The love is painful [Camren]

5. rész: Nekem bejön

2016. július 20.

---Camila szemszöge---

Hát, elég kínos volt ez a bemutatkozós dolog. Én hülye, úgy elbambultam. Gáz volt részemről az, amikor én következtem és hirtelen azt sem tudtam mi van, mindenki csak engem bámult. De egyszerűen nem tudtam oda figyelni, mikor Laurenen járt végig az eszem. Emiatt pedig alig jegyeztem meg valamit a többiekről. Folyton csak ez a fekete hajú lány jár a fejemben. Mi a franc történik velem?! Még szerencse hogy ki tudtam nyögni valamit magamról, annak ellenére hogy éreztem, Lauren szemei végig cikáztak rajtam miközben beszéltem. Mikor a barna bőrű lány mutatkozott be legszélen, akkor már figyeltem és nem kalandoztam el. Vagyis majdnem, de mégsem. Le sem tudtam venni a szemem arról a zöld szemű szépségről. Akaratom ellenére végig őt méregettem, és ezt szerintem észre is vette. A francba már, mégis mit csinálok?! Végül amikor ő következett, lesütöttem a fejem és csendben hallgattam azt az iszonyat szexi rekedtes hangját. Csak nagy ritkán néztem fel rá, hogy ne legyen feltűnő senkinek semmi.

Amikor mindenki befejezte a bemutatkozást, elindult a gép. Lassan felszálltunk, és ismét nagy csend honolt. Jessica és Ally elkezdtek egymással beszélgetni, Dinah az előtte lévő ülés háttámláján helyezkedő mini tabletet nyomogatta, Normani bedugta a fülébe a fülhallgatót, míg Lauren és én csak szótlanul bámultunk előre. Elég kínos helyzetben voltam ismét. Mindenki megtalálta a maga elfoglaltságát, én meg csak ott ültem, és azon gondolkoztam, hogy lehetne ez még kínosabb. Hát, hamar rájöttem hogy hogyan. Lauren megszólalt;

"Szóvaal, Camila. Tetszik a neved. Igazi kubai." mondta kedves hangon.

Nem nézett rám, továbbra is csak előre figyelt.

"Köszönöm, Lauren. A te neved is szép és különleges." válaszoltam, az előttem lévő ülést bámulva.

Ezek a mondatok után, egy percig ismét csend volt, és nem mondtunk semmit. Majd ő felém fordult, rám nézett és megszólalt.

"Tudod, elég sok mindenben hasonlítunk. Te is 5 éve vagy Ariana rajongó, én is. Szeretsz énekelni, én szintén. Részben kubai vagy, és tudsz spanyolul, ahogy én is. Mindketten szeretjük a vicceket. Gyönyörű vagy... meg hát én is" nevetett fel.

Ezen még én is elnevettem magam. Ő viszont elképesztő cukin nevetett. Ilyet még nem hallottam. Azt hiszem, eddig ez a kedvencem. Olyan cuki, de közben elragadó, alattomos.

"Igazad van. Tényleg hasonlítunk." néztem rá egy nagy mosollyal.

Most már mindketten egymással szembe fordulva ültünk.

"Szóval említetted, hogy sokszor keveredtél rosszba. Még is milyen rosszba? Mesélj csak!" húztam fel a szemöldököm kíváncsiskodóan.

"Háát, kislány, te még kicsi vagy ehhez! Nem mesélhetek!" emelte fel a fejét egy széles vigyorral.

"Mi az hogy kislány? És mi az hogy kicsi?? De hát, 1 év van köztünk, és nem vagy sokkal nagyobb!" bele bokszoltam a vállába.

"De akkor is idősebb vagyok! Majd máskor mesélek erről, kicsi lány." kacsintott rám.

"Najó, akkor nem is beszélünk mostantól." fordítottam el a fejem a másik irányba, kezeimet pedig összefontam.

"Ne csináld máár!" húzódott közelebb hozzám.

Megfogta kezeimet, és szétválasztotta őket egymástól. Szorosan fogta két kezével az lábaimon pihenő csuklóimat, fejével pedig hozzám hajolt. Erre a szívem elkezdett hevesebben verni, és tenyereim elkezdtek izzadni. Tudtam, hogy megint ő és az érintése, közelsége váltotta ezt ki belőlem. De miért?? Izgultam, és hirtelen nem tudtam mit csináljak. A kezeimet nem tudtam kiszabadítani a fogása alól, olyan erős volt. Visszafordultam felé, és ekkor az arcunk csupán 5-6 centiméterre volt egymástól. Nyitott ajkakkal lepillantottam az ő ajkaira, majd ő erre csak elengedte a csuklóim, és hirtelen mozdulattal elhúzódott tőlem. Fogalmam nincs, mi volt ez, de érdekes volt, és izgalmas. Ismét bennem volt az a fura érzés, amit még mindig nem értek.