My Teacher (DT.ff) -Book One

9.fejezet

Na végre Cardiffban vagyunk.Végre.
David szintén elaludt út közben,úgyhogy lazán megböktem a vállát,hogy ébredjen fel.Nagyokat pislogott,de szerencsére most jól fogadta az ébresztést.Általában morcos alvás után,de most tartotta magát,valószínűleg miattam.Aztán Ben is mocorogni kezdett,mert ő is elszundított,egyedül Matt maradt éber.
Jézusom.Még mindig fogtuk egymás kezét.Most ezt nem értem.Ennyire szenilis lennék 19 évesen ? Lehetetlennek tűnik,hogy ne vegyem észre,hogy valaki fogja a kezem.Hihetetlen.
David vállának dőlve figyeltem az út további részét.
A sofőr jobbra fordult,aztán balra,végül megállt egy igazán fényűző hotel előtt.
-Ezt nem gondoljátok komolyan.-az állam is leesett,annyira elbűvölt az épület.
-Steven őrült meg nyugi.Mondjuk eddig is az volt.-nevetett Matt,majd csomagjainkkal együtt kikászálódtunk a kocsiból.
David ragaszkodott hozzá,hogy ő cipekedhessen helyettem,így üres kézzel botladoztam a hotel előterében.Természetesen David intézkedett a recepción,minden komolyabb feladat rá hárult,hiszen egyikünk sem teljesen normális.
Néha összevigyorogtunk Bennel,Matt meg Daviden röhögött,ahogy szerinte túl intelligensen beszélt.
Minden esetre én imádtam ezt a hangsúlyát is.
Inkább kezdjük ott,hogy mit nem imádtam benne ?
Mindegy,most nem ez a lényeg...
Egy gyönyörű lakosztályt kaptunk a tetőtéren,három külön szobával,valamint egy hatalmas nappalival, amely az otthonitól legalább ötször nagyobb volt.
Első látásra beleszerettem.Mindenki a fürdőszobák felé vette az irányt,én megvártam,amíg elkészülnek.
Tíz perccel később már a frissítő,de mégis meleg vizet élveztem a tökéletes fülkében,annyira jó tusfürdőkkel még sehol nem találkoztam.
Egy kicsit elegánsabb stílus mellett döntöttem,fekete ruhám,amelynek fehér gallérja is volt,kicsivel a térdem fölé ért.Cipőben nem voltam hajlandó engedni a szabályoknak,így fekete Converseket húztam a lábamra.David egy laza piros pólót viselt farmerral,Matt egy kockás inget választott,szintén farmerral.Ben még a szobájában tartózkodott,így mi a kényelmes fotelekben múlattuk az időt.
Hamarosan a késő is megérkezett,zöld v-nyakú pólóban és fekete nadrágban.
Miután mindannyian elfogadhatónak tituláltuk az öltözetünket,levonultunk a hallba,ahol a Mester,azaz Steven Moffat már várt ránk.
Meg fogom ölni,az tuti.
David nevetve üdvözölte a főnököt,Matt is kezet rázott vele.Ben még mellettem ácsorgott,zsebre tett kézzel.
-Ne tegyél kárt benne.-súgta a fülembe,persze hangosan elnevettem magam,természetesen az összes tekintet felénk fordult.
-Biztosan te vagy Jane.Nagyon örülök.-jött oda Moffat,majd óvatosan kezet ráztam vele.
-Helló.-bólintottam,majd egy mosolyt varázsoltam az arcomra.
Időközben kiderült,hogy Moffat,akarom mondani Steven,igen kellemes figura.Egyáltalán nem erőszakos és kegyetlen,mint ahogyan az írásaiban.
Később Mark Gatiss is csatlakozott hozzánk,rögtön megkedveltem.
Varázsvilágba csöppentem.Komolyan mondom,innen már csak Rowling hiányzik.Ha ő itt lenne,teljes lenne az írók klubja.
-Mi megyünk.Ugye kibírjátok nélkülünk ?-pillantott rám David,hiszen neki,Mattnek és a két zseninek a stúdióba kellett indulniuk,egészen reggelig az olvasópróbán lesznek.
-Nyugi.Nem nyírjuk ki egymást.-Ben szélesen elmosolyodott,majd a lift felé vette az irányt,hogy hagyjon nekünk néhány szabad percet.
David szorosan megölelt,utána ökölpacsiztunk Mattel,Mark és Steven pedig ünnepélyesen integettek nekem a hotel bejáratából.
-Mit fogunk csinálni egész nap ?-ezt már a liftben kérdeztem.
-Nem foglak megölni.Majd Play Station maratont tartunk,ha nincs ellenedre.
-Már érzem a számban a győzelem ízét.-kicsit gúnyosan vigyorogtam,mire Ben ugyanolyan mosolyt villantott meg,csak ő kicsit ijesztőbbet.
Esküszöm,ilyen pillanatokban még féltem is tőle.
Másodpercenként képes arcot váltani,hát mit ne mondjak,váratlanul ért ez is.
Ezután a nap hátralévő részét a TV előtt töltöttük, megjegyzem elég szorosan,de nyertem a fifában.
Olyan öt óra körül pizzát rendeltünk,jóízűen falatoztunk a kanapén,miközben a híreket néztük.
-Ugye tudod,hogy csak hagytam magam ?-tette le a dobozát Ben,hiszen már végzett is a saját adagjával.
-Elhiszem.-gunyorosan rávigyorogtam,majd bólogatni is kezdtem,csakhogy még jobban húzzam az agyát.
Miután befejeztem az evést,már csak a TV-t bámultuk,lábaimat szokás szerint az ölébe vágtam, így kényelmesen elnyúltam a kanapén.
Látszólag ez nem zavarta.
-Öltözz ki.-szólt hirtelen,majd lesöpörte magáról a lábaimat.
-Jól van,Barney Stinson.De mégis minek ?
Elnevette magát a poénon,aztán felpattant az ülőalkalmatosságról,ahonnan engem is magával húzott.
-Bulizunk.-jelentette ki egyszerűen.
-Hol ? Kivel ? Mikor ?
-Itt,kb egy óra múlva érkeznek a többiek.-utáltam, amikor ennyire titokzatos volt.
-Kik a többiek ?
-Ne tudd,Jane.Aki kíváncsi,hamar megöregszik.- kacsintott ártatlanul,én meg jól vállba vágtam,mert ilyet azért mégsem illik mondani egy hölgynek.
Mert én hölgy vagyok.
Abszurd gondolataimon annyira nevettem,hogy le kellett ülnöm,persze Benből is rögtön kitört a hahotázás,így kb öt percig fuldokoltunk.
-Készülődj,hétre jönnek.Rendben ?-újból felsegített, majd elvonult a szobája felé.
Remek.Mégis mi a fenét kellene felvennem ?
Beiktattam egy gyors zuhanyt,majd feltűztem a hajamat,hogy nyugodtan kiválaszthassam a megfelelő öltözetet.Végül egy fekete rövidnadrágra és fehér csipkés ujjatlanra szavaztam,hozzá egyszerű fekete Vansot és ugyanolyan színű kalapot választottam.
Mindig is imádtam a kalapokat.
A hajamat szétengedtem,aztán feltettem egy halvány sminket,azt is csak azért,hogy ne unatkozzak.Marveles fülbevalóm mellett döntöttem, melyen egy Loki idézet volt olvasható.
Kimentem a hatalmas nappaliba,amely a rövid idő alatt hihetetlenül átváltozott.Szinte teljesen sötét volt,a szoba közepén egy kisebb táncparkett,jobb oldalán egy 80-as évekbeli zenegép,baloldalt pedig egy igen nagyméretű asztal foglalt helyet,telis tele ínycsiklandozó finomságokkal.
Ben a fotelek egyikében ücsörgött,fehér ingben,
hozzá passzoló fekete nadrágban,valamint ugyanolyan tornacipőben,mint az enyém is volt.
-Nem vagy eszednél.-huppantam le a széke támljára.
-Egyébként Matt ötlete volt az egész,de aztán kiderült,hogy nekik reggelig dolgozniuk kell.Viszont nagylelkűen engedte,hogy élvezzük az estét.-vállat vonva az ajtóhoz sétált,valószínűleg megérkezett az első vendég.
Uramisten.Álom.Álom.Valaki csípjen meg.
Mi a fene ? Tom Hiddleston és Eddie Redmayne ?
Oké,most haltam meg.Ez nem lehet igaz.
-Helló.-köszöntek szinkronban,majd mindketten megöleltek,aztán leültek az asztalhoz.
Hangtalanul ránéztem Benre,ő csak mosolygott, majd kiment a folyosóra,ahová én is követtem.
-Kiket várunk még ? Meg kell mondanod,erre képtelenség felkészülni.-csóváltam a fejemet,miközben mély levegőt vettem.
-Martin Freeman,Chris Hemsworth,Emma Watson, Robert Downey Jr...
-Na jó.Matt nem normális.Én ezt nem fogom tudni elviselni.-magyaráztam,majd leguggoltam a fal tövébe,arcomat a tenyerembe temettem.
-Hé.Semmi baj.Még Andrew Scott is jön,Louise Brealey,valamint Rupert Graves.Majdnem az egész Sherlock stáb.Ja,Helena Bonham Carter is itt lesz Tim Burtonnal,meg lehet,hogy Tilda Swinton is beugrik.Mads Mikkelsen tuti itt lesz.Karen Gillant majdnem elfelejtettem,de talán Catherine Tate és John Barrowman is megállnak egy pár órára.-sorolta Ben a neveket,én meg mindig rosszabbul és rosszabbul éreztem magam.
Szorosan átkarolt,miközben leült mellém a földre.
Kicsit megnyugodtam,de csak egy kicsit.
-Majdnem elfelejtettem.Joanne is jön.-mosolyodott el.
-Ezt nem mondod komolyan ? Rowling ? Matt teljesen idióta.-kezdtem pánikba esni,Ben még jobban szorított magához.
Egész életemben volt egy lyuk a szívemben,amely a legjobb barát helyét őrizte.Úgy éreztem,most végre találtam egy igazi barátot Ben személyében.Nem mintha Mattet nem imádnám,de Bennel valamiért közelebb kerültünk egymáshoz.
Sorban szállingózni kezdtek a vendégeink.Andrew, Rupert,Louise és Martin egyszerre érkeztek,Martin barátnőjével,Amanda Abbingtonnal együtt.Utána Chris,Mads és Robert,valamint Emma,Helena és Tim jöttek.A DW-trió,azaz Karen,John és Catherine kicsit késtek.Már csak Jo-ra vártunk,aki nem sokkal később meg is jelent.Hát mit ne mondjak,nem sok kellett ahhoz,hogy összeessek.Ezt drága jó példaképem is látta,mosolyogva köszönt,majd bekísértük őt is a többiekhez.
Ben mindenkinek bemutatott engem,az összes jelenlévővel rövid beszélgetésbe keveredtem.
Tomot és Eddiet azonnal megkedveltem,Robertből meg áradt a Tony Stark-féle szarkasztikus humor.
Mindannyian nagyon kedvesen fogadtak.Kiderült, hogy Mads testvére,Lars szerepet kapott a Sherlock harmadik évadában.Kicsit faggatóztam a Hannibalról,készségesen válaszolgatott az érdekes kérdéseimre.Jo szerencsére hajlandó volt lőni velem egy képet,úgyhogy a boldogságom határtalan volt.
Nem sokkal később beindult a buli,a zenegép éppen a Bee Gees-től játszotta a Stayin' alive-ot.
Tekintetemmel Andrewt kerestem,hiszen ez Moriarty dala.Nem kellett csalódnom,a parkett közepén táncolt.
Tomnak valami hihetetlen nagy érzéke van a mozgáshoz,azt el kell ismernem.Folyamatosan nevettem,nagyon jól éreztem magam.Pár whiskey után már én is feloldódtam egy kicsit,Bennel együtt.
Aztán jöttek az ABBA számok.A szoba közepére vonultam,életemben nem gondoltam volna,hogy egyszerre ennyit fogok mozogni.
Valaki,azt hiszem Martin,a Voulez Voust választotta éppen,ez volt az egyik kedvenc dalom.Eszelőset roptunk,az egyszer biztos.Sokkal jobb volt Bennel táncolni,mert nem féltem, hogy totálisan leégetem magam.Megittunk még három whiskeyt fejenként, aztán még egy pohár pezsgőt,meg ki tudja mennyi sört.Életemben nem rúgtam be annyira.Nagy nehezen betámolyogtam a szobámba,még éppen hallottam,ahogy Ben becsukta maga mögött az ajtót.
Levetettem volna magam az ágyra,de elvétettem a lépést,szerencse,hogy Ben észen volt és elkapott.
Minden annyira gyorsan történt.Az egyik pillanatban még a vállába kapaszkodtam,a másikban meg már csókolóztunk.Az agyamig nem jutott el egy értelmes gondolat,másodpercekkel később összegabalyodva feküdtünk az ágyon.Rajtam már póló sem volt,Ben meg a félig kigombolt ingét próbálta lerángatni magáról.Áttért a nyakamra,akkor kezdtem kapcsolni.
-Ben.
-Hm ?
-Hagyd abba.-nyögtem ki nagy nehezen,hiszen még mindig a nyakammal volt elfoglalva.
-De képtelen vagyok.-suttogta,majd újra megcsókolt.
Pontosan ez volt a baj.Tudtam,hogy ha ő nem áll le, nekem se fog sikerülni.Ismertem magamat annyira, hogy tudjam,gyenge vagyok.Förtelmesen gyenge.
Beletúrtam a hajába,közben jól leszidtam saját magamat.
Hatalmas szerencsémre megcsörrent a telefon.
Ez rángatott vissza a valóságba.Mindkettőnket.
Már a fejem se fájt,olyan szinten kijózanodtam.
Aztán végiggondoltam,hogy mi a jó fenét csináltunk.
Hogy fogok tudni David szemébe nézni ? Egy idióta vagyok.Buta ribanc.
-Jane,felejtsük el.-Ben szemében észrevettem a megbánást,meg az önutálatot,mert én is pontosan azt éreztem.
-Az lesz a legjobb.Miért kellett megcsókolnod ?
-Te is tudod,hogy az nem én voltam.Te estél nekem.- magyarázta a padlót bámulva.
-Mit csináltam ?-leültem a földre és lehajtott fejjel őrlődtem tovább.
-Többet nem fordul elő.Meg se történt.Jó ?-felhúzott ,majd szorosan megölelt,közben kitört belőlem a zokogás.
-Sajnálom.Most mindent tönkretettem.Annyira sajnálom.-motyogtam.
-Figyelj ide.Mindketten egyformán hibásak vagyunk.
Semmi baj nem lesz.Kettőnk között marad,folytatjuk úgy,mint eddig.Csak azért történt,mert részegek vagyunk.Ennyi.-teljesen úgy hangzott,mintha saját magát is nyugtatni akarná.
Pedig ő is pontosan tudta,hogy ez nem igaz.
Honnan jönnek ilyen gondolatok ? Nem,nem és nem.Hogy tehettük ezt ? Ebből akkora keveredés lesz.Még szerencse,hogy senki nem látott semmit.
A telefonom még mindig csengett,gyorsan megnéztem,hogy ki is keres.Matt volt az.
Örökké hálás leszek neki.
-Szia.-szóltam bele.
Beszélgettünk egy kicsit,ő a buli felől érdeklődött, engem pedig az olvasópróba kötött le.
Pár perccel később letettük,majd mindketten kivonultunk a nappaliba,ahol még javában folyt a buli.Fél óráig szenvedtünk,aztán mindenki hazament.Együtt kikísértük az utolsó vendégeket,
Jo-t és Eddiet.
Ben jobbra fordult,én balra.Az ajtóból visszanéztem rá,idegesen a hajába túrt,miközben belépett a szobájába.
Nem jött álom a szememre.Legalább hajnali háromig forgolódtam,mielőtt feladtam volna.Kivonultam a nappaliba,majd kiléptem az erkélyre.A hűs,őszi levegő lágyan simogatta bőröm minden egyes négyzetcentiméterét.A kilátás is gyönyörű volt,szinte az egész várost be lehetett látni.Mosolyogva pillantottam a BBC stúdió felé,aztán rögtön elkomorodtam.Nem bírom ezt magamban tartani.
Képtelenség.Valakinek kénytelen leszek elmondani.
Jaj istenem.
Mert egyikőjüket sem akartam megbántani.Inkább meghalok.
Abban a pillanatban döbbentem rá,hogy miért is ilyen jó a kapcsolatom Bennel.Vagyis volt.Az a gond, hogy túl közvetlenek voltunk egymással.Már az első pillanattól kezdve.Nem voltak közöttünk falak, semmi nem akadályozta meg a barátságunkat.
De ennek annyi.Képtelenség lesz ekkora feszültség mellett élni.De mégis mi a fenét csináljak ? Bele fogok őrülni.Kinek mondhatnám el ? Mattnek tuti nem,anya meg kinyírna.Vagy mégsem ? Amint hazaérünk,beszélnem kell vele.De mit kellene tennem ? Majdnem lefeküdtem a legjobb barátommal.Őrület.
Mintha lenne értelme ezen agyalni ? Hát persze,hogy szeretem Davidet.Nincs itt semmi említésre méltó.Ben a legjobb barátom.Ennyivel le is tudtuk a dolgot.
-Jól érzed magad ?-lépett mellém Ben,majd a korlátra támaszkodott.
-Fogjuk rá.-bólintottam.
-Nézd,én rettenetesen sajnálom.Nem szabadott volna megtörténnie.Észen kellett volna lennem.
Minden az én hibám.-nem hagytam,hogy befejezze,élesen a szavába vágtam.
-Na ezt most fejezd be.Azonnal.Mindketten egyformán bűnösek vagyunk.Nem kellett volna annyit inni.De elfelejtjük,muszály lesz.
-Gyere.-a kezemnél fogva berántott a teraszról.
-Hová megyünk ?
-Sétálunk egyet.Ki kell szellőztetnem a fejem.Jösz ?- már a bőrkabátja is rajta volt,így nem sűrűn állhattam ellen neki.
-Persze.
Úgy ahogy voltam,egy ujjatlan felsőben indultam útnak.Szükségem volt a hidegre,hogy tisztán tudjak gondolkodni.
-Jane ?-zökkentett ki Ben a töprengésemből,észre sem vettem,de már az öbölnél ácsorogtunk.
-Igen ?-probléma nélkül leültem a tér közepén.
Ben levágódott mellém,de még nem szólt semmit.
Megköszörülte a torkát,nyelt egy nagyot,de még mindig nem volt képes megszólalni.Gőzöm sincs, meddig voltunk csendben.
-Folyton csak az jár a fejemben,hogy mi lett volna,ha én érkezem elsőnek.Ha Steven engem küld ide korábban.Ha David és Matt csak másodiknak jönnek.Képtelen vagyok másra gondolni.Rossz ember vagyok ezért ?-töprengve bámulta az égboltot, ujjai idegesen doboltak a kőlapon.
-Akkor valószínű,hogy most nem így állnának a dolgok,ezt te is tudod.Nincs értelme ezen rágódni.Így alakult.Fordítva lenne minden,tény és való,de ennyi.Most már mindegy.Kérdésedre válaszolva nem,nem vagy rossz ember.A legjobb ember vagy,akivel valaha találkoztam.Egyébként pont az ilyen gondolatok miatt nem tudtam aludni.
Ugyanez kötötte le az agyamat.-hadartam el egy szusszanásra,mert nem akartam elbőgni magam.
Pontosan tudtam,hogy mi lett volna,ha Ben érkezik előbb.Most fogná a kezem,percenként húszszor elmondaná,hogy szeret.Most Bent szeretném,David lenne a legjobb barátom.Megérte nekem ez ? A két ember,akikre évek óta felnéztem.Egyiküket meg fogom bántani és az sajnos Ben lesz.
Az egész testem remegett,de kivételesen nem a sírástól,hanem a hűvös széltől.Ben amekkora úriember azonnal kibújt a kabátjából,majd a vállamra terítette a ruhadarabot.
-Köszönöm.-suttogtam.
-Minden rendben lesz,ígérem.-szólt egy idő után,majd felállt a kőről és engem is felsegített.
Fájdalmas tekintettel nézett rám,aztán se szó,se beszéd elindultunk a hotel felé.
Utálom magamat.Utálom,mert tudom,hogy össze fogom törni a szívét.És ezt ő is tudja.