The love is painful [Camren]

9. rész: Ma van a nagy nap!

2016. július 21.

---Lauren szemszöge---

Kinyitottam szemeim, és a plafont bámultam. Ránéztem az órára amely kilencet mutatott. Háton feküdtem, kezeim mellettem voltak. Magam mellé pillantottam, ahol a gyönyörű lány feküdt. Oldalára fordulva szuszogott, egyik keze pedig az enyémen hevert, feje pedig a vállamon pihent. Csak elmosolyodtam, nem szóltam semmit. A többiek már javában fent voltak, rajtunk kívül senki nem volt a szobában. Egy pár percig még csendben hallgattam ahogy Camila lassan veszi a levegőt, és ahogy az én szívem zakatol. Hosszú volt az este. Sokat ittunk, de jól éreztük magunkat és hála istennek senkinek nem lett semmi baja. Ma van a koncert napja. Az a nap, amikor teljesül az álmom. El sem hiszem. A gondolatmenetnek köszönhetően máris kipattant a szemem, és hirtelen a fáradtság is eltűnt. A mai napot ki kell élvezni. Éppen ezért felkeltettem a vállamon alvó szépséget.

"Hercegnő! Ébresztő, ma van a nagy nap!" ráztam meg a kezemen lévő kezét.

Erre csak felnyögött egyet majd megmozdult, és a kezét áthelyezte a derekamra majd közelebb csúszott hozzám és szorosan átölelt, fejét még jobban a vállamba temette. Vártam egy kicsit majd ismét megszólaltam;

"Camila! Szépségem! Ébresztőő!" simogattam meg az arcát finoman a szabad kezemmel.

"Fent vagyok Lauren!" nyögte ki fáradt hangon.

Lassan kinyitotta szemeit, felemelte fejét és rám nézett. Egy hatalmas mosolyt ejtett a száján és lassan feltápászkodott. Levette derekamról a kezét, hátrébb csúszott az ágyon, másik kezével megtámasztotta a fejét és megszólalt;

"Jó reggelt Lauren Jauregui!" pislantott egy nagyot.

"Jó reggelt Camila Cabello!" válaszoltam.

"Ugye tudod, hogy mindere pontosan emlékszem!? Hogy miket csináltunk ketten. De naaaagyon jól éreztem magam veled." közölte huncut fejjel.

"Persze hogy tudom. Ne aggódj, én is emlékszem! És örülök hogy jól érezted magad, akárcsak én." kacsintottam rá.

Amint befejeztem a mondatot, máris kipattant az ágyból.

"Kelj fel nagy lány! Ma van a nagy nap, tudod!" nevetett rám.

Gyorsan elkészültünk, és elindultunk megkeresni a többieket. Természetesen hol máshol, mint az étkezőben voltak, ahol éppen reggeliztek. Mi is csatlakoztunk hozzájuk, aztán közösen visszamentünk a szobába. Délig csak lazítottunk, és beszélgettünk az esti buliról. Habár nem voltunk éhesek, csak lementünk ebédelni is, és ettünk pár falatot. 13:00-kor pedig gyülekező volt a 211-es szobában. Mindenki ott volt a nyertesek közül, és természetesen a 2 vezetőnk Ryan, meg az a nő akinek még mindig nem tudjuk a nevét. Volt egy megbeszélés, ahol tájékoztattak minket a mai programól, hogy hogyan fog lezajlani a koncert. A délután további részében csak pihentünk a szobában, készültünk az estére. Camila egy kicsit mintha távolságtartóbb lett volna a reggeli után. Fogalmam sincs miért, de alig szólt hozzám, nem történt semmi köztünk. Szó szerint semmi. Szabadidőnkben, kettesben meséltem Maninak az estéről és a lányról.

---Camila szemszöge---

Óriási buli volt a tegnapi, tényleg nagyon jól éreztem magam Laurennel. Akarom mondani, mindenkivel. Annyira jó volt mellette aludni. Hallgatni ahogy szépen lassan veszi a levegőt, a szíve dobbanását, és nézni ahogyan a tüdeje fel-le emelkedik. Olyan csodálatos illata volt, és az érintése maga volt a mennyország. Még mindig zavarban vagyok. Úgy beszélek róla, mintha szerelmes lennék belé, vagy legalábbis tetszene. De hát lány vagyok, ő is lány. Nem vagyok meleg! Mégis mi történik velem? Tudom ki tudna segíteni..