The love is painful [Camren]

4. rész/1: Az első találkozás

2016. július 19.

---Camila szemszöge---

Reggel 7:00. Vidáman keltem ki az ágyamból, sőt, inkább ki pattantam. Annyira boldog voltam, hogy teljesen elfelejtettem, körülbelül csak 3-4 órát aludtam. Nem is érdekelt. Az egyetlen ami ma érdekelt, az az volt, hogy ma bizony repülök Miamiba. Aztán pedig irány San Diego! Egész nap annyira izgatott voltam. Anyáénak csak mondtam a szövegem megállás nélkül. Mindent elképzeltem, elterveztem magamban.

Délelőtt bepakoltam a bőröndömbe, szépen és alaposan, hogy biztosan meglegyen minden. A jegyeket a kis rózsaszín hátitáskámba tettem, biztos helyre. Ebéd után, még átellenőriztem mindent, aztán eljött a búcsú ideje. Könnyes szemekkel ölelgettem anyát és apát, majd a kistesómtól, Sofiatól is búcsút vettem. Habár nem leszek sok ideig távol, de mégiscsak meghatott ez a pillanat, hiszen most ez idő alatt életem legszebb emlékét fogom átélni, és ezt egyrészt anyának köszönhetem. Nagy nehezen elköszöntünk egymástól. Dinah és az apukája már a ház előtt várt engem. Velük mentünk ki a New York-i repülőtérre. A barátnőmmel egész úton csacsogtunk, de ő is legalább olyan izgatott volt, mint én. A levélben, amit nemrég kaptunk a nyereményjátékról, le volt írva hogy hol gyülekezik a New Yorkból induló kis csapat. A megbeszélt helyre érkeztünk DMac-el. Ilyenkorra már elköszöntünk az apukájától. Rajtunk kívül még 3 lány volt a helyszínen. Éppen köszönni akartunk a többieknek, amikor egy magas, fiatal és tegyük hozzá sármos fiú felénk fordult és megszólalt:

"Sziasztok lányok! Ryan vagyok. Ha nem tévedek, az Ariana Grande nyereményjáték miatt vagytok itt, ugye?" nagy vigyorral nézett ránk.

"Ööm, heló! I-igeen!" válaszolt a srácnak kicsit félve, Dinah.

"Remek! Nos, akkor had lássam a repjegyeket!" nyújtotta felénk a kezét.

Kivettük a táskánkból a jegyet, majd átnyújtottunk a srácnak. Alaposan megnézte, de közben fel-fel nézett ránk.

"Okés, rendben van. Akkor már csak ezt a jelenléti lapot kellene aláírnotok." adta kezembe a lapot és egy tollat.

Mindketten szépen aláírtuk, és visszaadtuk. Ezek után, meg akartunk ismerkedni a többi lánnyal, de nem volt időnk, hiszen már indultunk is a fiú vezényletével a gépünkhöz.

Megvolt az ellenőrzés és a többi dolog, végre elfoglalhattuk a helyünket a gépen. Mindannyian egy helyre kerültünk. Dinah és én középen ültünk a sorban, mellettünk pedig jobbra-balra a többi szerencsés nyertes. Legszélen pedig Ryan ült, aki úgy néz ki, mind végig minket fog vezetni. Aminek én személy szerint örültem. Aranyosnak nézett ki, és tényleg segítőkész volt.

17:00-kor indult a gépünk, és nagyjából 20:00-ra érkeztünk Miamiba. Igen, így van, elsőnek nem San Diegoba repültünk, hanem Miamiba, ahol átszállunk, és közben „felveszünk" pár új utast, akik szintén nyertek. Egész úton nagyon jól elvoltunk, megismerkedtünk egymással. Rettentően aranyosak a csajok, mind. Ashley, Ally, és Jessica. Így hívták őket. Nagyon jól el lehetett beszélgetni velük, főleg Allyvel. Ő nagyon cuki volt, már csak azért is mert annyira picike volt. Szinte a vállamig se ért haha!

Megérkeztünk Miamiba. Ahol már többször jártam, és az is lehetséges hogy nemsokára ide költözünk a családdal, mert nagyon szeretjük ezt a várost. A reptéren töltöttük az „éjszakánkat", és ezalatt az idő alatt szétlehetett nézni az épületben, de éjfélre szigorúan a megbeszélt helyen kellett lennünk. Bejártuk a csajokkal az egész kócerájt, mert egyáltalán nem voltunk fáradtak, sőt nagyon is éberek voltunk.

24:00 körül érkezett egy csapat. Ők voltak a Miamiból induló nyertesek. Őket egy fiatal, jó megjelenésű hölgy vezette. Amikor felénk sétált a csapat, valami szemet szúrt nekem. Mármint, jó értelemben. A 3 lány közül, egy kitűnt. Legalábbis nekem. Hosszú, fekete haj, tökéletes alak, tökéletes arc, laza öltözet. Ami feltűnt még, az az, hogy hóna alatt pedig egy kis plüss oroszlánt szorítgatott.

Mikor közelebb kerültek, mindenki elkezdett ismerkedni egymással. Dinah egyből ment sorba a csajokhoz bemutatkozni. Én viszont, még mindig lemaradtam annál a lánynál. A többiek mögött ott állt. Ránéztem, és annyit vettem észre hogy felemeli a fejét, és azonnal a szemembe néz. Pár másodpercig bámultuk egymást, aztán elindultam a többieknek köszönni. Ő következett. Egymás felé indultunk, majd mindketten nyújtottuk a jobb kezünket és kezet ráztunk. A bőre sima, és puha volt, érintése kellemes. Ez pedig egy olyan reakciót váltott ki belőlem, amit még magam sem értettem. Testem egy pillanatra megfeszült és kezem izzadni kezdett.

"Lauren Jauregui." mondta egy fél mosollyal a száján.

Úristen. Amikor megszólalt. Az a hang. Olyan rekedtes, mély és szexi. Azta rohadt. Elbűvölt. Nem tudom miért, de elbűvölt. Hirtelen nem tudtam miért reagálok így. Csak azt tudtam hogy a hangját hallva a hideg futkosott végig a hátamon. Jézusom, miért történik ez velem?!

"Camila. Camila Cabello." nyögtem ki a nevem.

Aztán mélyen belenéztem a szemébe. Na az a pillanat volt a legteteje az egésznek. Ilyen szemeket még nem láttam. Egyszerűen csodálatos volt. Zöldeskék..de olyan, amilyen senki másnak nincs. Lehetetlen hogy ilyen szép. Elvarázsolt, teljesen. Közben még mindig a kezemet fogta, és egyre jobban izzadni kezdett a tenyerem, meg úgy mindenem. A karom tiszta libabőr lett, és éreztem hogy egy kicsit nehezebben veszem a levegőt, a tüdőm egyre nehezebb. Tényleg nem tudom miért történik ez velem, és miért reagálok így?! Én nem akartam, ez csak úgy jött. Még soha nem éreztem ilyet. Mind ez, pár másodperc alatt.

Elengedtük egymás kezét majd megszólalt.

"Majd még beszélünk." fordult meg és továbbment.

Én meg szótlanul álltam ott, és gondolkoztam, hogy mégis mi volt ez. Nem értem...

Mindenki jól elbeszélgetett amíg vártuk a gépet, kivéve engem. Én csak ültem az egyik padon és csendben gondolkoztam az előbb történtekről.

Lauren..lauren..lauren..jauregui. Milyen jó mondogatni a nevét. Annyira jól hangzik. És az a szem, az az arc, az az érintés, az a test. Tökéletes... Jézusom! Most komolyan róla beszélek magamban??! Basszus mi a szar?!

A gondolkodás menetemben Ryan szakított meg, aki azt kérte hogy kövessük őt. Miután ismét becsekkoltunk, leellenőriztek minket, felszálltunk a gépünkre, ami hajnal 4 órakkor indult. Azóta nem beszéltem egy szót sem Laurennel, viszont egész sokszor, akarva vagy akaratlanul rápillantottam. A repülőn, Dinah és én beültünk Jessica és Ally mellé. Mellettünk még volt 2 szabad hely. Ekkor láttam, hogy Lauren és egy másik lány, azt hiszem úgy hívják hogy Normani, közelednek.

"Helóka, újra itt! Van két szabad hely?" mosolygott ránk egy hatalmasat a zöld szemű lány.

"P-persze! Üljetek csak le!" mosolyogtam szelíden rájuk.

Lauren beült mellém, a sor végére pedig Normani, a barna bőrű csajszi.

Ééés ez lett volna a 4. rész! Itt már kezdődnek az izgalmak, hiszen a történet két főszereplője végre találkozott! Most kezdődik még csak a lényeg! Ez a rész, magában foglal 2 kisebb részt, a második is érkezik nemsokára. Nagyon remélem hogy elnyerte tetszésetek! Köszönöm hogy elolvastad, nem sokára pedig érkezik a 2. fejezet ezen belül! Tudjátok; kommentért, csillagért nem harapok, véleményt, kritikát, tippet szívesen fogadok! :)) <3