Far From You | 2. /BEFEJEZETT/

9.fejezet

*Sonja szemszöge*

Egy órája beszéltünk Cameronnal és egy órája,  hogy készült az a kép. Nem tudom mit higgyek. A legjobb lesz ha áthívom Lizt.

Írtam neki egy üzenetet és nem kellett sok idő,  hogy válaszoljon.
Fél óra múlva már a kanapén ültünk egy bögre teával a kezünkben, én pedig elmondtam neki mindent.

- Szerintem menj utána. - mondta Liz hosszas hallgatás után.

- A gyerekeket hova rakom? - néztem rá.

- Vigyázunk rájuk. Csak menj és tedd rendbe ezt az egészet. - sóhajtott és egy halvány mosoly futott végig arcán. - Tudod melyik hotelben van?

- Tudom persze. Mindent. - mondtam izgatottan. - Nézek repülőt! - kiáltottam vissza a lépcsőről és a laptopért siettem.

Pechemre két óra múlva indul a gépem. Egy kisebb táskába dobáltam ruhákat és egyéb fontos dolgokat, addig Liz összeszedte a gyerekeket és elindultak.

*Cameron szemszöge*

A szememmel Aaront kerestem, de mikor láttam,  hogy egy lánnyal beszélget, inkább visszafordultam.
Lézengtem egy darabig az egyre csak növekvő tömegben és ismerősöket kerestem.

- Cameron, végre! - hallottam meg egy ismerős hangot magam mögött. 

Mr. Fisher és pár ismeretlen ember állt a bárnál. Elindultam feléjük és út közben felkaptam az egyik asztalról egy pohár bort. 

- Jó estét Uraim! - köszöntem illedelmesen és kezet fogtam velük. 

- Hogy telik az este? - kérdezte az egyik ismeretlen. 

- Köszönöm igazán jól. Nem gondoltam, hogy novemberben, ráadásul New Yorkban melegem lesz egy tetőn. - nevettem és nagyot kortyoltam a borból. 

A kesernyés íze összehúzta a számat, mégis a vége igazán édes volt. 

- Holnap egy különleges fotózásunk lesz, szóval szeretném, ha hatra jönnétek a stúdióba. - fordult hozzám Gary. - Hallottam, hogy nem jöttök ki jól Melissával. Szeretném, ha ez a kapcsolat is megváltozna, mert különben nem fog menni a munka! - fordította komolyra a szót, de azért a végén eleresztett egy halvány mosolyt. - Most pedig élvezd ki a bulit. - kacsintott. 

Mégis, hogy tudnám élvezni ezt a cirkuszt... 

*Sonja szemszöge*

Még van fél órám, hogy elérjem a gépemet. Egyenesen a beszállókapuhoz mentem és előkerestem a jegyeimet. 
Elfoglaltam a helyemet és kényelembe helyeztem magamat. Csak most tudatosult bennem, hogy mire is vállalkoztam. Hat órás utat kell most végig ülnöm és még csak azt sem tudom, hogyan jutok el a hotelig. 

Végül eszembe jutott Lorenzo. Ő is New Yorkban van, ráadásul Cameronnal. Írtam neki egy rövid üzenetet, hogy kitud-e jönni értem a reptérre és nem sokkal később válaszolt is. Persze megkértem, hogy ne szóljon Camnek az egészről. 

Elmondhatatlanul izgulok és még csak fogalmam sincs arról, hogy jól döntöttem-e. 

*Cameron szemszöge*

A parti nagyon lassan és elég csendesen telt. Még csak tíz óra, de már azon gondolkodom, hogy itt hagyom az egészet, mikor Rose ült le mellém.

- Mennyit ittál? - kérdeztem nevetve, majd csillogó szemeivel rám tekintett.

- Ne kérdezd! - tört ki belőle a nevetés. - Te se nézel ki túl józanul. - hunyorította a szemét.