Far From You | 2. /BEFEJEZETT/

2.fejezet

Pár óra alvás után arra keltem, hogy valaki megkocogtatja a vállamat. Kinyitottam a szememet és egy hatalmas, zöld szempárral találtam szembe magamat. 

- Uram, megérkeztünk New Yorkba. Ideje leszállnia. - mondta a hölgy, majd tovább is sétált. 

Nyújtózkodtam egy hatalmasat és körbenéztem. A gép már valóban leszállt és az emberek is kezdtek eltűnni körülem. Felkaptam a hátizsákomat a vállamra és én is elindultam a kijárat felé. Összeszedtem a bőröndömet és leültem a váróterembe addig, amíg Aaron nem jön értem. 

"Hol vagy haver?" - írtam neki egy rövidke üzenetet és vártam, hogy válaszoljon. 

"Gyere ki a parkolóba." 

Hatalmas mosoly terült szét az arcomon és vidáman indultam el a parkolóba. Nagyon régen nem találkoztunk Aaronnal és most végre itt vagyok. 

- Haver! - kiabáltam, mikor megláttam őt kocsija ablakából. 

- Végre. - szállt ki és odafutott hozzám, hogy segítsen a bőrönddel. 

- Jól nézel ki! Minden oké veled? Csajok? - kérdeztem nevetve és bedobtam a csomagtartóba a bőröndömet. 

- Ami azt illeti... szeretnék neked majd bemutatni valakit. - vigyorgott szélesen. 

- Csak nem? - vigyorogtam én is és beültem az anyósülésre. 

Bólogatott és bekötötte az övét. Beindította a kocsit és kihajtott a zsúfolt parkolóból. Résnyire lehúztam az ablakot és a hűvös novemberi levegő megcsapta az arcomat. Kidugtam a kézfejemet és élveztem ahogyan a hideg levegő átsuhan az ujjaim között. 

- Most elviszlek a hotelbe, pakolj ki, pihenj és utána lesz egy megbeszélés. Vagyis hatra legyél készen. - mondta Aaron komolyan én pedig lejjebb csúsztam az ülésen. 

- A többiek is jönnek? - érdeklődtem. 

- Persze, de a munka csak a tiéd lesz. - mosolygott és újra az utat nézte. 

Én is visszafordultam az ablak felé és néztem a mellettem elsuhanó tájat. 
Nagyjából másfél óra alatt ideértünk a hotelhez és már a recepción is elintéztem a kulcsaimat, szóval a lifthez ballagtam és megnyomtam a hívógombot. 

A 98-as szoba volt az enyém. Egyszerű, fehér ajtaja volt és mikor benyitottam, enyhe menta illat csapott meg. Becsuktam magam után az ajtót és letettem a bőröndömet a táskámat pedig a fotelre dobtam. Balra volt az ágy és ebből a szobából nyílt az erkély is. A jobb oldalon volt egy kisebb konyhaszerűség és mellette a fürdőszoba. 

Muszáj kicsit rendbe szednem magamat a megbeszélés előtt. Levettem  ruháimat és összehajtva leraktam őket az egyik székre. Beálltam a zuhanyzóba és megnyitottam a csapot. Fél órát ázhattam a meleg víz alatt, megmostam a hajamat és élveztem, hogy a víz átmelegíti minden porcikámat. A gondolataim azonban máshol jártak, távol New Yorktól. Ella gyönyörű, barna hajára gondoltam és Will édes mosolyára. Azonban egy valaki még jobban benne ragadt a gondolataimban, még pedig Sonja. 

Hihetetlen, hogy hat éve vagyunk házasok és még mindig ugyanolyan erős közöttünk a kapcsolat. Viszont aggódom... nagyon is aggódom, hogy mi lesz akkor, ha megkapom ezt az állást. Rengeteget kellene majd utaznom és távol lennem a családomtól. Csak most jöttem rá, hogy mekkora felelősség lesz ez a döntés és talán most először az életben volt bennem az az érzés, hogy jobb lenne menekülni innen. 

*

- Kész vagy már? - kiabált be Aaron a fürdőbe. - Indulnunk kell. - sürgetett, én pedig egyre idegesebb lettem, mert nem bírtam megkötni a nyakkendőmet. 

Végül annyira ideges lettem miatta, hogy hagytam az egészet és magamra kaptam  a zakómat, majd kirobogtam a nappaliba. A telefonomat rezgőre állítottam és berejtettem a zakóm belsőzsebébe. Bólintottam, hogy készen vagyok és becsuktam magam után az ajtót. 
Aaron nem a saját kocsijával volt, egy fekete BMW várt minket, sötétített ablakokkal. 

- Te intézted? - kérdeztem nevetve. 

- Az új munkahelyed. - kacsintott és beszállt a hátsóülésre. 

- Ezt a kijelentést még ne hamarkodjuk el. - mondtam. 

Mikor már mindenki a kocsiban volt a sofőr kihajtott a parkolóból és elindultunk a folyton nyüzsgő New York utcáin. Az ablaknak támaszkodva néztem az elsuhanó alakokat és a boltok fényeit. Rengeteg ember szaladgált összevissza, mindenki sietett valahova. 

Nagyjából egy óra alatt értünk a cég épületéhez és még volt vagy negyedóra, míg üres helyet találtunk a parkoláshoz. 
A sofőr kinyitotta nekünk az ajtót és elindultunk a hatalmas épület felé. Persze pár rajongó rögtön megrohamozott minket, nekem szerencsére sikerült gyorsan beslisszannom az ajtón. Éppen elég ideges voltam a megbeszélés miatt, így nem lett volna türelmem és nem szerettem volna senkivel sem udvariatlan lenni. 

Ahogy beléptünk, szinte leesett az állunk. Egy hatalmas szökőkúttal találtuk szemben magunkat, mögötte pedig a recepció ezüstös pultja. 

- Jó napot kívánok! Miben tudok önöknek segíteni? - mosolygott ránk egy csinos, szőke lány az asztal mögül. 

- Mr. Thomas Fisherhez jöttünk. - válaszolt röviden Aaron én pedig csak visszamosolyogtam a szőkére. 

- Milyen néven van időpontjuk? - kérdezett újra a recepciós lány, ám a válaszra már nem is figyeltem, ugyanis elvonta a figyelmemet a falra felszögezett képek gyönyöre. 

Egymásután sorra voltak a falon a képek, mindegyik ízléses, ezüst keretben. Híresebbnél, híresebb modellek képei voltak és mind fantasztikusan nézett ki. Van ezekben a képekben valami művészi, ami miatt bevonzza a tekinteteket. Nem lehet mellettük úgy elmenni, hogy ne nézze meg őket alaposan az ember. A színek mintha táncolnának és ettől az egész kép életre kel. Álmélkodásomat azonban Aaron törte meg. 

- Mehetünk. - mondta mögülem és én ijedten kaptam föl a fejemet. 

- Megyek. - mondtam, majd egy utolsó pillantást vetettem a képekre. 

Beszálltunk a liftbe és megnyomtuk a megfelelő emelet gombját. A várakozás idegőrlő volt. Állni egy liftben, ami olyan lassan megy, mintha bármelyik percben megállhatna és izgulni, hogy mi lesz a megbeszélésen, borzalmas. Éppen hogy kiszálltunk, mikor éreztem, hogy elkezd rezegni a telefon a zsebemben. 

Sietve előszedtem, reménykedve, hogy talán Sonja írt, ám mikor megláttam, hogy ismeretlenszám kicsit elszomorodtam. Megnyitottam az üzenetet és tágra nyílt szemekkel olvastam át újra és újra. 

"Hallottam New Yorkba jössz. Összefuthatnánk, szeretnék veled beszélni valamiről. Puszil: Rachel." - a szívem a torkomban dobogott és szinte éreztem, ahogy elfehéredek. 

- Haver, minden rendben? - nézett rám kétségbeesetten Aaron. 

Mivel egy hang sem jött ki a torkomon, csak átnyújtottam neki a telefonomat és láttam, hogy ő is megfeszül. 

- Ez az a Rachel? - adta vissza a telefont. 

- Ez az a Rachel... az exem. - sütöttem le a szememet és remegve elraktam a telefonomat jó mélyre a zsebembe, hogy még véletlenül se lássam. 

(Szép estét mindenkinek!❤ Elnézést, hogy ilyen sokáig tartott megírni ezt a részt, de egyszerűen nem volt ihlet és energia. Remélem jó volt az első nap. Bár mondjuk ez mikor az... 
A 3. résszel is biztosan késni fogok, de megpróbálok mindent beleadni. Már alig várom, hogy végre az izgalmas részeket írjam nektek.😀 Tudjátok, ha tetszik ez a rész jelezzétek + elnézést a helyesírási hibákért, javítani fogom!😊
Jó éjszakát mindenkinek és jó olvasást!)