My Teacher (DT.ff) -Book One

3.fejezet

Szeptember 2.

Istenem.Utálom a koránkelést.De legalább ma is láthatom Davidet.Tiszta idióta vagyok,hogy ezért várom a sulit.A tegnapi nap annyira szép volt, imádtam minden egyes percét.Lehet,hogy tényleg élvezni fogom ezt az egy évet ?

Kikászálódtam az ágyból és belebújtam a papucsomba.Anya már elment dolgozni,így nem ittam teát,mert egyedül nem volt hozzá kedvem.
Rögtön a fürdőszobába vonultam és elvégeztem a szükséges reggeli teendőket.Lazán befontam a hajamat,felkaptam egy térdnél szaggatott farmert és a kedvenc Harry Potteres pólómat,a biztonság kedvéért bedobtam a táskámba a piros-fekete kockás melegítőmet.A vállamra vetettem a táskámat, (szerencsére még nem kellett cipelnem a könyveimet) majd felvettem a fekete Nike cipőmet.
Megszámlálhatatlan mennyiségű Nike,Converse és Vans lábbelivel rendelkezem,úgyhogy van miből választanom.Bezártam magam mögött az ajtót és elindultam lefelé a lépcsőn,közben zenét hallgattam
(Iron Maiden-t így reggelre).Az iPhonom kijelzőjét nyomkodtam folyamatosan,fel sem néztem az éppen megnyitott híroldalról.Hirtelen megbotlottam az utolsó lépcsőfokon,már azt hittem hatalmasat fogok zakózni,de két kéz a derekam köré fonódott.Rögtön tudtam,hogy David az,mert kirázott a hideg amikor hozzámért.
-Jó reggelt.-köszöntött vidáman,majd legnagyobb csalódásomra elvette a kezét a derekamról.
Még mindig remegek.Nem szabadna így reagálnom rá,de ez van,nem tudok ellene tenni.Túlságosan bele vagyok bolondulva,5 évi rajongást nem lehet csak egy csettintéssel kitörölni.
-Jó reggelt.-ismételtem el.
Egymás mellett léptünk ki az épületből.
Annyira belemerültem a gondolataimba,hogy megint megbotlottam,de most a küszöbön.David megint elkapott és segített visszanyerni az egyensúlyomat,én meg makogva és természetesen elvörösödve megköszöntem a segítségét.
-Nem engedhetlek így vezetni.-ezt már az utcán mondta,amikor a társasház előtti parkolóban haladtunk a kocsijaink felé.
-Sajnálom,de muszály lesz.-vigyorogtam gúnyosan és meggyorsítottam a lépteimet,mert megtaláltam a BMW-m.
Már nyitottam volna a zárat,amikor David elkapta a kezem és elindult velem a saját kocsija felé. Kinyitotta előttem a Jaguar anyósülését,majd ő is beszállt és beindította a motort.
-Ennek annyira rossz vége lesz.-szóltam rá azonnal.
-Miért lenne ? Megállunk Hannáért és rögtön megyünk a suliba.
-Jó,de nem gondolod,hogy kicsit furcsán nézne ki,ha az új tanár mindjárt a második nap reggelén két diáklány társaságában érkezne ?
-Nem,szerintem egyáltalán nem lenne furcsa,mert az iskolautca előtt kiteszlek mindkettőtöket,én meg leparkolok az udvaron.Ennyi.Mindent meg lehet oldani.-vigyorgott felvont szemöldökkel,mire én is elnevettem magam.
-Hihetetlen vagy.-csóváltam a fejem.
-Tudom.-bólintott.
Hanna már a ház előtt ácsorgott,amikor észrevett minket elég nagyott nézett,de szerencsére nem szólt egy szót sem miközben beült a hátsó ülésre.
Elmotyogott egy jó reggeltet (ez ment neki angolul is),majd csendbe burkolózott.Mi sem beszélgettünk, én a rádiót hallgattam,amikor hirtelen felcsendült az
AcDc-től a 'Back in Black'.
-Felhangosítanád ?-kértem meg Davidet.
-Hát persze.-mosolygott,majd ő is énekelni kezdte a dalt.
A legnagyobb poén az egészben az volt,hogy Hanna egy szót sem értett a rövid párbeszédből,így próbáltunk minél kevesebbet társalogni.
10 perccel később már a suli melletti utcában sétáltunk Hannával,aki azonnal letámadott a kérdéseivel.
-Mi volt ez ?
-Ez ? Semmi.-próbáltam közönyös lenni.
-Hogyhogy együtt indultatok el ?
-A szomszédom.Felettünk lakik egy emelettel.Reggel találkoztunk a lépcsőházban.Kétszer megbotlottam a saját lábamban,majdnem el is estem.Ezért nem engedte,hogy vezessem a saját kocsim.-magyaráztam meg,őszintén reménykedtem benne,hogy elhiszi majd az igazságot.
-Oké.Egyébként tűrhető reggeled volt ?-váltott témát.
-Aha,persze.Neked ?
-Nekem is,bár egy kicsit erősre sikeredett a kávém.Te kávézol ?-érdeklődött.
-Nem,ki nem állhatom a kávét.Pesten a tea sem ízlik, úgyhogy hazai teát iszom.Mármint brit teát.
Mosolyogva bólintott,már a suliban sétáltunk a termünk felé.Ma 4 osztályfőnöki óránk lesz,úgyhogy megint hamar végzünk.Csak Beni és Fecó voltak a teremben,ökölpacsival és hatalmas vigyorral köszöntöttek minket.Amikor levágtam magamat a székre,csak akkor vettem észre Dórit és Vikit az első padban,éppen sminkelték magukat.Kinyögtem egy ,,sziát",(valamiért nem voltak szimpik a lányok) majd kipakoltam a tolltartómat és a jegyzetfüzetemet a padra.A többiek is lassan megérkeztek,Tomi és Peti a Leauge of Legends-en agyaltak,teljes eszmecseréjüket hallottuk.Niki és Barbi szintén sminkeltek,előttük Ash és Ricsi zenét hallgattak,
Dani és Alex éppen Így Jártam Anyátokkalt néztek.
Ez így ment még kb 10 percig,majd drága jó osztályfőnökünk is megérkezett.Csak most tudatosítottam,hogy mennyire jól áll neki a fehér póló,fekete zakó és fekete nadrág kombináció.
Szerintem rajtakapott,hogy megint megbámultam, alig észrevehetően,apró mosollyal az ajkán vetett rám egy pillantást,amikor elment,hogy leüljön a tanári asztalhoz.Miután több kevesebb sikerrel túl voltunk a köszönésen,kérte,hogy vegyünk elő egy üres füzetet.Mindenki így tett.
-Jane,ha megkérhetlek.-intett egyet az asztal mögül, így akarva-akaratlanul elindultam felé.
-A székedet is hozd.-tette hozzá.
Így történt,hogy egymás mellett ültünk a tanári asztalnál.
-Azért ennyire ne örülj nekem.-suttogta,hogy csak én halljam,persze ez teljesen felesleges volt,hiszen a többiek amúgy sem értettek semmit.
-Fejezd már be.Órát kellene tartanod,nem ?-vágtam vissza.
Erre majdnem elnevette magát,de valamilyen szinten volt benne egy kis önkontroll,így nem tette.
Megint fordítanom kellett :
-Srácok,a tanár úr azt mondta az előbb,hogy ma ideje lenne megkezdenünk az angol nyelv tanulását.
Továbbá azt is hozzátette,hogy nem lesz olyan nehéz,csak akarni kell.Akkor menni fog.-ismételtem el David előbbi mondatait.
Az osztály egy emberként mordult fel,David egy legyintéssel csendre intett mindenkit,aztán együtt belevágtunk a tanításba...
                                         ***
5 órával később a többiek fáradtan hagyták el a termet,mi még Daviddel maradtunk egy kicsit.
Hanna sietett,azt mondta várja egy barátnője,hogy együtt ebédeljenek.Szerintem csak minél előbb meg akart szabadulni tőlünk,de mindegy.
Legalább kettesben maradtam vele.De miért jutnak ilyenek az eszembe ? Utálom magamat érte,de ez van,nem tehetek róla.
-Merre jársz ? -lengette meg a kezét az arcom előtt.
-Itt vagyok.Csak azon gondolkoztam,hogy legalább a bemutatkozást sikerült megtanítani nekik.-hazudtam.
-Nem lesz ez annyira egyszerű,mint ahogy elterveztem.-sóhajtott,majd kezét a szék támlájára tette,hiszen még mindig ücsörögtünk az asztalnál.
-Menni fog,csak egy kis idő kell hozzá.-bíztattam.
-Talán igazad van.-mosolyodott el.
Az iPhone jelzett,hogy üzenetem jött.
-Pillanat,ezt megnézem.-szedtem elő szeretett kütyümet a zsebemből,majd átültem az első padra.
Megnyitottam a Messengert,ahol több új üzi fogadott az osztálycsoportban.
*Niki üzenete:
A kis k**va,már kezdi megmutatni milyen is valójában.
*Viki üzenete:
*Ha azt hiszi,hogy a jópofizással sokra fog menni,hát akkor rohadt nagyot téved.
* Barbi üzenete:
Szerintem kedves lány.Miért nem hagyjátok békén ?
*Niki üzenete:
Te is beállsz a ribancok klubjába ? Szerintem két hét és kavarni fog az ofővel.Nem láttad őket ? Már most utálom Janet.Vagy hívjam inkább ribanckirálynőnek ?
Eddig bírtam.Pedig megfogadtam magamnak,hogy nem fog érdekelni mások véleménye,de ez túlságosan szíven ütött.Folyni kezdtek a könnyeim,a tenyerembe temettem az arcom.David nem kérdezett semmit,elsétált az ajtóhoz,majd bezárta azt.Utána leült mellém a padra és magához húzott.
-Nem lesz semmi baj.Nyugodj meg.-esetlenül megveregette a hátam,majd bátortalanul végigsimított a hajamon.
Ha nem most történne ez,ezer százalék,hogy élvezném is a helyzetet.
-Ne haragudj.-mondtam,amikor már kellőképpen összeszedtem magam,de nem volt erőm elhúzódni tőle,ugyanis abban a minutumban újra bőgni kezdtem volna.
Hihetetlen,hogy ennyire megnyugtat.
Már kezdtem elhajolni,de a még mindig hátamon lévő keze visszatartott.
-Szeretném tudni,hogy mi történt,ha nem gond.
Így kénytelen voltam mindent elmesélni neki.
Néha csak hosszan kifújta a levegőt,de az utolsó mondatnál nála is eltört a mécses,remegtek a kezei a dühtől.
Most már tényleg felálltam a padról és elkezdtem összepakolni a cuccaimat.
-Jól vagy ?-kérdezte.
-Nincs gond.Csak egy kicsit rosszul esett.De most már jól vagyok.Ja és ne haragudj,összesírtam a pólód.-sütöttem le a szemem.
-Semmiség.Bármikor sírhatsz a vállamon,ha úgy adódik.-legyintett és próbált normálisan nevetni, mert még mindig nagyon mérges volt.
-Kösz,de tényleg.Hálás vagyok.-mosolyodtam el én is.
-Semmiség.Most hazaviszlek,jó ?
-Menjünk.
Kiengedett maga előtt az ajtón,utána leverettünk a lépcsőn,nehogy feltűnést keltsünk.
Öt perccel később már a Jaguarban ültünk,amikor megint jelzett az iPhone-om.
-Ne nézd meg.-kapta el a csuklóm,mert már nyúltam a zsebemhez.
-És ha fontos ?
-Ráérsz ellenőrizni később.Most kezdesz túlleni rajta.Nem éri meg.
-Ha te mondod.-fogadtam meg a tanácsát.
Aztán elengedte a csuklómat,furcsa bizsergő érzés kavargott bennem,de ezt meg kell szoknom.
Utána megszólalt a rádióban az R-GO-tól a 'Létezem' és máris jobb kedvem lett.Megjegyzem,ők az egyetlen magyar zenekar,akiket szeretek.
-Hangosítsd fel,légyszi.-könyörögtem,ő meg elnevette magát.
-Mi ez ?-kérdezte,de azért fokozta a hangerőt.
-Ez ? Ez a legjobb magyar zene.Nem ismered a Szikora Robit ? Csikidám !-szóltam egy picit hangosabban,szinte fuldoklottam a nevetéstől, közben énekeltem is a számot.
-Mit vártál tőlem ?
-Majd megismered.Egyszer majd elmagyarázom.-még mindig nevettem,alig tudtam kinyögni a szavakat.
Ez persze Davidet is rettentően mulattatta,inkább megpróbáltam normális arcot vágni,mert ha belőle egyszer kirobban a nevetés,akkor képtelen abbahagyni.
Szerencsére mindketten ellenőriztük magunkat,így biztonságban megérkeztünk a házhoz.
Az ajtóm előtt már éppen indult volna tovább,amikor így szóltam :
-Most én vagyok a soros.Nem jösz be ?-az összes bátorságomat össze kellett szednem,hogy fel tudjam tenni a kérdést.
-Nem vagyok benne biztos,hogy anyukád örülne.
-Nincs otthon.-vágtam rá.
-Oké.De csak ha Matt is jöhet.-mosolyodott el, miközben a telefonját nyomkodta.
-Mi ? Ugye nem Matt Smithre gondolsz ? Úristen.
-előtört a fangirl énem,David meg jól kiröhögött.
-Csak azt ne mondd,hogy nem én vagyok a kedvenced.-próbálta játszani a megsértettet,elég nagy sikerrel.
-Mindig is te voltál és mindig is te leszel.-vallottam be,mindenhová néztem,csak rá nem.
-Ez a beszéd.-bólogatott gyerekesen.
Közben lépteket hallottunk a lépcsőről,ahonnan Matt Smith lépdelt lefelé,teljes életnagyságban.
-Ugye csak viccelsz velem ?-néztem rá Davidre,mire ő megcsóválta a fejét,aztán üdvözölte barátját.
-Szia.Biztosan te vagy Jane.-vigyorgott Matt,aztán kézfogás helyett rögtön megölelt.
Igazán jól esett,hogy ennyire közvetlen velem.
-Szia Matt.-dadogtam.
Utána bementünk a házba,mondtam nekik,hogy üljenek le a kanapéra.Töltöttem magunknak narancslevet,majd én is levágódtam közéjük a kényelmes bútordarabra.
-Jane,mutasd meg azokat a pólókat.-kérlelt David, Matt meg nevetve bólogatott.
-De csak saját felelősségre.-vörösödtem el,majd beinvitáltam őket a szobámba,ami tele volt különféle poszterekkel,amik nagyrészt Doctor Who-sak voltak, a maradék Sherlockos és természetesen Harry Potteres volt.
David kirángatott egy filctollat a zsebéből,(ezek szerint mindig van nála egy) majd szó nélkül aláírta az összes posztert,amin szerepelt.Matt utána ugyanígy tett.
-Ezt most miért kellett ?-nevettem el magam.
-Miért ne ?-kérdezték teljesen egyszerre.
-Köszi.-vontam vállat.
-Na elő a ruhákkal.-sürgetett David.
Kinyitottam a szekrényemet és egy egész polcnyi pólót húztam ki belőle.Külön részen voltak a Doctor Who-s cuccaim.
David és Matt végigröhögték az egész bemutatót.
-Várjatok ez még nem minden.-azzal felvettem a
10.Doktor kabátját.
-Na jó,azt hiszem alábecsültelek.-állt mellém David és megkérte Mattet,hogy csináljon egy képet.
Utána előkerült még egy fez,(Matt legnagyobb örömére) egy piros csokornyakkendő a hozzá illő nadrágtartóval és a szónikus csavarhúzó gyűjteményem,valamint Jack Harkness kapitány vortex-manipulátora is.Ha nem készítettünk legalább 200 képet,akkor egyet se.
A kedvencem az lett,amikor Matt feltette a fezt és a csokornyakkendőt,David kezében ott volt a szónikus csavarhúzó és a híres hipster szemüveget is sikerült ráadni,én meg még mindig a kabátban ácsorogtam a vortex-manipulátorral.Mindketten ,,Doktoros" fejet vágtak,én meg annyira nevettem,hogy szinte már passzolt a képre.Aztán meghallottam a kulcsot a zárban és megállt bennem az ütő.
-Bújjatok el a szekrényben.-suttogtam,mire a két gyerek bemászott a szerencsére elég méretes bútordarabba.
Gyorsan összerámoltam a szobámban,bekapcsoltam a Doctor Whot,mert a kabátot már nem volt időm levenni.Megálltam a TV előtt és fel-alá járkáltam, mintha a TARDIS-ban lennék.
-Megjöttem.-nyitott be anya a szobámba.
-Szia anya.-folytattam a járkálást,egyre csak arra koncentráltam,hogy ne röhögjem el magam.
-Á,látom megint maratont tartasz.Nem is zavarlak, mosolygott.
-Oké,ha nem gond,akkor bezárnám az ajtót,mert úgy jobban bele tudom élni magamat.-közben elkezdett rázkódni a szekrény,magamban imádkoztam,hogy anya bedőljön a süket dumámnak.
-Hát persze,nem foglak zavarni.-tudta,hogyan kell kezelni engem,szerencsére volt már ilyen eset máskor is.Sőt,heti szinten.
Amint kilépett a szobámból azonnal magunkra zártam az ajtót,majd kiengedtem a foglyokat a szekrényből.
-Hát ez a sztori nem volt semmi.-suttogta Matt.
-Hogy jobban beleélhessem magamat.-idézte David, közben összegörnyedt,annyira nevetett.
-Fejezd már be ! Inkább azon gondolkozz,hogy mi a fenét kellene most csinálnunk !
-Egyértelmű,nem ?-értetlenkedett David,közben Matt szó nélkül figyelt kettőnket.
-Nekem sajnos nem.
-Hát kimenni nem tudunk.A balkonról képtelenség felmászni a lakásomba.Úgyhogy itt ragadtunk.- magyarázta.
-De akkor most hogyan fogunk aludni ?-tört ki belőlem az első kérdés,amely eszembe jutott.
-Te az ágyon mi meg a földön.Ennyi.-szólt közbe Matt.
-Nem hagyom,hogy mindketten a földön aludjatok.
-Jó.Akkor egyikünk veled alszik az ágyban.
-Mi ? Nem.
-Ne mondd,hogy nem élveznéd.-mondták szinte egyszerre,David még kacsintott is mellé,én meg azt hittem,hogy tényleg össze fogok esni.
Aztán válaszomat meg sem várva kő papír ollóval döntöttek.Sajna David nyert,tiszta vörös volt a fejem,persze megint jól kinevetett és ledobta magát az ágyra.Úgy álltam még mindig a szoba közepén, mint aki odaragadt.Aztán kénytelen voltam én is lefeküdni,természetesen minél távolabb tőle. Előtte odaadtam Mattnek az ágyneműt,ő meg elhelyezkedett az ágy lábánál.
-Jó éjszakát.-s azzal már fordultam is volna az ablak felé,hogy ne kelljen David szemébe néznem.
De gyorsabb volt nálam és nem engedte.
-Félsz tőlem ?-annyira idegesített.
-Csak szeretnéd.-gúnyosan vigyorgtam,majd közelebb csúsztam hozzá az ágyon.
-De bátor lettél hirtelen.-szólt halkan,mert Matt már el is aludt.
-Miért,te félsz ?-most én piszkálkodtam egy kicsit.
-Igen,félek.-mondta komolyan,először azt hittem,hogy csak viccel,próbált mosolyogni,de a szeme hideg maradt.
-Mitől ?
-Hogy nem tudom majd ellenőrizni magamat.
-Miért kellene ?-értetlenkedtem.
-Azért mert van rá okom.És mert most sem vagyok képes rá.-suttogta,majd mielőtt tiltakozhattam volna magához húzott és megcsókolt.
Akármennyire is akartam,bennem sem volt meg az önkontroll.
Úristen.Annyira jól csókol.És most túrtam bele abba a tökéletes hajába.Istenem.Ennek nagyon rossz vége lesz.Annyira jó érzés ahogy a hátamat szorítja.Hogy a fenébe fogjuk ezt megmagyarázni bárkinek is ?
-Jó éjt.-motyogtam,amikor levegő hiányában elváltunk egymástól.
-Jó éjt.-karolt át,én meg a mellkasára hajtottam a fejemet.
Esküdni mertem volna rá,hogy mosolyog.