My Teacher (DT.ff) -Book One

1.fejezet

Augusztus 31.

Minek kellett visszajönnöm Budapestre ? Az utolsó évemet a gimiben cserediákként vagyok köteles eltölteni.Ez még mind szép és jó,de miért pont Pest ? Olyan jól éreztem magamat Londonban.Már lassan 15 éve ott élek,rettenetesen hiányzik.Még az eső is.Minden.

Anya már tegnap óta nyaggat,hogy vegyem meg a szükséges tanszereket,de egyszerűen nincs hozzá kedvem.Utálom Pestet.Mármint nem utálom,csak London hiányzik.Hiába jelentettem ki,hogy egyedül jövök ,,haza",anya ragaszkodott hozzá,hogy erre az egy évre ő is visszatérjen szülőföldjére.Na mindegy.
Délután végre rászántam magam és elindultam vásárolni.A tollak közül nem sokat válogattam, behajítottam a kosárba 10 darabot.Vettem még füzeteket,meg egy egyszerű fekete tolltartót,aztán már fizettem is.Fél óra alatt lerendeztem a bevásárlást.
***
Este kidekoráltam a füzeteimet.A tolltartómat és a hátizsákomat teleszúrtam kitűzőkkel,majd kikészítettem egy fehér inget és egy fekete nadrágot holnapra.A Griffendéles nyakkendőmet is kiakasztottam,a fehér Nike Air Force-t pedig a hátizsákom mellé tettem.Elvégeztem a szükséges esti teendőket,majd belebújtam a pizsamába.Olvastam még pár oldalt,( a pár oldal nekem kb olyan 150-et jelent) a Harry Potterből.Amikor már kellőképpen elálmosodtam bekapcsoltam a TV-t és lehúztam az éjjeli lámpát.Szépen lassan mély álomba zuhantam.
                                       ***
Szeptember 1.

Mi van,ha utálni fognak újdonsült osztálytársaim,mert én idősebb vagyok,mint ők ?
Mi lesz,ha kinevetnek,mert fogalmazzunk úgy,elég furcsán beszélek magyarul ? Én erre képtelen vagyok.Soha nem voltak barátaim,így nem kellene,hogy érdekeljen az ún.kortársaim véleménye,de ez van.Rémesen rossz tulajdonságom a megfelelési kényszerem.Ha a tanárok is bunkózni fognak,én esküszöm,hogy hazamegyek.Biztosan meg lehetne oldalni valahogy.Szerencsére én már tavaly ,,leérettségiztem",úgyhogy csak ismétlés vár rám.Nem lesz ez annyira nehéz.Csak meg kell nyugodnom.Egy évet simán kibírok,utána úgyis hazamegyek és egyetemre fogok járni.

Ilyen és hasonló borúlátó gondolatokkal ébredtem. A tanévnyitó ünnepség pontban fél kilenckor kezdődik, így elég nyolckor elindulnom.Szerencsére már van saját autóm,így könnyebben tudok közlekedni.Elég idegesítő,hogy itt ellentétes a forgalom,de kénytelen vagyok megszokni.Egyébként a suli nincs messze,ha sietek kevesebb,mint tizenöt perc alatt odaérek.
-Jó reggelt.-mosolyogtam rá anyura a konyhában,majd szorosan megöleltem.
-Neked is,Jane.-simogatta meg a hátamat.
Így belegondolva most már hihetetlenül hálás vagyok anyunak,hogy itt van velem.Ha egyedül lennék itt,ezer százalék,hogy el sem mennék az évnyitóra.
Mindkettőnknek töltöttem egy csésze finom teát, (természetesen brit teát,az itteni gőzölgő ital katasztrofális) majd kiültünk a kisebb erkélyre, amely a Dunára nézett.A belváros már mozgolódott,
késésben lévő emberek százai siettek az utcákon.
Sok volt a kisgyerek is,izgalommal fogták anyukájuk vagy apukájuk kezét.
-Nem kell idegeskedned.Minden a legnagyobb rendben lesz.Imádni fognak.Külföldön szeretik a briteket.-mosolygott anyu.
-Csak én nem vagyok brit.-vontam vállat és kortyoltam egyet a forró teából.
-Az akcentusod olyan.-nevetett fel.
Mindig is angolul beszélgettünk egymás között,de ma reggel egyszerűen muszály volt átváltanunk a magyarra,hogy úgymond bemelegítsek egy kicsit.
Felhörpintettem a maradék teát,anyu is megitta a saját adagját.Nem engedte,hogy elmosogassak,így rögtön a fürdőszobába indultam.Fogat mostam, letisztítottam az arcomat.Barna hajamat laza konytba kötöttem,ráérek megcsinálni később is.
Az öltözködésse szinte másodpercek alatt végeztem. A biztonság kedvéért magamra kanyarítottam a fekete zakómat is.A hajamat csak kifésültem, hagytam,hogy sűrű tincseim a vállamra lógjanak.Barna szemeim ijedten csillogtak,mert valljuk be,egy kicsit féltem.Végigmértem magamat még egyszer utoljára a tükörben.Elégedett voltam az eredménnyel,vállamra vetettem a hátizsákomat,a fejemre biggyesztettem a napszemüvegemet és besétáltam a konyhába,hogy igyak egy pohár vizet és elköszönjek anyutól.
-Sok sikert.Ügyes leszel.-bíztatott anyu.
-Hát remélem.Köszi szépen.-majd nyomtam egy puszit az arcára és kisétáltam az ajtón.
Bevágódtam szeretett BMW-m vezetőülésére,(félreértés ne essék,magam kerestem meg rá a pénzt)
a táskát betettem hátra és el is indultam.
***
Szerencsétlenségemre már háromnegyed nyolckor a suli előtt ácsorogtam,mert véletlenül sem szerettem volna,ha a BMW miatt utálkozni kezdene az új osztályom.Leültem egy kisebb padra és zenét hallgattam.Éppen kezdtem magamat beleélni a 'Don't Stop Me Now'-ba a Queentől,amikor hirtelen mellém ült egy lány.Nem lehetett több 19-nél,lehet, hogy máris összeismerkedek az egyik osztálytársammal ?
-Szia,még nem láttalak itt.Biztosan te vagy az új diák.Jane,igaz ? Én Hanna vagyok,nagyon örülök.-
a mosolya őszinte volt,tetszett,hogy barátságosan közeledett felém.
-Szia.Igen,valószínűleg osztálytársak leszünk.Végzős vagy,ugye ?-érdeklődtem.
-Aha. ,,A" osztályos.Te ?
-Azt hiszem engem is oda osztottak be.-mondtam megkönnyebbülve.
Legalább egy ember kedves lesz velem,ezt bizonyította az is,hogy Hannának fülig ért a szája.
-Biztosan nehéz neked.Londonból Pestre jönni nem egyszerű.-szólt együttérzőn.
-Hiányzik London.De azért Pest is tetszik.-mondjuk itt lódítottam egy kicsit,de nem probléma.
-Ahhoz képest elég jól beszélsz magyarul.
-Nem hinném.-ráztam a fejemet nevetve.
Szerencsére ez a gimi magyar-francia tannyelvű, úgyhogy a nyelvekkel nem lesz gond,franciából emelt szintű felsőfokú vizsgáim vannak.
-Szerintem te leszel az egyetlen az osztályból,aki érteni fogja az új osztályfőnököt.-csüggedt el Hanna.
-Miért is ?-értetlenkedtem.
-Úgy hallottam,hogy egy szót sem tud magyarul,de franciául beszél valamennyire.Angliából jött és csak ebben a tanévben fog itt maradni.-magyarázta lelkesen.
Most már teljesen megnyugodtam.Rokonlélek lesz az ofő,komolyan mondom.Előre sajnálom szegényt,ő még rosszabb helyzetben van,mint én.
-Ha jól sejtem,én leszek a tolmács,igaz ?
-Gyors a felfogásod.-biccentett elismerően Hanna.
Beszélgettünk még Londonról,(Hanna járt már ott, állítása szerint imádta és szívesen visszamenne)a tanári karról (az iskola nagy része ki nem állhatja a töritanárt) és egyéb ,,gimis" témákról.Elmesélte, hogy van iskolaújság,meg minden nívósabb ünnephez tartozik egy buli is.Jövő héten is lesz egy, a sulikezdés alkalmából.
Mivel magángimnázium,nem voltak valami sokan az épület előtti udvaron.Az ofők sorba rendezték a diákokat,persze osztályok szerint.Idő közben Hanna bemutatta kis csapatunk többi tagjait is.Velünk együtt összesen 6 lány és 8 fiú volt.A lányok majdhogynem ugyanúgy néztek ki,mind a tipikus ,,annyira divatos és gyönyörű vagyok" életérzés jeleit sugározták.Ketten szőke hajkoronájukat igazgatták,ők az ikrek, Barbi és Niki.A többi két csaj barna haja tökéletes fonatban végződött,ők olyan ,,bálkirálynő" stílusjegyeket hordoztak.Hanna őket is bemutatta,a rövidebb hajút Vikinek,a napszemüvegeset pedig Dórinak hívták.
A fiúkkal sem szimpatizáltam különösebben,de így elsőre jó benyomást tettek nálam,mind kedvesen fogadtak.Itt is kétfelé oszlott a társaság,hatan a ,,balhés menők" közé tartoztak,név szerint Ricsi,Dani,Alex,Ádám(vagyis Ash),Fecó és Beni.A maradék két srác,azaz Tomi és Peti inkább visszahúzódó típusúnak néztek ki,valószínűleg a kockák csapatát erősítették.
-Nézzétek,jön az ofő.-szólt halkan Tomi.
A mutatott irányba néztem és szó szerint leesett az állam.
Uramisten.Ez képtelenség.Mi a jó fenét csinál itt David Tennant ? Mit ?Tudtommal nincs tanári diplomája,viszont ha van,akkor nagyon ügyesen titkolja.Annyira jól néz ki.Mindig is oda meg vissza voltam érte.A kedvenc Doktorom a mai napig. Amióta először felfigyeltem rá a TV-ben,azóta arról álmodozom,hogy egyszer majd találkozom vele. Eszembe sem jutott volna,hogy valami jó is kisül abból,hogy én Pestre jöttem.Uramisten,most túrt bele a tökéletes hajába.Napszemüveg is van rajta.Jézusom...
Hanna bökdösése zökkentett ki a nyálcsorgató állapotomból.
-Tény,hogy brutálisan szexi,de azért ennyire ne bámuld.-suttogta,majd megeresztett egy rövid vigyort.
Rajta kívül szerencsére senki nem vette észre,hogy a kelleténél egy kicsit tovább méregettem a tanár urat.A többiek jelét sem adták annak,hogy felismerték volna,így én sem árultam el a kilétét.Bevillant a gondolat,hogy el akar menekülni a nyilvánosság elől.Megsajnáltam szegényt,olyan szinten boncolgatták őt,hogy ép ésszel tutira kibírhatatlan volt.Mire véget vetettem a gondolatmenetemnek,már ott is állt előttünk és barátságosan mosolygott.Összeestem volna,ha éppen nem ülök a padon.Nem tudtam levenni róla a szemem,fizikai fájdalmam lett már a pislogástól is.
-Gondolom te vagy az egyetlen,aki felismert.-olyan halkan beszélt,hogy alig hallottam.
Istenem,az az akcentus.
-Ne aggódjon,nem fogom elárulni.-siettem a válasszal.
-Ezek szerint te vagy Jane,ugye ? Londonból jöttél,igaz ?-érdeklődött.
-Igen,tanár úr.-mosolyogtam.
Annyira furcsa volt,hogy hirtelen a tanárom lett.
-Kérlek elismételnéd nekik a következő mondatot ?
-Persze,szívesen.-bólintottam.
A többiek értetlenül figyelték a párbeszédünket, amelynek kifejezetten örültem.Legalább lesznek privát beszélgetéseink,akár az osztály előtt is.
Privát beszélgetések ? Túlságosan sokat álmodozom.Már attól majdnem elájulok,ahogy beszél.Mi lesz még később ? Száz százalék,hogy nem fogok tudni még a szemébe sem nézni.Na mindegy, majdcsak lesz valami.
-Sziasztok,a nevem Mr Max,örülök,hogy találkoztunk.Biztosan jól érezzük majd magunkat együtt,remélem nem fogtok utálni.-hadarta.
Az utolsó szónál elnevettem magam,a többiek persze csodálkoztak rajta.Egyébként ,,Mr Max" nagyon okos,nem használja a saját nevét,nehogy véletlenül is kitudódjon,hogy ki is ő valójában.
Tudattam a többiekkel David mondanivalóját,ők is megmosolyogták a mondat végét.Akaratlanul is Davidnek neveztem a tanár urat,valószínűleg ez így is fog maradni,ennyi év után elég nehéz lesz áttérni a Mr Max-re.Ezzel is megküzdök valahogy.
David mosolyogva bólintott,(kicsit megremegtek a térdeim,de semmi különös) majd megindult a kétemeletes fehér épület bejáratához,de előtte még megkért,hogy haladjak mellette,ha fordítani kellene,mert nem szívesen beszél franciául.Vállat vonva felzárkóztam mellé,Niki és Barbi irigykedve és dühösen bámultak a kettősünkre,szerettek volna a helyemben lenni,hiszen David egyelőre csak velem beszélgetett.Most már sajnálhatják,hogy nem gyúrtak rá az angolra amikor kellett volna.Furcsa késztetést éreztem arra,hogy hátraforduljak és gúnyosan vigyorogjak,de inkább nem tettem,semmi kedvem nem volt vitába keveredni már az első napon.Helyette végignéztem Daviden,persze úgy,hogy senki ne vegye észre.Zsebretett kézzel sétált mellettem,illett neki a fekete nadrág és a világoskék ing.Jó szokása volt a Converse cipők viselése,ha még ilyen elegánsabb alkalomhoz is azt vette fel.
Megint beletúrt a hajába,majd mosolyogva rám pillantott.Most először néztem bele a szemébe,elakadt a lélegzetem,de nagy nehezen viszonoztam a mosolyt.
Nehéz évem lesz,az biztos.