Far From You | 2. /BEFEJEZETT/

16.fejezet

Már megint késésben vagyunk. Három óra van és Sonja még sehol sincs, vagyis állítása szerint tíz perc múlva kész - ezt mondja már fél órája - és indulhatunk az esküvőre. 

A tegnap eléggé mozgalmas volt, reggel elmentünk egy közeli kávézóba, aztán pedig bejártuk a környéket. A decemberi hideg rendesen átfagyasztott bennünket, így nem hagyhattuk ki a hotel szolgáltatásait, egyszóval beültünk az egyik meleg vizes medencébe és egy órán keresztül áztattuk az átfagyott testünket. 

Rachel minden közeli ismerősért kocsit küldetett, így a mi sofőrünk fél órán keresztül várt ránk szótlanul. 
Sürgetve fordultam Sonja felé és némán az órára mutattam, mire ő csak egy "jó, tudom" válasszal illetett. 

- Készen vagyok! - jelentette ki fél négykor. 

- El sem hiszem. - sóhajtottam halkan, de persze ezt is meghallotta és rosszalló pillantást küldött felém. 

- Ez egy esküvő, nem nézhetek ki úgy, mint aki most kelt fel. - nem tévedett sokat, ugyanis délután kettőig az ágyban feküdtünk és filmet néztünk. 

- Csak most már gyere, kérlek! - toltam kifelé az ajtón. 

 A sofőrünk, már az alvás határán volt, mikor megkocogtattuk a kocsi ablakának üvegét. Ijedten pattant ki, hogy kinyissa nekünk az ajtót. 

A csúszós utak miatt lassabban haladtunk, mint szerettünk volna, de végül sikerült időben megérkeznünk a templomhoz. Kiugrottunk az autóból és kézen fogva futottunk egészen a bejáratig. A vendégek és hozzátartozók nagy része, már a templom fűtött padjain üldögélt, így könnyen betudtunk jutni az ajtón. 

Szabad helyek után kutatva találtunk rá Aaronra és Lorenzóra is, végül nem messze tőlük sikerült helyet foglalnunk. 
A hangzavar lassan elhalt és felszólalt a kórus. Az ajtó újra kinyílt és Rachel lépett be rajta, fehér, habos ruhája csak úgy repült utána. 

A tömeg néma csendben nézte végig, ahogyan végig sétál a padok között egészen a leendő férjéhez, leteszik az esküt és felhúzzák egymás ujjára a gyűrűt. Sonja kissé meghatódva szipogott mellettem, mire átkaroltam és egy zsepit nyújtottam neki. 

- Rachel, gratulálunk! - kiáltott át Sonja a tömegen és Rachelhez furakodta magát.

A két lány egymás nyakába borult és még beszéltek valamit, viszont ezt nem hallottam a vendégek hangos duruzsolása miatt. 

- Rachel azt mondta, hogy vár minket a vacsorára is, úgyhogy be a kocsiba és irány az étterem. - fogta meg a kezemet és egy cetlit tartott elém. 

Valószínűleg az étterem címe lehetett, nem néztem meg igazán. Megkerestük a sofőrünket és visszaszálltunk a kocsiba. Átadtam a kis papírt és hátradőltem az ülésen. 

- Miért szakítottatok? - szólalt meg hirtelen Sonja. 

- Rachellel? - kérdeztem vissza, bár pontosan tudtam, hogy rá gondol. 

- Igen. Miért lett vége? - nézett rám tengerkék szemeivel. 

- New Yorkba költözött én pedig Los Angelesben maradtam. Mikor pedig utána akartam menni, ő közölte, hogy van valakije. - lassan hét éve vagyunk házasok és csak most meséltem el Sonjának, hogy mi történt Rachellel. 

- Sajnálom! - simította végig a karomat és fejét, vállamra döntötte. 

- Én nem sajnálom, különben nem ismertelek volna meg és nem lenne két gyönyörű gyerekem. - mosolyogtam le rá. 

Időközben megérkeztünk az étteremhez. Lassan kezdem megszokni, hogy itt mindegyik étterem mennyire elegáns és ízléses. 
Tipikus fehér asztalok és székek, a falon festmények. A pincérek elegáns öltönyben a vendégek pedig egytől egyig a felső osztályból valók. 

Rachel integetett nekünk az egyik hátsó asztaltól. Szinte mindenkit ismertem, Rachel szülei és a bátyja, Aaron, Lorenzo és persze régi ismerősök, barátok, akikkel már évek óta nem találkoztam. 

- Hamarosan hozzák az ételeket és vacsorázhatunk. - közölte Rachel a társasággal, míg köszöntünk és bemutattam Sonját mindenkinek.

Nagyjából negyedóra elteltével a pincérek felszolgálták a rengeteg ennivalót, amiből igen nehéz volt választani. Jobbnál jobb ételeket raktak elénk és hasam helyeslően megkordult, mikor megakadt a szemem egy jókora csirkecombon. Sonja felnevetett és a levesestálért nyúlt. 

- Mit eszel? . érdeklődtem. 

- Valamilyen krémleves, pirítós kockákkal. - nyelt egy nagyot és megigézve nézte a teli tányérját. 

*

A vacsora rettenetesen jól sikerült, sokat beszélgettünk a múltról és egy kicsit a jövőről is, valamint Rachel apukájának a kedvenc viccei is elhangoztak. 

Miután mindenki megemésztette egy kicsit a vacsorát, Rachel felállt és megkocogtatta a poharát. 

- Ha mindenki úgy gondolja, akkor átfáradhatunk a végtelen buli helyszínére. - nevetett és egy ajtóra mutatott. 

A vendégek egyszerre álltak fel az asztaltól és az ajtó felé igyekeztek. Belépve egy sötét folyosóra értünk, aminek a végén villódzó partifények látszódtak és hangos zene szólt, mikor pedig beértünk egy hatalmas táncparkettel találtuk szembe magunkat, körben asztalokkal. A vendégek velünk együtt özönlöttek a terembe és elfoglaltak egy-egy asztalt. Sonját magam után húzva, Aaronékhoz siettem. 

A zene hirtelen váltott és a pörgős, táncolós zenéről egy lassú szám jött. Rachel és a férje lépett a táncparkett közepére és elkezdték a már jól begyakorolt táncukat. Megbabonázva figyeltük őket, ahogyan könnyedén lépkednek ide-oda. 

Lassan becsatlakozott hozzájuk mindenki és a zene is kezdett visszagyorsulni. Egy darabig táncoltunk Sonjával, mikor úgy döntöttünk, hogy iszunk valamit. 

Hajnali három óra lehetett, mikor az este lassan kezdett elcsendesedni. A zene lelassult, alig táncolt már valaki. Gondoltam egyet és felálltam, ám az alkohol miatt, amit ittam egy kicsit megszédültem. Sonja kérdőn nézett rám, mire felnyújtottam a kezemet.

- Szabad egy utolsó táncra Hölgyem? - mosolyogtam rá. 

Aprót bólintott és fehér fogai kivillantak mosolyából. Lassan húztam egyre beljebb a táncparketten, míg középre nem értünk. Átkaroltam a derekát, mire ő a fejét mellkasomba fúrta, szorosan öleltem magamhoz és soha többé nem szerettem volna elereszteni őt, mert lehetek bármennyire távol tőle, amíg élünk, mi maradunk ugyanazok. 

( Sziasztok kis olvasóim! 😊

Nos, van egy rossz hírem... a történetem véget ért. Sokat gondolkodtam, hogyan is lehetne folytatni vagy, hogy egyáltalán megéri-e, végül arra jutottam, hogy nincs értelme tovább írni ezt a évadot. 

Még lesz egy köszönet nyilvánítás, valamint az új könyvről is kaptok információt. 

Remélem szerettétek ezt a könyvet, találkozunk a következő könyvnél!❤)