Far From You | 2. /BEFEJEZETT/

3.fejezet

Szótlanul lépdeltünk egymás mellett, végül megálltunk egy kétszárnyas ajtóval szemben. Aaron kopogtatott és benyitott, bár választ nem hallottunk. 

- Szép estét! - köszönt a terem végéből Mr. Fisher. - Kérem foglaljanak helyet! - mutatott a hosszú asztalra, ami szinte elfoglalta az egész helyiséget. 

- Megtiszteltetés Uram! - nyújtottam a kezemet felé és bemutatkoztam. 

- Tegeződjünk. Szóval Cameron, te lennél az új modellünk? - húzta magához közelebb a poharat. 

- Ha minden jól megy. Kamaszkori álmom válna valóra. - nevettem el magamat és körbenéztem. - Nagy megtiszteltetés lenne. - váltottam komoly hangnemre. 

Mr. Fisher csak bólogatott és nagyot sóhajtott, majd maga elé tartotta a papírokat. Feszülten figyeltem, ahogyan olvassa a sorokat. 

- Családod van? - nézett ki a szemüvege mögül. 

- Igen. - válaszoltam röviden ő pedig letette az iratokat. 

- Jól átgondoltál mindent? Rengeteget kell majd utaznod, képes leszel ezzel megbirkózni? - nézett rám komolyan. - A családod készen áll erre? 

- Igen, többször is átbeszéltünk mindent. Azt hiszem, hogy menni fog. - próbáltam magabiztosnak tűnni, amin a szorongásom nem nagyon segített. 

- A hit sok mindenre képes Cameron, de itt most biztosan tudnom kell, hogy készen állsz-e a munkára. Legyünk őszinték... én szeretném, sőt akarom, hogy te vállald ezt a munkát, de ehhez szükségem van rád teljesen. - fonta össze a karjait maga előtt. - Ez a munka teljes embert kíván. Pontosan tudom, hogy mennyire nehéz távol lenni a családtól. Szóval készen állsz a munkára? - tette fel a régóta várt kérdést, nekem pedig nagyot dobbant a szívem. 

Ami azt illeti rögtön rávágtam volna egy igent, de most, hogy ezeket elmondta Mr. Fisher, már nem biztos, hogy szeretném ezt a munkát. Ennyi idő család nélkül... túl sok. Viszont Sonja azt mondta, hogy kövessem az álmaimat, szóval most is ezt fogom tenni és megküzdök érte. 

- Szeretném elfogadni ezt a lehetőséget! - nyújtottam felé a kezemet és mélyen belenéztem a szemébe. 

- Nos, üdvözöljük a cégnél Mr. Dallas! - mosolygott rám. - Holnap kettőre a stúdióban! - utasított én pedig engedelmesen bólintottam és vigyorogva Aaronra néztem. 

Felálltunk az asztaltól és kisétáltunk az ajtón. Elköszöntünk Fishertől és a lifthez vettük az irányt, Aaron megnyomta a hívót és vártunk. 

- Gratulálok! - nyújtotta felém Aaron mosolyogva a kezét. - Most már te is a nagyok közé tartozol. - nevetett. 

- Köszönöm a segítséget! - húztam közelebb és megöleltem. 

*

A kocsiban újra eszembe jutott Rachel üzenete. Újra odaadtam a telefonomat neki és kérdőn néztem rá. Nem tudtam, hogy erre mit kéne írjak. Lehet félreértés az egész és csak beszélgetni akar, de ki tudja. 

- Találkozz vele. Akkor megtudod mit szeretne. - írt valamit az üzenetbe. 

- Mit írsz? - kaptam ki a kezéből a mobilt, de már késő volt.

"Üzenet kézbesítve."

- Nyugi, csak írtam, hogy holnap háromra jöjjön a stúdióba. Beszélsz vele és kiderül minden. - kacsintott. 

Csak megforgattam a szememet és az ablak felé fordultam. A rádióból üvöltött a zene, mint régen. Néha elfelejtem, hogy már nem 21 éves vagyok és, hogy családom van. Néha még mindig a Magconnal álmodok és a fiúkkal. A sok közös emlékkel. Nem bántam meg, hogy családom lett, sőt nélkülük nem lennék senki és nem tartanék most itt. Sonja a támaszom és az otthonom. Semmi pénzért nem mondanék le róluk!

- Min gondolkozol? - zökkentett vissza Aaron a valóságba.

- A Magconon. - mosolyodtam el. 

- Nekem is sokszor eszembe jut. - bólogatott egyetértően. - Holnap este buli. Taylor is jön meg Shawn, plusz ott lesz az a modell csaj is akivel holnap fotózásod lesz. - vigyorgott. 

- Milyen csaj? - néztem rá zavarodottan. - Nem tudtam, hogy lányok is lesznek a fényképezésen. - ráncoltam össze a szemöldökömet. 

- Csak egy lány lesz. Rose a neve, hosszú, szőke hajú. A teste akár egy angyalé és olyan hosszú lábakat te még nem láttál haver. - csapott a  vállamra és továbbra is csak zavarodottan néztem rá. 

- Aaron, ugye tudod, hogy feleségem van. - erőltettem nevetést. 

- Persze, hogy tudom, de egy kis kikapcsolódás neked sem árt. - kacsintott. - Persze nem kell félreérteni, de beszélgetni még nem számít megcsalásnak. - vigyorgott.

- Az ilyen lányok valóban csak beszélgetni akarnak.. - néztem lekezelően, de még ez sem hatotta meg és folytatta. 

- Én csak azt mondom, hogy nézd meg jól a csajt. Aztán a többi úgyis jön magától. - fejezte be végre. 

- Haver, elég lesz. - fordultam el és bedugtam a fülhallgatót a fülembe. 

Nem akartam tovább ezt hallgatni. Habár tényleg csábítóan hangzik, de nem lehet. Megváltoztam és nem vagyok olyan, mint Sonja előtt. Előtte sorba vittem fel a lányokat. Minden estére volt valakim, de aztán megismertem Sonját és rájöttem, hogy elég volt ebből az életből. 

*

Fáradtan estem be a hotelszobám ajtaján. Ledobtam a cipőmet, majd levettem a zakómat és az ingemet. Elővettem a telefonomat és kikerestem Sonja számát. 

- Szia! - hallottam meg a hangját. 

- Hiányzol Hercegnő! - suttogtam. - Készülődtök aludni? - érdeklődtem. 

- Will már alszik, Ella pedig most fog fürdeni. - mesélte fáradtan.

- Szép álmokat kívánok neki. - mondtam mosolyogva. - Képzeld el... - sóhajtottam egy nagyot. - Megkaptam a munkát és már holnap kezdek is. - nevettem. 

- Egy újabb álom vált valóra. - nevetett ő is. - Annyira örülök neked! - hallottam a hangján, hogy mosolyog. 

- Neked köszönhetem. Holnap már kezdek is. - meséltem. 

- Menj hamar aludni, hogy kipihent legyél. Jól fogod csinálni, bízunk benned! - mondta és hallottam, hogy Ella is beleszólt a telefonba. 

- Szeretlek titeket! Sietek haza hozzátok, jó éjszakát! - köszöntem el. 

- Jó éjt,szeretünk! - tette le Sonja a telefont és pedig bedőltem az ágyba.

Éjfélig forgolódhattam az ágyban, mikor végre sikerült álomba merülnöm. Kicsit félek a fotózástól. Nem tudom, hogy sikerülni fog-e és, hogy milyen teljesítményt fogok tudni nyújtani. 
Tizenegykor megszólalt az ébresztőm és fáradtan keltem ki az ágyból. Beálltam a zuhany alá és hagytam, hogy a víz csorogjon le végig a testemen. A fogmosást későbbre hagytam, mivel lassan jön értem Aaron és megyünk reggelizni, így csak bekaptam egy rágót és felöltöztem. 

"Ha nem bánod jön velünk Rose is." - olvastam Aaron üzenetét és tágra nyílt a szemem. 

"Mégis minek?" - kérdeztem vissza, bár utólag megbántam, hogy ilyen bunkó voltam. 

"Csak szeretne egy jó reggelizni" - küldött mellé egy kacsintós fejet. 

Nem válaszoltam és inkább úgy döntöttem nem veszek róla tudomást. Jönni akar? Hát jöjjön. Velem nem fog beszélgetni az biztos. 

Nagyjából félóra múlva, már a hotel előtt vártam, hogy megérkezzen Aaron, mikor nem messze leparkolt a szürke kocsijával. Az anyósülésről kiszállt egy szőke csaj, bár nem láttam tisztán, hogy is néz ki, csak mikor közelebb értem, akkor láttam meg, miért is van úgy oda érte Aaron. A teste még így kabáton keresztül is isteni volt és a lábai valóban olyan hosszúak, amilyennek Aaron leírta őket. Az arca hibátlan, még így smink nélkül is. 

- Na mit mondtam neked? Ez a csaj egy angyal. - veregetett vállba és Rosera mutatott. 

Tátott szájjal álltam az utca közepén és csak bámultam, hogyan fújja a szél a szőke haját. A világ megszűnt létezni és csak őt láttam magam előtt.
Belül mélyen segítségért kiáltottam és tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.