The love is painful [Camren]

3. rész: Még is csak?!

2016. július 11.

--- Lauren szemszöge ---

Még mindig nem fogtam fel hogy nyertem egy VIP jegyet Ariana koncertjére, Normanival együtt. Hihetetlen, hogy több mint 30 ezer ember közül mindketten utazunk San Diego-ba. És mindezt teljesen ingyen.

Szerda reggel van. Szokásosan a konyhába tartottam reggelizni, amikor megláttam az ablakból, hogy a postás egy fehér, kicsit tömöttebb borítékot helyez a ládánkba. Mellé még berakott egy két levelet és újságot. Azonnal kimentem és kinyitottam a ládát, kivettem a leveleket. „Számla, számla, hirdetés, számla." olvastam a borítékok címét. Legalul, ott volt az a kis duci. A kezemben fogtam és tapogattam miközben olvastam. Ez állt a csodaszép borítékon, a bélyeg és a címünk mellett: „Ariana Grande Nyereményjáték 2016. július 1." Tudtam. Tudtam hogy mi lehet az. Egy nagy mosollyal az arcomon befutottam a házba a levelekkel a kezemben.

"Anyaaa!" kiáltottam fel az emeletre.

"Mi az kincsem?" sétált le a lépcsőn.

"Megjött a levél! Tudod, a nyereményjátékról!" mondtam izgatottan és lehuppantam a kanapéra.

"Na, de jó! Olvassuk csak el!" és leült mellém.

Kibontottam a borítékot, és kihúztam belőle egy lapot. Nyomtatott betűkkel volt tele, majdnem 2 oldal. Elkezdtem olvasni. Anya követte a szemével. Szó nélkül, lélegzetvisszafojtva olvastam el az egészet. Azon a lapon, minden rajta volt. Az indulástól kezdve, a koncerten át a hazautazásig. Minden részletesen le volt írva. Miután végig olvastam az információs lapot, belenyúltam a borítékba. Az alján lapult 2 jegy. Kivettem és remegő kezekkel néztem anyára. Az egyik a VIP részlegre szóló koncertjegy volt, a másik pedig az oda-vissza szóló repülőjegy San Diego-ba. Könnyes szemekkel néztem anyámra, aki szintén meghatódottan pillantott rám. Megöleltük egymást szorosan. El sem hittem hogy mindez megtörténik. Ott fogtam a jegyet a kezemben. Miután kicsit megnyugodtam, azonnal felhívtam Manit.

"Megjött a jegyem! Kaptál levelet? Úristen!" beszéltem a telefonon keresztül.

"Igeen, úristen Lauren el sem hiszem! Ma reggel jött meg! Annyira jóó!" mondta izgatottan.

---Camila szemszöge---

Kómásan, félig nyitott szemekkel és ásítva sétáltam le a lépcsőn a konyhába tartva. Lassú léptekkel a hűtő felé vettem az irányt. Kinyitottam az ajtaját, mikor megláttam a hűtő mellet lévő pulton egy újságot és egy fehér borítékot. A csipás szemeimmel alig láttam mi lehetett az, mikor kezembe vettem és közelebbről megvizsgáltam. Az újságot csak visszatettem a pultra, a másik kezemben a borítékot fogtam. Ez állt rajta: „Ariana Grande Nyereményjáték 2016. július 1." Egy percig még a kezemben fogtam a levelet, és szótlanul, mozdulatlanul néztem. Szememből hamar egy könyvcsepp csordult ki. Letöröltem gyorsan az arcomról, majd azzal a lendülettel megfogtam és ledobtam az étkező asztalra a borítékot. Felrohantam vissza a szobámba és ismét a sírás tört rám. Tudtam azt, hogy nem szabad kinyitnom azt a levelet, nem szabad megnéznem hogy mi van benne, mert teljesen mindegy volt már. Anya világosan megfogalmazta hogy nem mehetek a koncertre. Csak kínlódnék miatta. Ezért hagytam ott az asztalon, bontatlanul.

Ezek után, nagyjából 1-2 óra múlva mikor már kezdtem megnyugodni és letörölni könnyeim, visszamentem a konyhába. Anya ott állt derekét nekitámasztva az étkező asztalnak, kezében a borítékkal. Na, fasza..megint kezdődik..fogadjunk nagy örvendve fogja a kukába hajítani azt a kibaszott levelet, a szemem láttára. Ez a gondolat futott át a fejemen. Azonban, valami teljesen más történt. Feltámaszkodott és lassú léptekkel felém közeledett anyám, a szemembe nézve. Kicsit megijedtem, nem tudtam mi fog történni. A szemkontaktust nem nagyon tudtam tartani, inkább csak a padlót bámultam. Amikor elém érkezett felemelte a bal kezét és felém nyújtotta a borítékot.

"Ez a tiéd. Megérdemled." mondta halkan, magabiztosan.

Én hirtelen nem értettem most mi van. Csak felemeltem a fejem és a szemébe néztem.

"Eeez, ez most mi?" néztem rá kérdően.

"Ez a tiéd. A te utazásod, a te koncerted. A te álmod! Menny és valósítsd meg!" ejtett egy mosolyt felém.

Szememben ismét gyűlni kezdtek a könnyek. Azt hittem ez csak álom. De hamar rájöttem, nem volt az. Ezer gondolat futkorászott a fejemben.

"A-a-anya.." remegő hangon szólaltam meg, és nyújtottam a jobb kezem a borítékért majd megragadtam és átvettem.

"Jólvan kicsim." ölelt át szorosan anya.

Csak öleltem. Öleltem teljes erőmből, szeretetemből. Két percig ölelkeztünk szorosan, majd könnyes arccal néztem a szemébe.

"Köszönöm anya. Nagyon köszönöm! Szeretlek!" mosolyodtam el.

"Én is nagyon szeretlek!" törölte le kezével a könnyemet.

Nos, nem gondoltam volna hogy ez így alakul. Már-már kezdtem megbírkózni azzal a tudattal, hogy nem megyek sehova. És ekkor jött ez a pillanat. Amiért örökké hálás leszek anyának. Csodálatos volt. Egyszerűen imádom.

Miután mindketten megnyugodtunk, anya elmagyarázta hogy miért tett így. Féltett, és csak óvni akart. Aztán rájött, hogy mennyire fontos is ez nekem, és meglepett azzal, hogy ő maga nyújtotta át a borítékot. Ezek után, együtt kibontottuk és alaposan átolvastuk a levelet, és megnéztük a jegyeket. Egyszerűen leírhatatlanul boldog voltam. Láttam anyán is azt a boldog, büszke, önelégült arcot.

Még aznap áthívtam Dinah-t és elmeséltem neki ezt a hihetetlen sztorit. Nagyon örült ő is, talán még jobban mint én. Hiszen így nem kell egyedül mennie. Úristen, alig várom...!

Hűha, rengeteg kihagyás után, végree itt az új rész! Igen, igen sokat késtem, csúsztam ezért elnézéseteket kérem. Dee végre itt vagyok újra! Ééés most már itt a nyár, a szünet, így gyakrabban jönnek majd a részek! Remélem már várjátok! Most lesz még csak izgalmas! A részek hosszúsága innentől kezdve ilyenek lesznek. Remélem megfelel. Köszönöm hogy elolvastaad! Kommentért, csillagért nem harapok, véleményt, tippet, szívesen fogadok! Nemsokára találkozuunk! <3 :))