My Teacher (DT.ff) -Book One

4.fejezet

Szeptember 3.
Ajtócsukódásra ébredtem.Na meg arra,hogy David lágyan belepuszilt a nyakamba.Hihetetlen ez az egész.Egyszerre nagyon helytelen,de mégis helyes.
De senkinek nem szabad beszélnünk erről.Ha másban nem is,de ebben az egy dologban száz százalékig biztos voltam.Te jó ég, mit fogunk csinálni az iskolában ?

Matt levele hevert az ölemben :
Jó reggelt,
Anyukád már régen elment,így hagylak titeket aludni,amíg lehet.David,felmentem a lakásba,Jane, a kulcsaidat visszacsúsztattam a bejárati ajtó alatt.
Szép napot:
Matt

-Jó reggelt.-ásított egy nagyot David,majd szinte abban a pillanatban ott folytattuk,ahol este befejeztük.
Belemosolyogtam a csókba,mire még jobban szorított magához.
-Jó reggelt.-köszöntem én is.
-Ehhez hozzá tudnék szokni.-mondta.
Bár most hallottam először a reggeli hangját,de rögtön beleszerettem.Kicsit recés,mély,szexi.
Imádom.
-David ?
-Igen,Jane.
-Most mi lesz ?
-Semmi.Titkoljuk,amíg lehet.Ha meg kiderül,akkor ez van.-vont vállat.
Nem szóltam semmit,csak bólintottam.Még öt percig élveztük a csendet,aztán David felment átöltözni.
Én is rendbe raktam magamat,hosszas gondolkodás után egy világos farmert és a Queen-es (mármint a banda) pólómat választottam,az összeállításboz hozzá tettem még egy fekete bőrdzsekit és fekete Vans csukát.Suliba ma sajnos már készülni kellett, így sorban belesöpörtem a táskába a szükséges könyveket és füzeteket.Hanna éppen előbb írt sms-t,
hogy ne álljak meg érte,mert az anyukája is éppen a suli felé megy munkába.Szerintem csak le akart rázni,mert félt,hogy megint David társaságában kezdődik a reggele.Mondjuk ezért nem nagyon hibáztathattam,eleinte nekem is nehezemre esett egy légtérben tartózkodni vele.Hihetetlenül rövid idő alatt rengeteg minden történt közöttünk,aztán Matt is bekerült a képbe,úgyhogy én már semmin sem lepődöm meg.
Időközben David kopogott,úgyhogy hanyagul a vállamra vetettem a táskámat,még egyszer beletúrtam a hajamba és kisétáltam,majd bezártam magam mögött az ajtót.David és Matt ott ácsorogtak a lépcsőfordulóban,David szó nélkül megfogta a kezemet,így vonultunk le a lépcsőn.Kérdőn néztem Mattre,úgy vigyorgott,mint a vadalma.
-Mindent hallottam tegnap este.-kacsintott,én meg rögtön elvörösödtem.
-Gondolom akkor ez sem fog zavarni.-David megállt és még egyszer megcsókolt,én meg zavaromban majdnem elestem,de szerencsére tartott.
-Khm.Szinglik is léteznek a világon.-morogta Matt, de annyira édesen mondta,hogy megsajnáltam.
David persze jót nevetett rajta.
-Ne félj,Matt.Szerzünk neked barátnőt.-veregette meg a vállát David,én is bíztatóan rámosolyogtam.
-Mennünk kellene.El fogunk késni.-erre már mindketten odafigyeltek,gyorsan bepattantunk a kocsiba.David rekordot döntött,7 perccel később a suli előtt lépkedtünk.Ahogy kiszálltunk a Jaguarból David fájdalmas pillantással elengedte a kezem.
-Nálatok kezdek,ugye ?
-Ha jól emlékszem,igen.Rögtön az első két óra a tiéd.
-Utána még négyet végig kell szenvedni és rendben leszünk.-mondta fáradtan.
-Matt ? Te egyébként mit keresel itt ?-most tűnt csak fel,hogy még mindig mellettünk lépdel.
-Én kérlek szépen,tanár vagyok.Úgyhogy több tiszteletet,Miss Johnson.
Annyira nevettem,hogy még könnyeztem is.
-De mit tanítasz egyáltalán ?-nyögtem ki nagy nehezen.
-Csak tornát,meg rajzot.Elég nektek egy tanár,aki egy szót sem tud a nyelveteken.Ezeken meg nem kell magyarázni,amit meg igen,azt majd te lefordítod.
-Remek.Megint lehetek a tolmács.-játszottam a sértődöttet,persze szándékosan.
David gyorsan körülnézett,senki nem volt a közelben,az ablakból sem leskelődtek,úgyhogy gyorsan nyomott egy puszit a homlokomra.
-Meddig fogsz még elpirulni ?-heccelt Matt.
-Ameddig akarok.-kicsit flegmára sikeredett a válasz, de David értékelte,mert belecsapott a kinyújtott tenyerembe.
-Mondtam,hogy imádom a pólód ?-váltott témát Matt.
-Kösz,nekem is bejön a tiéd.-mutattam az AC/DC logóra.
Aztán végignéztem Daviden is,ő kicsit elegánsabbra vette a figurát,fekete inget és sötétkék nadrágot viselt,persze a Conversek sem hiányozhattak.
Közben beértünk a suli épületébe,én egy kicsit lemaradtam,hogy ne legyünk túl feltűnőek.
Matt és David nevetve haladtak tovább,majd betértek a tanáriba.Én felverettem a lépcsőn és amint beértem a termünkbe,rögtön leültem a helyemre.Már mindenki jelen volt,a fiúk,Barbi és Hanna örömmel és mosolyogva üdvözöltek,Niki,Dóri és Viki összehúzott szemmel néztek rám.Eszembe jutottak a tegnapi események,rájuk villantottam a leggúnyosabb vigyoromat és beszélgetni kezdtem Hannával.
-Na,mit csináltál délután ?-érdeklődött.
-Semmi különöset.Olvastam.-hazudtam szemrebbenés nélkül.
-Képzeld,egy híres színész van a sulinkban.-amikor ezt kijelentette azt hittem megfulladok a saját nyálamban.
Mi a fene ?
-Hogyan ? Ki az ?-próbáltam úgy tenni,mint aki csak szimplán kíváncsi,pedig nagyon is sok múlott ezen az információn.
-Valamilyen Matt.Csak onnan ismertem fel,hogy Benedict Cumberbatch egy haverja és sok a közös képük.-vont vállat Hanna.
-Csak te tudsz róla,ugye ?
-Igen,csak én.-bólintott.
-Szeretném,ha ez így is maradna.Nem lenne szép dolog elárulni őt,mármint biztosan azért jött ide, hogy elmeneküljön a nyilvánosság elől.
-Persze,nem is terveztem elmondani senkinek,rajtad kívül.-bólintott újra.
De nagy szerencse,hogy csak Benedictet bírja.Ha utánakeresett volna Mattnek,akkor megtalálta volna Davidet is.Kész katasztrófa lehet ebből az egészből.Ki kell találnunk valamit.Mattnek nem kellene itt lennie,túl feltűnő.Nyugi,elrendezzük.
Rendben lesz minden.
Rögtön előkotortam az iPhonet.Áldottam az eszemet érte,hogy még tegnap számokat cseréltünk Mattel.
Üzenetem :
-Matt,helyzet van.
Matt üzenete :
-Mi történt,hogy nem Davidet keresed ?
Üzenetem :
-Mert most rólad van szó.Egyik osztálytársam nagyon is tudja,hogy ki vagy.
Matt üzenete :
-Doctor Who ? Vagy honnan a jó életből ?
Üzenetem :
-Sherlock.Ben a kedvence.
Matt üzenete :
-Majd tesin mutasd meg,hogy melyikük.Most mennem kell órára.David most indult.
-Üzenetem :
-Rendben,szia.
Visszadobtam a telefont a táskámba,majd kitettem a padra a füzetemet.Elvileg tankönyv is kellene,de nem fogom megvenni.Angolra mégis minek ?
-Mi volt ennyire sürgős ?-nézett rám szúrós szemmel Hanna.
-Semmi különös.Csak reggel elfelejtettem felhívni anyukámat.Korán jár dolgozni.-vontam vállat.
Meglepődtem,hogy mennyire nagy tehetségem van a hazudozáshoz.Régen soha nem ment,mindig elárultam magamat.Lehet,hogy most azért vagyok ennyire ügyes,mert most egy kicsit több múlik rajta.
Percekkel később David már az asztalánál ült és gyors mozdulatokkal aláírta az osztálykönyv aznapi oldalát.Haja a szemébe lógott,eszméletlenül jól állt neki.
-Niki.-az említett összerezzent a hangra,nagy nehehen kinyögött egy 'yes'-t.
-Jane fordítsd.Miért kell minden egyes nap sütit tenned a szekrényembe ? Nekem jó,de te ezzel semmit sem fogsz elérni.Inkább tanulj.-sorolta David lenézően,mire én prüszkölve felnevettem és továbbítottam a szidást Nikinek.
Persze amint a többiek is megértették,hogy miről is van szó,mindenki a hasát fogta a nevetéstől,Niki pedig jól elszégyellte magát.
Dühösen nézett rám,sőt,egy igen sértő kézmozdulatot is tett.Sajna David észrevette,
úgyhogy kapott egy szép beírást.
Mi Hannával kárörvendően egymásra nevettünk, Beni és Fecó mindkettőnkkel lepacsiztak.
-Na folytassuk...-s azzal nekikezdtünk az oktatásnak.
                                         ***
Újból végig kellett szenvednem két órát angolon.
Mondjuk igaz,hogy kárpótlásul addig bámulhattam Davidet,ameddig akartam,úgyse kellett semmit csinálnom.Hanna néha oldalba bökött,hogy fékezzem magam,ilyenkor csak lesütöttem a szemem,de mindig észrevettem,ha David rámmosolygott.A töri pontosan annyira szörnyű volt, mint amilyennek mesélték a többiek.Jegyzetelés, jegyzetelés és jegyzetelés.Ráadásul a tanárnő nagyon unalmas,rengeteget beszél a semmiről.Na mindegy, azt is kibírtam.Halálra untam magamat bioszon és föcin is,hiszen én már réges régen tudtam az egész éves tananyagot,bioszból meg már le is érettségiztem.
Szerencsére már csak a tesi maradt.Éppen vonultunk le az öltözőbe,amikor Niki és Dóri szándékosan fellöktek a lépcsőn.Nem sokon múlott,hogy hatalmasat essek,de örökös megmentőm újra színre lépett.David,miután sikeresen segített visszanyerni az egyensúlyomat (beleremegett a gyomrom az érintésébe,főleg,hogy hirtelen a derekamat és a csuklómat fogta meg),rögtön magával vitte a két lányt az igazgatói irodába.Niki ikertestvére,Barbi idegesen és csalódottan fordult hátra.
-Jane,nagyon sajnálom a tesóm viselkedését.Kedves lánynak tűnsz,nem értem miért akarnak bántani.
Még egyszer sajnálom.-mondta Barbi,aki testvérével
ellentétben nem viselt ribancos ruhákat és nem volt húsz centi vastagon kifestve.
-Semmi gond,megszoktam.Minden oké.- mosolyogtam rá a lányra.
Tovább haladtunk az öltöző felé,ahol Niki és Dóri már átöltözve ücsörögtek a padon.
Fogtam a cuccomat és elvonultam a zuhanyzóba,hogy ott öltözhessek át a fekete gatyámba és a kék pólomba.Megkötöttem a cipőfűzöm és a tornaterembe siettem,ahol Matt már várt ránk.Mindketten körülnéztünk,aztán futólag megöleltük egymást.
-Minden rendben ? David elmesélte,mi történt.- veregette meg a vállamat együttérzőn.
-Ne is törődj vele.Engem kicsit sem érdekel.Majd csak abbahagyják.-vontam vállat.
-Na melyikük az ?-kérdezte rögtön,amikor megpillantotta az első érkezőket.
-A magas,vékony lány fekete pólóban.-elég egyszerű volt leírnom,mert a többiek mind színes felsőt viseltek.
-Nem lesz gond.-jelentette ki mosolyogva Matt.
Örültem,hogy így gondolja.
Matt még a bemelegítést se vette komolyan,rögtön odadobta nekünk a kosárlabdát.Viki fintorgott,Dóri szintúgy.Szerencsére csak 6-an vagyunk lányok az osztályban,úgyhogy Hanna,Barbi és én kerültünk az egyik csoportba;Niki,Dóri és Viki pedig a másikba.
Gyorsan elszaladt az óra,főleg nekem köszönhetően simán nyertünk.
-Várj meg az öltözőben.-szólt oda nekem Matt.
Alig észrevehetően bólintottam,igyekeztem minél jobban elhúzni az öltözködést.Hanna elég furcsán méregetett,de végül nem szólt semmit.Annyira tudhatja,hogy titkolok valamit,de nem számít.
-Nem jösz ?-érdeklődött úgy tíz perccel később.
-Menj csak.Még fel kell hívnom anyukámat.-mosolyogtam erőltetetten.
Felvont szemöldökkel vállat vont,majd intett egyet és   elsietett.Matt,mintha csak erre várt volna benyitott az ajtón.
-Na most már indulhatunk ?
-Persze.-szólt nevetve.
-A kocsihoz megyünk ? Vagy hová ?
-Aha.
A folyosón David is csatlakozott hozzánk,szerencsére senki nem vett minket észre,úgyhogy problémáktól mentesen eljutottunk a Jaguarig.Matt nagyvonalúan engedte,hogy elfoglaljam az anyósülést.
-Elegem van abból a három lányból.-csóválta a fejét David.
-Kinek nincs ?-szólt közbe Matt.
-Meg ne próbáljatok feltűnést kelteni.Engem már hidegen hagy.
-Tegnap még nem így volt,de ahogy akarod.-bár még mindig az utat figyelte,közben gyengéden a kezem után nyúlt.
-De nyálasak vagytok.Rosszabb,mint a Titanic.-színlelt öklendezést Matt,mi meg jól kinevettük.
-Hová lesz a fuvar,Matt ?-kérdezte David olyan taxisofőrösen.
-Csak a konditerembe.Mert a tornázás menő.-vicceskedett,majd megigazította a nem létező csokornyakkendőjét.
Hihetetlen.
Tehát Mattet kitettük a közeli fitnessznél,majd hazamentünk.Anya megint csak este jön,mint mindig,úgyhogy ma is a mi lakásunkat foglaltuk el.
-Narancslevet ?-tettem fel a kérdést nevetve.
-Oké.-vigyorgott ő is.
Annyira aranyos,amikor mosolyog.Jó,ezt eddig is tudtam,de akkor is.
-Most miért bámulsz ?-kérdezte felvont szemöldökkel,mire beharaptam az ajkam.
-Csak úgy.Talán tilos ?-incselkedtem egy kicsit.
-Ezt ne csináld többet.-szólt komolyan,majd finoman  a csuklóm után nyúlt.
-Mit ?-nem bírtam rájönni,hogy ezt mire is értette.
-Ne harapd be az ajkad,mert megőrjítesz vele.-csóválta meg a fejét.
-Akkor te se vond fel a szemöldököd.-hoztam létre én is egy szabályt.
Erre felnevetett,majd közelebb húzott magához és szenvedélyesen megcsókolt.Rögtön a nyaka köré fontam a kezem és beletúrtam abba a tökéletes hajába.Ő közben lazán átölelt.
Csodálatos volt.
Éppen áttért volna a nyakamra,amikor meghallottuk a zár kattanását.
-A francba.-suttogtam holtra vált arccal.
-Semmi gond.Mondd azt,hogy meghívtál teázni.-vont vállat.
-Ilyenkor nem szokott hazajárni.Sokkal később tud csak elszabadulni a munkából.-csóváltam a fejemet és kénytelen voltam felkészülni a legrosszabbra.
-Szia Jane.Megjöttem,korábban elengedtek.Hogy telt a napod ?-ezeket a kérdéseket még akkor tette fel,amikor az ajtó bezárásával foglalatoskodott.
-Jó napot,Mrs Johnson.-köszönt David udvariasan,mire anya majdnem elejtette a táskáját.
-Üdvözlöm,Mr ?-érdeklődött,miközben közeledett felénk.
-Max.-nyújtotta a kezét David mosolyogva,azért mégsem mutatkozhatott be a saját nevén.
-Ha nem gond,meghívtam a tanár urat egy teára.-magyaráztam anyának erősen megnyomva a tanár úr szót.
David alig bírta visszatartani a nevetést.
-Már miért lenne gond ? Foglaljon helyet,Mr Max.-s azzal a konyhába sietett,hogy előkészítse a teát.
Szorosan egymás mellé telepedtünk le a kanapéra, majd amikor anya túlságosan elfoglalta magát a teafőzéssel,David gyorsan nyomott egy puszit az arcomra.
-Majd később folytatjuk.-súgta a fülembe,mire fülig vörösödtem és a cipőmet kezdtem fixírozni.
Anya letett elénk egy nagyobb méretű tálcát,rajta volt a teáskanna három csészével,egy kis tej,na meg némi keksz is.
-Nos,Mr Max.Mi a véleménye a lányomról ?-kérdezte anya barátságosan.
Közben majdnem kiköptem a forró italt,de mindegy.
-Nyugodtan hívjon Davidnek.A lánya rendkívül intelligens és hihetetlen személyiséggel rendelkezik. Büszke lehet rá.-mondta mosolyogva.
Annyira örültem a véleményének,de tényleg.
-Köszönöm,az is vagyok.-pirult el drága jó édesanyám.
-Nem is zavarok tovább.-David megitta a teája maradékát és már állt is fel a kanapéról.
-Ugyan,kicsit sem zavar.-szólt anya rögtön.
-Igazán örültem,Mrs Johnson,de sajnos mennem kell.Biztosan találkozunk még.
Intettem anyának,hogy majd én kikísérem a vendéget,úgyhogy ő elindult mosogatni.
-Hát ez elég furcsa volt.-sóhajtottam fel a kezeimet tördelve.
-Ne izgulj.Imád engem.-közben bevetette azt a rohadt féloldalas mosolyát,amit egyszerre szerettem és utáltam.
-Holnap találkozunk.-a vállam fölött hátrapillantottam,hogy anya még mindig mosogat-e.
Mikor megbizonyosodtam róla,hogy igen,gyorsan megpusziltam az arcát.
-Azt hitted elengedlek ennyivel ?-kérdezte csibészesen,majd mit sem törődve a nyitva lévő ajtóval magához húzott egy rövid csókra.
-Nem vagy eszednél.-kicsit vállon böktem,mire hangosan elnevette magát.
-Soha nem vagyok.Szia,Jane.-intett még egyet búcsúzóul,majd felsétált a negyedikre.
-Viszlát,tanár úr.-kiáltottam utána,majd pár másodperccel később felhangzott a jellegzetes nevetés.
Bezártam az ajtót és levágtam magam a kanapéra.
-Nagyon szimpi az osztályfőnököd.-anya álmodozva pislogott,majdnem kiejtette a kezéből csészét.
-Ja,az.-hagytam rá.
-Valahonnan ismerős nekem,csak nem jut eszembe,hogy honnan.-tűnődött,majd leült mellém.
-Nem hiszem.-már csak az hiányozna,ha rájönne, hogy David egyáltalán nem ide tartozik.
Mostantól nem hordhatok Doctor Who-s pólókat,de ebben a helyzetben megéri.
-Mindegy.Milyen napod volt ?-érdeklődött.
-Szuper.Mindenki kedves velem.-itt füllentettem egy kicsit,de ez van.
-Ennek örülök.Menj,pihenj le.
-Talán az lesz a legjobb.-mosolyogtam rá anyura,majd bevonultam a szobámba.
Bekapcsoltam a Sherlockot,úgyis elég régen néztem már,meg arra tudtam a legjobban elaludni,olyan szinten lenyugtatott.Persze nem azért,mert unalmas egy sorozat,épp ellenkezőleg,tele van izgalommal és fordulattal,de Benedict Cumberbatch hangja annyira nyugtató,hogy az már fáj.Rekordsebességgel letusoltam,átnéztem a leckét holnapra,majd befeküdtem a puha ágyba.Pár perccel később jelzett az iPhone-om.
David üzenete :
-Jó éjt,Morci.
Üzenetem :
-Mióta szólítasz Morcinak ?
David üzenete :
-Csak úgy jött.Holnapra megváltozik.Reggel fél nyolckor találkozunk.Jó éjt.
Üzenetem :
-Jó éjt,David.
Néztem még egy kicsit a Sherlockot,majd szokásomhoz híven a közepén mély álomba merültem.