Far From You | 2. /BEFEJEZETT/

1.fejezet

Csak ültem az ágy szélén és néztem, ahogyan Sonja békésen szuszog mellettem. Barna haja kócosan terült szét a fehér lepedőn, ajkai résnyire szétnyíltak, ami csak még szebbé tette őt. Nem mozdultam a levegőt is óvatosan vettem, nehogy felébredjen. Megfigyeltem minden egyes kis részletet az arcán és jól elraktároztam a gondolataimban, hogy azokon a napokon is tisztán emlékezzek rá, mikor távol vagyok tőle.

Pár óra és New Yorkban leszek a tárgyaláson, amire már évek óta várok. Muszáj kipihentnek és összeszedettnek lennem, ha nem szeretném elszúrni ezt a nagyszerű lehetőséget, hogy híresebb modell lehessek. Persze ez már régen nem a pénzről szól, hiszen mindenem megvan, amit szeretnék, gyerekek, gyönyörű feleség, ház Kaliforniában és minden más, amit egy ember kívánhat. Mégis hiányzik valami az életemből, mégpedig, hogy azt csináljam, amit szeretek.

Óvatosan kikeltem az ágyból és elindultam a konyhába, hogy csináljak magamnak reggelit. Kinyitottam a hűtőt és megkönnyebbülve láttam, hogy maradt még a tegnapi vacsorából, így nem kell magamnak főzőcskézni. Kivettem a nagy tál levest és szedtem egy tányérba, majd bedobtam a mikróba melegedni. Miközben megreggeliztem a telefonomat pötyködtem és az összes közösségi portálomat leellenőriztem. Visszaírtam pár rajongónak twitteren és töltöttem fel képeket is még tegnapról. Nyolc óra körül felálltam az asztaltól és a tányéromat beraktam a mosogatóba, mikor eszembe jutott, hogy még nincs bepakolva a bőröndöm és egy óra múlva indulnom kell a reptérre. Felszaladtam a lépcsőn, de szerencsére még az ajtónk előtt lelassítottam és halkan benyitottam. Miután rájöttem, hogy nem fogok tudni halkan pakolni odasiettem az ágyhoz és adtam egy puszit Sonja homlokára.

- Mennyi az idő? - nyitotta ki lassan a szemeit.

- Nyolc óra múlt. Még nem pakoltam be a bőröndömet. - simogattam a karját, ami kilógott a takaró alól.

- Akkor jobb lesz, ha igyekszel. - mosolygott, majd nyújtózkodott egy nagyot.

Kiszedtem a bőröndöt a szekrényből és kinyitottam. Egy hétre való ruhát szedtem elő és az ágyra halmoztam őket, majd elkezdtem behajtogatni a bőröndbe.

- Mikor jössz haza? - nézett rám gyönyörű kék szemeivel Sonja.

- Egy hétre megyek. Péntek estére már itthon leszek. - mondtam.

- Hagyd, majd megcsinálom. - kelt ki az ágyból és kivette a kezemből a pólókat.

Visszamentem a gardróbba és pár cipőt pakoltam egy szatyorba, majd azt is belenyomtam a bőröndömbe. Ketten sokkal gyorsabban haladtunk, így egy bő félóra alatt készen lettünk.

- Ki tudsz vinni a reptérre? - néztem rá reménykedve. - Nem szeretem ott hagyni a kocsit a parkolóba. - folytattam, de a szememet egy percig sem vettem le róla.

- Persze. - mosolygott. - Ébreszd fel a csöppeket, hogy áttudjuk vinni őket Lizhez. - nézett rám komolyan, én pedig hatalmas vigyorral az arcomon már szaladtam is Ella szobájába.

Óvatosan lenyomtam a kilincset és benyitottam az ajtón. Láttam, hogy édesen szuszog és fel-le emelkedik a kis mellkasa. Leültem az ágy szélére és puszit adtam a kis kezeire.

- Jó reggelt kis Hercegnő! - suttogtam, mire ő csak sóhajtott egyet és kinyitotta a kis szemeit. - Ideje felkelni és felöltözni. - folytattam.

- Nincs kedvem. - mondta durcásan és lebiggyesztette a száját.

- Hát akkor ma egész nap az ágyban fogsz feküdni, amíg az öcséd Lizéknél fog játszani. - közöltem és elindultam kifelé, mikor kipattant az ágyból és elkezdett szaladni a fürdőszobába.