Far From You | 2. /BEFEJEZETT/

10.fejezet

*Cameron szemszöge*

Fáradtan keltem fel reggel az eső halk kopogására. Sonja békésen aludt mellettem. Olyan, mintha otthon lennék... mintha el sem indultam volna New Yorkba.

Kikeltem az ágyból és a konyha felé vettem az irány, hogy készítsek egy kávét. Még csak reggel kilenc van. Csodálkozom, hogy sikerült felkelnem ilyen korán.

A tegnap este valami eszméletlen volt. Viszont fura, hogy mikor megláttam Sonját a recepciónál nem ugrottam egyből a nyakába, pedig legszívesebben azt tettem volna. Mégis belül valami azt súgta, hogy most nyugodtnak kell maradnom.

Még csak nem is köszöntünk egymásnak, mégis egy pillantásából tudtam, hogy izgul és örül, hogy látjuk egymást.

Ahogy álltam az ajtóban és az ágyban fekvő csodát bámultam, észre se vettem, hogy felébredt és álmos szemekkel pislog rám.

- Otthon még csak hat óra van. - dünnyögte.

Közelebb sétáltam és letettem a kávét az éjjeliszekrényre.
Leültem az ágy szélére és karjaimba vontam.

- Annyira örülök, hogy itt vagy. - szívtam be illatát és adtam egy puszit a nyakára.

- El kellett jönnöm. - suttogta alig hallhatóan, mire csak még szorosabban öleltem magamhoz. 

- Emlékszel az első randinkra? - kérdeztem tőle hosszas hallgatás után, aztán eszembe jutott, hogyan is végződött. - Mármint a jó részére. - tettem hozzá gyorsan. 

- Hogyne emlékeznék. - nevetett. - Miért? - mosolygott. 

- Szeretnélek elvinni ebédelni. - simogattam a kezét. - Előtte pedig van egy kis meglepetésem. - mosolyogtam én is. - Szóval egy óra múlva indulunk. - keltem ki az ágyból és megittam a kávémat. 

Amíg Sonja sminkelt, én lefürödtem és felöltöztem. Hamar elszaladt az az egy óra és nem sokkal tíz óra után, már mind a ketten a cipőnket vettük fel. Kiléptünk az ajtón és a parkolóba siettünk. 

Lorenzo még nem is tud róla, hogy hamarosan találkozni fog Sonjával és Sonja sem tud semmit. Az eső miatt elég lassan tudtunk csak haladni, így elég sok idő volt mire eljutottunk a szalonhoz. 

- Beköthetem a szemedet? - vigyorogtam rá és egy kendőt tartottam a kezemben, ő csak megforgatta a szemeit és közelebb hajolt. 

Kiszálltam és felhúztam az ernyőt, majd átsiettem Sonja oldalára, hogy segítsek neki kiszállni. 
Kinyitottam a szalon ajtaját és előreengedtem.

- Hova hoztál? - kérdezte nevetve.

- Készen állsz? - kérdeztem halkan, mivel Lorenzo még mindig nem vett észre minket.

Óvatosan levettem a kendőt a szeméről és vártam, hogy mit reagál. Szája hatalmas mosolyra húzódott és szorosan megölelt.

- Már nem is illik fogadni a vendégeket? - szaladt oda Lorenzóhoz és őt is megölelte. Lorenzo tágra nyílt szemekkel nézett először rám, majd Sonjára. 

- Te lennél a következő vendégem? - vigyorgott. 

Ekkor mind a ketten kérdőn néztek rám. Hatalmas mosollyal az arcomon bólogattam és helyet foglaltam mellettük. Hallgattam, ahogyan Sonja a gyerekeinkről mesélt és sajnos szóba kerültek az elmúlt napok zűrös eseményei is. 

- Milyen hajat szeretnél? - kérdezte Lorenzo Sonjától, hosszas magazin tanulmányozgatás után. 

- Szerintem... ez nagyon szép! -jelentett ki és direkt elfordította az újságot, hogy ne lássam.