My Teacher (DT.ff) -Book One

8.fejezet

Szeptember 18-Csütörtök

Szenvedés volt számomra ez a négy nap.Alig vártam, hogy elhúzzunk Cardiffba a hétvégére.Egyébként semmi érdekes nem történt vasárnap óta,kivéve Ben jelenlétét a suliban,ami kifejezetten megnyugtató volt számomra.Hanna tátott szájjal bámulta őt minden egyes alkalommal,így most rajtam volt a sor az oldalba bökdösés terén.Vicces helyzetnek ígérkezett ez az egész,azt meg kell hagynom.Egy részt sajnáltam Hannát,mert pontosan tudtam,milyen is az,ha egy fangirl meglátja rajongásának egyik személyét,aki mellesleg a tanára lesz egy évig.
Ugyanakkor kicsit kárörvendően néztem,ahogy szenved.Mert ezt szenvedésnek hívják,ugyanis én is ezt éreztem mindegyiküknél.Mármint amikor még nem ismertük egymást.
Anya szerencsére megengedte,hogy a mai éjszakát Davidnél töltsem,így telepakolt bőrönddel és egy hátizsákkal baktattam a negyedik emeletre.
Matt nyitott ajtót,biztosan a konditeremben volt megint,mert csak egy fekete pólót viselt rövidnadrággal.
-Ha nem vigyázol,a végén olyan leszel,mint Schwarzenegger.-nevettem el magam,Matt nem tűnt tipikus fitness mániásnak.
-Formában kell tartanom magam.-hangzott el a rövid válasz.
David még nem ért haza,el kellett mennie elintézni valamit a reptérre,így csak hárman tartózkodtunk a lakásban.
-J ?-tudtam,hogy Ben szólít,mert időközben annyira jól összebarátkoztunk,hogy saját becenevet alkotott számomra.
-Ben ?
-Segíts már.Matt megbízhatatlan az ilyesmiben.
-Rendben.-letelepedtem a fotel karjára,amelyben éppen ücsörgött,majd szokásomhoz híven teljesen beleéltem magam Molly Hooper szerepébe.
Fél órával később Ben tökéletesen megtanulta a szövegét.
-Hálás köszönet.-álmosan pislogott,ennek hatására én is hatalmasat ásítottam.
-Ugyan már,örökre a szolgád vagyok.-nevetve lehuppantam a kanapéra,majd ő is követett engem.
Matt percekkel később szinte ránkugrott,neki ez vicces volt.Más kérdés,hogy Ben és én nem nagyon értékeltük ezt a fajta humort.
Hol lehet David ? Suli óta nem láttam,kezdett hiányozni.
Mintha csak telepátia működne köztünk,az említett éppen akkor lépett be az ajtón,amikor rajta gondolkodtam.
-Na végre.-mondtuk egyszerre mind a négyen,persze szokás szerint öt percig megszólalni sem bírtunk a nevetéstől.
David nagy nehezen leült mellém,ugyanis Matt megint akadékoskodott.Végül Ben könyörtelenül letaszította őt az ülőalkalmatosságról.
Gyorsan lőttem egy fotót a nagy gyerekről,majd beszélgetni kezdtünk.
Matt a földön ücsörgött még mindig,én meg kényelmesen lefeküdtem a kanapén,a fejemet David lábán pihentettem,alsó végtagjaim pedig Ben kényelmét nehezítették.Látszólag ez őt nem nagyon zavarta,még mindig a szövegkönyvet tanulmányozta.
Mániákus.
-Mikor is indul a gép ?
-Hétkor.Elég,ha fél hatkor elindulunk a reptérre,
úgyis csak kézipoggyászunk lesz.-szólt Matt,miközben imádott iPhoneját nyomkodta.
-De négyen vagyunk.Nem ülhetünk egymás mellett.-igazság szerint kezdtem aggódni,képtelenség,hogy én egyedül utazzak egy repülőn.
-Nyugi,első osztályon megyünk.Steven elfogult velünk.-magyarázta David,közben a hajammal játszott.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam,de eszembe jutott még egy lehetséges probléma.
-Mit csinálunk majd a Heathrowon ?
-Semmit.Napszemüveg és kapucni.-vont vállat Ben, majd lapozott egyet a füzeten.
-Te is tudod,hogy az nem fog működni.-kapta fel a fejét Matt,némi aggodalmat láttam az arcán,
miközben rám nézett.
-Én rendben leszek.De veletek tele lesz az újság.-tényleg kezdtem bepánikolni.
-Pont,hogy fordítva.Már látom magam előtt a szalagcímeket. ,,Ki is lehet a titokzatos barna szépség ? Melyikük nyerte el a szívét ? Hová fajulhat a helyzet ? " Ismerem én már a sajtót,J.-az a helyzet,hogy Bennek teljes mértékben igaza volt.
-Figyelj,tényleg rendben lesz minden.Nem olyan fából faragtak,hogy besértődjek egy újságcikken.-na jó,valószínűleg röhögőgörcsöt kapnék,ha hírbe hoznának Mattel.
-Egyébként feketében kellene mennünk,hogy ne legyünk annyira feltűnőek.-David még mindig a hajammal játszott,látszólag ez lesz az új kedvenc elfoglaltsága.
-Mit számít az ? Száz százalék,hogy tele lesz a reptér fotósokkal.Már most ráz a hideg.Miért engedik be őket egyáltalán ?
Soha nem gondoltam volna,hogy Matt Smith utálja a paparazzikat.
-Én titeket féltelek.Mármint a jelenlegi és az előző Doktor,valamint Sherlock Holmes együtt egy reptéren...Ebből semmi jó nem sülhet ki.Ráadásul eddig senki nem tudja,hogy David is benne lesz az évfordulós különkiadásban.Az se segít,hogy te meg éppen növeszted azt a gyönyörű hajad.-nevetve felültem a kanapén,majd viccesen beletúrtam Ben fekete fürtjeibe,csakhogy idegesítsem őt,hiszen
tudtam,hogy utálja,ha hosszú a frizurája.
Csak egy lesújtó pillantást kaptam,mit ne mondjak, meg is ijedtem,nem is kicsit.
David és Matt csendben figyelték a párbajunkat,
utóbbi biztosan képeket is készített.Még mindig álltam Ben tekintetét,akin láttam,hogy kezd belefáradni a játékba.Győzedelmes vigyorra húztam a szám,de végül vesztettem.
-De ez nem éri.Csaltál.-böktem vállba az árulót.
-Az csalásnak számít,ha megtámasztom a fejem az ujjaimmal ?-most rajta volt a sor a gúnyolódásban.
-Te is tudod,hogy képtelen vagyok ellenállni Holmesnak.-röhögtem el magam,majd a lehető legtávolabb ültem tőle,hogy ne piszkálhasson.
-Na jó.Pont ezért imádlak.-David mosolyogva nyomott egy puszit a homlokomra.
-Miért is ?
-Mert ennyire őrült vagy.
Alig bírta kimondani ezt a pár szót,szinte fuldokolt, annyira nevetett.
-Én kidőltem,jó éjszakát.-Matt bevonult a hálószobájába és becsukta maga mögött az ajtót.
Hallani lehetett,ahogy ruhástól levágja magát az ágyra.
Ben feladta a tanulást,ledobta a papírköteget maga mellé,majd hátradőlt a kanapén.David a távirányító után nyúlt,randomra,azaz csukott szemmel választott egy műsort a Netflixen.Imádkoztam,hogy Sherlockot nézzünk,hiába,nekem arra jobban megy az alvás,mondjuk gőzöm sincs,hogy miért.
-Ne már,muszály ?-Ben eltakarta az arcát egy párnával,olyan volt,mint egy szégyenlős kisgyerek.
-Igen,ezen múlik a zavartalan éjszakai pihenésem.
-Ezt most nem mondod komolyan ?-erre még a párnát is elhajította,amely szerencsére a TV mellett landolt.
-Mikor hazudtam én neked ? Kisujjesküt tettünk, nem emlékszel ?
-De igen,bocs.Kiválaszthatom az epizódot ?
-Nekem teljesen mindegy,Daviddel beszéld meg.
Az életben nem hittem volna,hogy egyszer David Tennant és Benedict Cumberbatch között fogok ülni egy kihúzható kanapén.Ami még hihetetlenebb, hogy David és én járunk,Ben meg hivatalosan a legjobb barátom.Ez nem létezik.Ez csak egy gyönyörű álom.Mikor fogok felébredni ?
-Legyen a Hármak jele.-tette le a voksát David.
-Ne már.Nem szeretném.Miért nem a Rózsaszín Tanulmány ?-annyira éreztem,hogy Ben másra szavaz majd,lázadó,az biztos.
-Jó,de csak azért,mert ez a te sorozatod.Ha Doctor Whot nézünk,én választok.
David annyira édes volt.Most komolyan.Kell ennél több ?
David és én a kanapét foglaltuk el,Ben meg a földön lévő,kényelmesnek tűnő matracon helyezkedett el.
Na igen.Kiderült,hogy ő se tud TV nélkül aludni,így kiköltözött hozzánk a nappaliba.
Túlságosan hasonlítunk Bennel.Mintha az elveszett testvérem lenne,komolyan mondom.
-Jó éjszakát.-ásítottam egy nagyot.
-Neked is,J.-Ben még a TV-t nézte,kicsit unottan,de legalább mosolyogva.
-Jó éjt,Leia.-David lágyan megcsókolt,majd átkarolt, én pedig közelebb bújtam hozzá.
Mostanában póló nélkül aludt,úgyhogy zavartalanul bámulhattam,amikor csak akartam.
-Emberek is vannak a szobában.-dünnyögte Ben egy kispárna alól,én meg hangosan felnevettem.
                                          ***
Sikeresen elaludtunk.Négy helyett ötkör ébredtünk, így csak fél óránk maradt a készülődésre.
Szerencsére mindent bepakoltunk még tegnap este, így csak öltözködni kellett.Reggeli teendőim elvégzése után magamra kaptam egy fekete farmert és egy egyszerű világoskék inget,melyet fel is tűrtem a könyökömig.A hátizsákomba beledobtam egy kapucnis felsőt is,a napszemüvegemet a fejemre illesztettem.Hajamat kiengedve hagytam,miután véglegesen elkészültem felvettem a kedvenc Vans csukámat,majd a fotelben ücsörögve várakoztam a többiekre.Elsőnek Ben érkezett meg,nagy meglepetésemre ugyanolyan szerelésben,mint amit én is viseltem,csak a tornacipője volt más.Jelenleg fekete haját kócosan hagyta,szerintem nem sűrűn érdekelte a megjelenése ilyen korai időpontban.
David jött másodiknak,szintén fekete farmerban,de ő még lazábbra vette a figurát,mint mi,ing helyett csak egy Darth Vader pólót viselt.Szintén kócosan ücsörgött mellettem,kezdtem elgondolkodni,hogy minek is használtam a fésűt.
Matt legalább negyed hatig a fürdőszobában húzta az időt.Tökéletesen beállított frizurával sétált ki a helységből,szakadt farmert viselt kockás inggel és fekete bakanccsal.
Elég érdekesen pisloghattunk rá,mert később szóvá is tette a folyamatos röhögésünket.
-Most mi van ? Adni kell a megjelenésre.-morogta sejtelmesen.
Pontosan fél hatkor ért a taxi a házunk elé.Éppen pakoltam volna be a kisméretű bőröndömet a csomagtartóba,amikor egy nem kívánt ismerős hangját hallottam meg a hátunk mögül.
És én azt hittem,hogy baj nélkül elindulhatunk.
-Szia,Hanna.-köszöntem bágyadtan.
-Jó reggelt.-gúnyosan vigyorgott,mondjuk amikor meglátta Bent,kicsit ellágyult az arca.
-Mint láthatod,most nem érek rá.Ha szeretnél valamit,kérlek siess.
-Ki fogok deríteni mindent.Értetted ?-visszatért a sunyi pillantás és a gonosz mosoly,bevallom,így kissé elmeháborodottnak tűnt.
-Hagyj békén.Nem érek rá.-s azzal lecsuktam a csomagtartót,majd sietve beültem a hátsó ülésre Matt és Ben közé.
-Ez meg mi volt ?-mindketten kérdőn néztek rám,David szerencsére semmit nem vett észre az egészből.
-Hagyjuk.Nem fogja elrontani a szép hétvégénket.
***
-Na végre.-suttogtam,amikor már a repülőn ültünk, természetesen az első osztályon.
Kínszenvedés volt a Ferihegy,komolyan mondom.A Heathrow ennek az ezerszerese lesz,de azért ez sem volt piskóta.Főleg Benre figyeltek fel az emberek,pedig neki volt a legjobb álcája.David végig a kezemet fogta,imádtam,hogy ennyire védelmez.
Szerencsére mi nem nagyon érdekeltük a fotósokat, viszont Bennek rohannia kellett becsülettel,így nekünk is muszály volt felvenni a tempót.
Sikeresen,de annál kimerültebben ücsörögtünk az egymással szemben lévő székeken.Én az ablaknál helyezkedtem el,David mellettem foglalt helyet,Matt ült velem szemben,értelemszerűen az utolsó hely pedig Bennek jutott.
-Sajnálom.-motyogta Ben,miközben a cipőjét fixírozta.
-Nincs mit sajnálnod,mert semmiről sem tehetsz.
Nem a te hibád.-igyekezett őt megnyugtatni David.
Pszichológusnak is elfogadnám,az tuti.
-Én alszom egyet,ha nem gond.Ébresszetek fel a leszállás megkezdése előtt.-nyögtem ki hatalmas ásítások közepette.
-Úgy érzem,én is.-vágták rá egyszerre mind a hárman.
Pár perccel később én voltam az első,aki elaludt. Akkor még nem számítottam rá,hogy rémálmaim lesznek.Persze mindenért a rettegés volt a hibás,amelyet nem mutattam ki.
Az érzelmeim megjátszásában mindig is jó voltam.
De ezúttal valami más történt.Levegő után kapkodva ébredtem,David azonnal a kezem után nyúlt,Matt változatlanul aludt,viszont Ben is rögtön felkapta a fejét.
-Mondd el.-intett bíztatóan David.
-Nem akarod te azt tudni.
-De igen,na gyerünk.
-Szimplán csak kinyírtak az újságírók,ennyi.Amúgy is egy kicsit antiszociális vagyok,úgyhogy nem számít.-hadartam el végig David szemébe nézve.
Mert ott kerestem a megnyugvást.
-Minden rendben lesz.Végig melletted leszünk.Remélem senki nem tudja,hogy ma érkezünk.Amúgy is csak ki kell jutnunk a parkolóba,ott egy kocsi vár majd ránk.Nem lesz semmi baj.Jó ?-lágyan megpuszilta a homlokom,majd újra hátradőlt,de a kezemet nem engedte el.
-Cserélhetnénk helyet ?Nem szeretném Mattet felébreszteni,de muszály kiegyenesítenem a lábamat.
-Hát persze.-álmosan megdörzsölte a szemét,nekidőlt immár az ablaknak,pár perccel később már békésen szuszogott.
Nekem nem jött álom a szememre,Ben is ugyanúgy éber maradt.
-Nem fog zavarni,ugye ?-emeltem fel a lábamat,amelyet a székén kívántam megtámasztani.
-Ugyan,dehogy.-szélesen elmosolyodott,láthatóvá váltak a szája szélén a kis gödröcskék.
Mindegyikük vigyorát imádtam,de valamiért Bené tűnt a legszebbnek,minden félreértés nélkül.
-Merre járunk ? Nagyon szeretnék már ott lenni.
-Kb fél óra múlva érkezünk.Már meg is kezdtük a leszállást,érzed ?-az órájára pillantott,hogy ellenőrizze az időt is.
Fáradtan bólintottam,majd belebújtam a cipőmbe és előrehajoltam,hogy továbbra is tudjunk beszélgetni.
-Mikor jön az új évad ? Mondd meg Stevennek,hogyha még ennél is tovább fogja húzni az időt,akkor ki fogom csinálni.
-Dehát idén volt a második évad.-nevette el magát, igaz,hogy csendben,nehogy felébresszük a többieket.
-Az lehet.Sajnos ismerem már Moffat mestert.A Reichenbach vízeséssel annyira megsiratott.-való igaz,most is legördült egy apró könnycsepp az arcomon,pedig csak gondolatban volt jelen a meghatározó pillanat.
-Ne sírj.-mosolyogva a kezembe nyomott egy zsebkendőt.
-Csak könnyezem.
-Valószínűleg újabb két év a harmadik évadig.
Viszont jó hír,hogy nyáron forgatunk.
-Egyszer mutass be Martinnak.Imádom a stílusát.-most Ben kezdett el nevetni,de annyira,hogy majdnem megfulladt.
David és Matt még mindig békésen szunyókáltak,
pedig a gép már félúton járt a talaj felé.
-Még egy kérdés.Tom Hiddleston tényleg olyan magas,vagy csak a képeken tűnik annak ?
Egyszerűen nem bírta abbahagyni a nevetést.
-Komolyan egy óriás.Jól kijönnétek,ugyanolyan mániákus,mint te meg én.
Egészen a leszállásig beszélgettünk,végül a két álomkóros is ébredezett már.Csak akkor kezdtünk készülődni,amikor mindenki elhagyta a gépet.Mindannyian fekete kapucnis felsőt választottunk,a napszemüvegeinket is feltettük, úgy vágtunk neki ennek az egésznek,mintha csatába indultunk volna.
-Nem lesz semmi baj.-súgta David a fülembe,majd a derekamra tette a kezét.
Mikor fog abbamaradni a libabőrözés ? Most komolyan...
-Mély levegő,csak lazán.-bíztatott Matt,szerintem saját magát is nyugtatta,hiszen falfehér volt az arca.
-Harcra fel.-suttogtam,majd kiléptem a repülőből a kis átjáróba.
Egyelőre itt még nem történt semmi érdekes, kezdtem azt hinni,hogy tényleg nem tudnak
az érkezésünkről.Stratégiailag Matt haladt mögöttünk,David a bal oldalamon,Ben a jobb oldalamon sétált.
Pár percig csak a bőröndjeink kattogását lehetett hallani.Teljes volt a csend és a nyugalom.
Aztán jött a feketeleves.
Amint átjutottunk az útlevélellenőrzésen,abban a szent pillanatban milliónyi vaku világított a szemembe.Annyi fotóst meg újságírót életemben nem láttam még.
-Ki ez a lány,David ?
-Honnan jött,Ben ?
-A rokonod,Matt ?
-Melyikőtökkel jár ?
Sorra hangzottak az ilyen kérdések.Kezdett felmenni bennem a pumpa.
Próbáltam a talajt nézni,nem sok sikerrel.
-Na most volt elég.-szólt David,amikor egyre durvább kérdések hagyták el a médiások száját.
Kezét szorosan a derekamra tette,majd lehajtott fejjel sétált mellettem.
Legnagyobb meglepetésemre Ben megszorította a kezem,szerintem neki is az agyára ment a süket duma.
Úgy kapaszkodtam belé,mintha az életem múlna rajta.
-Jól vagy ?-hallottam meg Matt kérdését a hátam mögül,ő viszonylag lazán kezelte ezt az egészet.
-Persze,nincs gond.-válaszoltam,de közben még jobban Davidre és Benre támaszkodtam.
Muszály volt.Egyedül nem bírtam volna végigcsinálni.
-Csaknem osztoztok rajta ?-kiabálta be egy ismeretlen pasas.
Soha nem láttam még Davidet ennyire mérgesnek.
Se Mattet,sőt még Bent se.Egyiküket sem.
Áldottam az eszemet,hogy még időben megfogtam
Davidet a vállánál,ha nem tettem volna,ezer százalék, hogy összeverte volna azt a rohadékot.
Bennek se sok kellett egy csinos kis pofonhoz,de idegesen megszorítottam a kezét,amelyet azóta sem
engedtem el.
Mattet azonban nem sikerült leállítanom.Már indult is az idióta pasas irányába,amikor David visszahúzta.
-Ideje mennünk.-szóltam közbe,majd karon ragadtam Davidet és ráncigálni kezdtem őket kifelé, hiszen ő még mindig Mattet fogta le.
20 kínkeserves perccel később kijutottunk a Heathrowról.Sérülések nélkül,emberveszteség nélkül.Jó ezt egy kicsit túlzásba vittem,de akkor is.
A lehető leggyorsabban bepattantunk a nagyméretű fekete kocsiba,amelynek sötétített üvegei voltak.
Csakúgy,mint reggel,most is David ült elöl.Ez egyébként jó szokásunk volt,hiszen ő a legnormálisabb közülünk.
-Minden rendben ? -kérdezte Ben,majd szomorúan felpillantott az arcomra.
Lenéztem a cipőmre,aztán észrevettem az összefonódott ujjainkat.Hát létezik ez ? Elfelejtem, hogy fogom valakinek a kezét ? Őrület.
-Persze.-motyogtam,de sajnos elöntöttek a könnyek.
Erre rögtön átkarolt,én meg összesírtam az ingjét,de biztosított róla,hogy semmi gond.
Félúton megálltunk,annyira bőgtem.Matt helyet cserélt Daviddel,most rajta volt a sor a nyugtatgatásban.Ben még mindig nem engedte el a kezem,mellesleg úgy remegett minden tagom,mintha -30 fokos hidegből érkeztem volna.
-Nyugodj meg,minden rendben lesz.Minden rendben van.Itt vagyunk veled.-David egyfolytában ezt suttogta a fülembe,kicsit segített is.
-Jó.Megnyugodtam.Jól vagyok.Mikor érünk Cardiffba ?-érdeklődtem.
-Kb másfél óra múlva.-hangzott el a sofőr szűk válasza.
Még írtam anyának egy sms-t,hogy épségben ideértünk,aztán szépen,lassan álomba süllyedtem.