6. rész: Ez San Diego!

219 20 0
                                    


2016. július 20.

---Camila szemszöge---

Körülbelül reggel fél 10-re érkeztünk meg a busszal a szállásra. Az úton végig csak Laurenen agyaltam, és azon hogy hiába akartam, nem tudtam leülni mellé, mert Normani beelőzött. Párszor rápillantottam és azt vettem észre, hogy néha ő is hátra fordította a fejét és engem bámult.

Egy három csillagos hotelben szálltunk meg, ami valljuk be, elég nagy luxus egy ilyen utazáshoz képest. Amint a vezetőink elrendezték a papírokat, felvezettek minket a 2. emeletre. Összesen 12-en voltunk nyertesek, és 3 szobát kaptunk. A 208-as, 209-es szobába 3-3 embert jutott, míg a 210-be 5 ember. Magunk között kellett elosztani a beosztást. Hát ez kissé nehézséget okozott, hiszen mindenki mindenkivel akart egy szobában lenni, és kisebb veszekedés is lett belőle. Én csak szótlanul néztem hogy ki mit veszekszik, nekem igazából teljesen mindegy volt. Az biztos volt, hogy én Dinah mellől nem megyek el. A „harc" közepette Lauren és Normani felénk közeledett majd a fehér bőrű lány megszólalt;

"Csajok, nem akartok velünk egy szobában lakni?" nézett rám mosolyogva.

"Hogyne! Szuper lesz!" válaszolt boldogan a barátnőm.

Időm sem volt megszólalni, vagy választ adni, DMac elrendezte.

"Lányok, úgy látom ti négyen vagytok. Csatlakozhatok hozzátok a 210-be?" állt elénk Ally, az alacsony lány.

"Persze! Simán!" válaszolt neki Normani.

Gyorsan odasiettünk Ryan-hez a segítőnkhöz, és kértük hogy hagy legyen a miénk az 5 fős szoba. Szó nélkül megengedte, és lerendezett minket a 210-esbe. Végül a többiek is dűlőre jutottak, és így mindenkinek megvolt a saját kis helye. Őszintén, volt bennem öröm, amikor Lauren egyből minket kért meg, hogy legyünk velük egy szobában.

Ezek után a 2 segítőnk tájékoztatott bennünket a napi programról.

Elfoglaltuk a szobánkat, ami teljesen tiszta volt, higiénikus és még jól is nézett ki. Két franciaágy és egy kis ágy rendelkezett számunkra. Ally egyből elfoglalta az egyszemélyest, Lauren és Normani az egyik francia ágyat, így Dinah-nak és nekem a másik jutott. A két nagy ágy, egymás mellett helyezkedett el. Dinah az ablak felőli oldalra pakolt le, én pedig arra, amelyik a másik francia ágy közelében volt. Szépen elrendezkedtünk, mire már 10 óra elmúlt. Úgy döntöttünk közösen, hogy már ebédig nem megyünk ki a városba, addig inkább pihenünk, lazulunk. Így is lett. Mindenki az ágyában feküdt és telefonozott. Én felhívtam anyut, és beszéltünk pár szót, hogy megérkeztünk, minden rendben.

Olyan dél körül lementünk a földszintre ebédelni. Svéd asztalos kiszolgálás volt, ami annyit jelentett hogy magunknak kellett kiválasztani az ételt és az adagot. Rengeteg féle étel, ital volt, alig tudtunk választani. Lauren végig velem szembe ült, nagyon sokszor egymásra pillantottunk és szótlanul másodpercekig szemeztünk. Miután jól laktunk, teli hassal visszamentünk a szobánkba.

Elterveztük, hogy együtt kimegyünk, és szétnézünk a nagy San Diego-ban. De előbb azonban átöltöztünk laza kis ruhába, mert rettentő meleg volt. Én egy fekete rövid farmer nadrágot, egy kissé átlátszó, mintás, bőrszínű felsőt és egy fekete Converse tornacsukát vettem fel egy mintás, divatos hátitáskával. A többiek is hasonló, laza öltözetben voltak.:

:

Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
The love is painful [Camren]Dove le storie prendono vita. Scoprilo ora