Far From You | 2. /BEFEJEZETT/

8.fejezet

*Aaron szemszöge*

Tegnap este a meeting után, szinte rongybabaként dőltem be az ágyba. Szerencsére, mivel ma ünneplünk este, délelőtt semmi dolgunk nincsen, csak lazítani és készülődni az estére. 

Rose megkért,  hogy vigyem el kávézni és ha már kávézni megyünk, akkor reggelizzünk is meg. 
Összeszedtem a holmimat, felöltöztem és elindultam a parkolóba a kocsimért. 

- Merre vagy? - kérdezte köszönés nélkül Rose a telefonba. 

- Neked is jó reggelt! Most ülök be a kocsimba. - morogtam és beindítottam a motort. 

Letettem a telefont és ledobtam magam mellé az ülésre. Körülbelül negyedóra alatt odaértem Rosehoz és együtt mentünk tovább a kedvenc kis kávézónkba. 

Egy eldugottabb kis sarokban találtunk asztalt és mire lepakoltuk magunkat már a rendelésünket is leadtuk. 

- Ki, hogyan megy a Teraszra? Te gondolom Cammel nem? - kérdezte és egy hatalmasat harapott az almás pitéjébe. 

- Én, Cam és Lorenzo. Így lett megbeszélve, de ez még változhat. - motyogtam. 

- Felvehetnétek Melissát is. - nézett fel rám hatalmas, kék szemeivel és egy pillanatra elakadt a lélegzetem. 

- Te kivel mész? - kérdeztem talán túl gyorsan és durván. - Vagyis... Melissának nincsen sofőrje? - sütöttem le a szememet. 

Én Fisherrel megyek. Azt mondta szeretne velem valamit megbeszélni, de csakis négyszemközt. - mondta, majd folytatta és elmosolyodott. - Melissának pedig van sofőrje, de szeretne veletek menni azt mondta. 

- Mégis miért akarna velünk jönni az a liba? Vigye csak a sofőrje. - vágtam rá udvariatlanul, de cseppet sem bántam meg a hangnememet. 

- Szerintem tudjuk miért... vagy kiért. - kacsintott. 

- Figyelj Rose... - vettem egy nagy levegőt. - Elmondtam már, hogy Cameron nem szabad és te sem vagy hülye, hogy ezt ne fogd fel. Szóval mond meg annak a kislánynak, hogy vitesse a fenekét mással. - fejeztem be és lecsaptam az asztalra a turmixomat, ami hatalmas csattanással ért talajt. 

Rose kikerekedett szemekkel nézett rám, a körülöttünk ülők pedig elhallgattak és mindenki minket bámult. Egy halk "bocsánat" után újra Rosera néztem. 

- Bocsáss meg, de ez felidegesít. Értsd meg Cameron nekem mindennél fontosabb és még ha szingli is lenne, akkor sem boronálnám össze azzal a tyúkkal. - folytattam halkabban. 

- Tegnap eléggé jóba lettünk Melissával és hidd el, nem olyan rossz, mint gondolod. Csak szeretném, ha ő is boldog lenne. - hajtotta le szomorúan a fejét. 

- De könyörgöm, egy nős férfiról van szó. Rose! Ne légy bolond és gondolkozz. Gyerekei vannak. - emeltem fel újra a hangomat. 

- Hanyagoljuk a témát. Megértettem! - mondta durcásan és megette az utolsó falat pitéjét is. 

Két turmix és három darab pite után elhagytuk a kávézót és visszavittem Roset a lakásába, én pedig Cameron felé vettem az irányt. 

*Cameron szemszöge*

Reggeli után újra visszamentem a szobámba és megnéztem az üzeneteimet. Csak egy jött Aarontól, hogy nemsokára itt lesz. 
Van még négy óránk elkészülni az estére. Újra a ruháinkhoz léptem és kicipzároztam a védőcsomagolását. Ujjaimat végig futtattam az elegáns, sötétkék öltönyön. Alatta ott volt a fehér cipős doboz, amiben a méregdrága lábbelim várakozott arra, hogy végre felvegyem.