My Teacher (DT.ff) -Book One

5.fejezet

Szeptember 12-Péntek

Megint eltelt egy említésre sem méltó hét.Mindennap Daviddel és Mattel mentem suliba,hétvégén meg moziztunk egyet,persze mindhárman álcáztuk magunkat.Anya egyszer majdnem rajtakapott minket a szobámban,de  szerencsére időben betereltem két vendégemet az állandó búvóhelyre,vagyis a szekrénybe.Annyira gyorsan halad az idő.
Ma van a tanévköszöntő buli napja.Jézusom,el is felejtettem.
-Leia.-köszöntött David egy rövid csókkal,még a lakásunk előtt.
-Szia.-viszonoztam a mosolyát,majd biccentettem Mattnek is.
Ja igen,Leia.Jobban szereti a középső nevemet használni,mert szerinte gyönyörű,ritka és érdekes.
Na meg azért,mert tőlem is nagyobb Star Wars rajongó,de ebbe ne menjünk bele.
-Este hánykor találkozunk ?-törte meg David a csendet,miközben már félúton jártunk az iskola épülete felé.
-Mikor kezdődik egyáltalán ?-értetlenkedtem.
-Fél kilenckor.Elég,ha nyolckor elindulunk.-válaszolt Matt.
-Nekem jó.-mondtuk szinte egyszerre Daviddel.
A rádióban megszólalt a Queentől az 'Another One Bites The Dust',mindhárman jól kitomboltuk magunkat.Elég érdekes,hogy mindig Queent hallgatunk,ugyanis ők ezer éve nagy kedvenceim.Ezt csakis David figyelmességének lehet betudni,örültem,hogy ennyire odafigyel rám.
Pár perccel később megérkeztünk az iskola utcájába, David feltűnésmentesen leparkolt és együtt léptünk be az épületbe.
Dupla matekkal kezdünk,fáradtságot szimulálva levágtam magam Hanna mellé és kirámoltam a cuccaimat a padra.
-Minden rendben ?-nézett rám Hanna egy kicsit aggódóan.
Na igen.Időközben elég sokszor hazudtam neki,legfőképpen Davidről és rólam.Egyszer észrevette,ahogy David futólag megölelt a folyosónk egy kevésbé forgalmas szakaszán.A legszomorúbb arckifejezésemet vettem elő,hogy elhitessem vele, valami nagyon rossz dolog történt és azért kaptam az ölelést.Hála Istennek gond nélkül bekapta a horgot,de azóta minden nap legalább háromszor rákérdez a hogylétemre.
-Persze.-bevágtam egy műmosolyt,matek előtt nem sok kedvem volt egy igazihoz.
***
Ezt a napot is túléltem valahogy.Matekon szereztem két ötöst,az egyiket röpiből,a másikat pedig órai munkára kaptam.Magyaron feleltem,szintén ötösre, bezsebeltem még egy ötöst kémiából és fizikából is.
Stréber vagyok,le se tagadhatnám.Utolsó,azaz hatodik óránk angol volt,csendesen ültem a sarokban és tökéletesítettem a képességemet,hogy titokban bámulhassam Davidet.Hanna egyre kevesebbszer bökött oldalba,a számban éreztem a siker ízét.Fú,már csak öt percet kell kibírnom a csengetésig,aztán húzhatunk haza.
David még feladta a házit,közben ma először mosolygott rám ezen az órán.Viszonoztam a mosolyát,de utána rögtön lesütöttem a szemem. Annyira beletanultam a titkolózásba.Eléggé bánt még mindig,de ez van.
De jó,hogy már kicsengettek.Hanna és a többiek már mind elhagyták a termet,pénteken szinte menekülnek innen,részben átérzem a helyzetüket,ha teljesen nem is.
-Miért ?-lépett hozzám közelebb David,időközben bezárta az ajtót,ez állandó szokása volt abban az esetben,ha csak ketten tartózkodtunk a helységben.
-Mit miért ?
-Nem kell mindent tudnod,Hercegnő.-tett felém még egy lépést,én pedig folytattam a játékot és hátrálni kezdtem.
Ez egészen addig tartott,ameddig háttal neki nem ütköztem a falnak.
-Ne hívj Hercegnőnek.-mondtam,mert egyre közelebb és közelebb hajolt.
A Leia még rendben van,de azért ne hercegnőzzön.Meg pont ideillett ez az idézet.
-Nyugodj meg,Hercegnő.-suttogta,mielőtt ajkait az enyémnek illesztette,én meg rögtön átkaroltam a nyakát és beletúrtam a hajába.
Kezeivel óvatosan a combom alá nyúlt és megemelt egy picit,majd lábaimat a dereka köré fontam.
Ha ezt valaki megtudná.Repülnénk mindketten,az tuti.
Hirtelen a nyakamat kezdte behinteni apró csókokkal,amelyeket néha lágy harapásokkal fűszerezett.Hátrahajtottam a fejem,annyira elmondhatatlanul jól csinálta.Egyre erősebben szorítottam őt magamhoz,közben kiszakadt belőlem egy halk sóhaj.
Az iPhone-om szakított minket félbe,David bosszúsan elhajolt,én jól kiröhögtem,aztán megnéztem a kapott sms-t.
-Csak Matt.Nem bír minket kivárni.-még mindig nevettem,gyorsan vállamra vetettem a táskám és az ajtó felé vonszoltam magam.
David követett,felkapta a cuccait és kiengedett maga előtt a teremből.
A kocsiban nem sok minden hangzott el,Matt végig a telefonját nyomkodta,mi sem beszélgettünk.
Rögtön a negyedikre mentünk,de megakadt a szemem a lakásunk előtt lévő érdekes,elég nagy méretű borítékon.Szórakozottan magamhoz vettem, majd folytattuk utunkat David és Matt közös birodalmához.
Mindhárman levágtuk magunkat a kanapéra,majd nekikezdtem az elég súlyos boríték kinyitásának.
-Mi ez ?-hajolt közelebb David érdeklődve.
-Lövésem sincs.-majd egyre erősebben kezdtem feszegetni a papírdarabot,amely azonnal elszakadt.
-Úristen.-suttogtam holtra vált arccal.
Nem hiszem el.Ez nem lehet.Mi lesz most ? Francba,francba,francba.
-Hogyan ?-David csak ennyit kérdezett,amikor meglátta azt a rengeteg képet az órák után kettesben töltött időről.
Matt is ijedten bámult,nemcsak mi.Ő is szerepelt egy csomó fotón.
A képkötegből kicsúszott egy oda nem passzoló cetli is.
Írás állt rajta,rögtön olvasni kezdtem :
Ezt neked,ribi.Ha még egyszer keresztbe teszel nekem,ezek az anyádnál kötnek majd ki,utána pedig az igazgatónál.Szóval nagyon vigyázz a szádra és ezerszer gondold meg,hogy mit és mikor teszel.Csak hárman tudunk rólatok.
Egy rossz mozdulat és ennyi.Repültök mind a hárman.Megmondhatod a pasidnak is,meg a haverotoknak is.
Idióta...
N.D.V.
-Hogy képzelik ezt ?-soha nem láttam még egyiküket sem ennyire idegesnek.
-Kirúgatom,mindhármójukat.-David fel is állt a kanapéról és feldúltan járkálni kezdett a nappaliban.
-Nagyon szerethetik a Pretty Little Liarst.-kínomban elnevettem magam,Matt is megeresztett egy kisebb vigyort.
-Mi lesz most ?
-Semmi,óvatosabbnak kell lennünk.Nem szabad még hozzájuk szólnod sem.Érted ? Ha meg a városban járkálunk még ennél is jobban el kell szigetelnünk magunkat.Bármit is tesznek,kénytelen leszel elfogadni.Képes vagy rá ?-David megint leült és nyugtatóan megszorította a kezem.
-Persze,probléma nélkül.
Egész délután a kanapén ücsörögtünk,én olvastam, ők meg az újonnan jött szövegkönyvet tanulmányozták.Órákkal később belefáradtam az olvasásba,meg amúgy is idő volt,készülődnöm kellett.A buli egyetlen szabálya az volt,hogy minden résztvevőnek álarcot kell majd viselnie,amely nekünk most eléggé kedvezett.
Magamra kaptam egy egyszerű térdnél szaggatott fekete nadrágot és egy ujjatlan fekete inget,hozzá fekete Converseket vettem fel.Az összeállítást még bővítettem egy fekete kalappal is.A derekamra kötöttem a piros kockás ingemet,hogy azért mégse legyek tiszta sötétben.Egy kicsit begöndörítettem a hajamat,majd hagytam,hogy hosszú tincseim a vállamra lógjanak.
Anya épp most érkezett meg,szerencsére előre tájékoztattam,hogy a ,,tanár úr" majd elvisz a suliba.
-Nagyon csinos vagy,kicsim.-anya még el is érzékenyült,miközben megölelt.
-Ugyan.-legyintettem mosolyogva.
-Milyen napod volt ?-érdeklődött.
-Tökéletes.De most már mennem kell.-még nyomtam egy puszit az arcára,felvettem a hátizsákomat és kiléptem az ajtón,ahol már vártak rám.
David eszméletlenül jól nézett ki.Egy laza Star Wars pólót viselt,szintén fekete nadrággal és piros Conversekkel.Mattnek meg brutálisan jól állt a madármintás ing,meg a térdnél kiszakított fekete farmer (hiába,imádjuk a feketét).Kalapot is viselt,zöldet,mert a csizmája (?) is olyan színű volt.
A szokásos tíz percig tartó út most valamivel hosszabbnak tűnt,hiszen mindannyian egy kicsit idegesek voltunk.A friss levegő javított egy keveset a hangulatomon.David bíztatóan megszorította a kezemet,fáradtan visszamosolyogtam rá.Gyorsan az arcunkra illesztettük a maszkokat és bementünk a suli épületébe.
A Dj már javában szolgáltatta a zenét,természetesen a tipikus mai menő számokat lehetett hallani.
A tornaterembe érve kerestünk magunknak egy helyet a helység sarkában,majd elkezdtünk beszélgetni.
-Mikor kell visszamennetek ?-bukott ki belőlem a kérdés,amely már az első találkozásunk óta nyomta a szívemet.
-Csak június végén,ne aggódj.-mosolygott Matt.
-Mi van még a Dw-n kívül,aminek hatalmas követője vagy ?-David izgatottan kérdezett,hiába,tipikus fanboy a lelkem.
-Hármat találhatsz.-nevettem el magam.
-Sherlock.-szólt közbe Matt.
-Eddig egy jó válasz.
-Harry Potter.-kiáltott fel David a kelleténél kicsit hangosabban,pár tekintet felénk is fordult de nem zavartattuk magunkat.
-Talált.-megvillantottam egy mosolyt.
Ha a közelében vagyok,állandóan mosolygok.
-Star Wars,egyértelmű.Ja és valószínűleg Hannibal is.Igazam van,vagy igazam van ?-tűnődött Matt.
-Neked mindig igazad van.Egyébként a Sherlockot elég gyorsan eltaláltad.Hogyan ?-kíváncsi voltam a válaszára.
-A beszédstílusod volt az első dolog,ami elárult.Ráadásul amikor Hanna rájött,hogy ki is vagyok én valójában Benedictet Bennek szólítottad az SMS-ben.Ez most azt is jelenthetné,hogy személyesen ismered,de nem valószínű.Ja és az sem utolsó,hogy a szobád tele van poszterekkel és van egy kabátod is.-vigyorgott Matt.
-Hoppá.Egy Holmes veszett el benned.-David nevetve belecsapott Matt tenyerébe.
A Dj felállt a pultja mögül és egy mikrofont kért az igazgatónőtől.
-Sziasztok,a nevem Dj U és sok szeretettel üdvözlök mindenkit a tanévköszöntő bulin.-üvöltötte a mikrofonba a színpadon álló fiatal fiú.
Majd pár másodperccel később felcsendült szívem egyik legkedvesebb száma,Michael Jacksontól az 'I Just Can't Stop Lovin' You'.
Szórakozottan énekelgettem a dal elejét.
-Táncolunk.-nem kérdés volt ez,hanem kijelentés.
David meg sem várta,hogy reagáljak,a kezemnél fogva felhúzott a székről és a derekamra tette szabad kezét.
-Nem tudok táncolni.-próbáltam tiltakozni.
-Elég,ha én tudok.-mosolygott,majd vezetni kezdett.
Bátortalanul átkaroltam a nyakát és hagytam,hogy átvegye az irányítást.Minimális szinten képes voltam a táncra,azért mégsem voltam annyira kétballábas.
-Félsz tőlem ?-elnevette magát az arckifejezésem láttán.
-Dehogyis.
Egy gyors mozdulattal közelebb húzott magához.
-Mindjárt más.-még mindig nevetett.
Erre a nevetésre unikornisbébik születnek,az tuti.
-Én még soha nem lassúztam senkivel.-vallottam be szemlesütve.
-Örülök,hogy én vagyok az első.-súgta a fülembe,mert időközben annyira közel kerültünk egymáshoz.
Ha tudná,hogy mennyire boldog vagyok most.
-Leia.
-Hm ?-nevem hallatára kiestem a kábulatomból.
Megvárta,amíg pillantásomat az arcára emeltem,majd fejcsóválásom ellenére lágyan megcsókolt.Igaz,hogy nem tartott az egész tovább,mint öt másodperc,de a pillanat gyönyörű volt.
-Nem kellett volna,bárki megláthat.
-Leia,úgy nézek ki,mint akit érdekel ?-időközben leültünk az asztalhoz és Matt is belekeveredett a beszélgetésbe.
Matt egy csomó képet mutatott,mert ugye minden egyes mozzanatunkat megörökítette.
-Ugye elküldöd az összeset ?
-Hát persze.-mosolyogva kacsintott,majd mindhárman elindultunk kifelé a suliból.
-Jane,egy percre.-Hanna szólt utánam.
Felsóhajtottam és visszabattyogtam a folyosóra.
-Szia.
-Kik ezek ?-tette fel kertelés nélkül a kérdést.
-Öhm.A legjobb barátaim.Tegnap érkeztek Londonból.-hihetetlen,hogy ennyit fejlődtem az improvizálásban.
De nagy szerencse,hogy kötelező álarcot viselni.
-Szerinted ezt el is hiszem,ugye ?
-Igazat mondok.-vontam vállat,a lazaság állítólag segít a hazudozásban.
-Jó.Még egy kérdés.Kivel táncoltál ? Ne tagadd le,mert mindent láttam.
-Az nem én voltam,Hanna.Köztudott,hogy a tánc nem a legnagyobb erősségem.-mondjuk ezzel nem lódítottam olyan nagyot.
-Rendben,utolsó kérdés és hagylak menni,a barátaid biztosan várnak.-gúnyosan ejtette ki a barátok szót,ebből sejtettem,hogy száz százalékig nem hitt el nekem semmit.
-Csak nyugodtan.-legyintettem egy műmosoly kíséretében.
-Mi van köztetek ?
-Ezt nem értem.Kiről beszélsz egyáltalán ?
-Szerintem tudod.Vagy mondjam azt,hogy Mr Max ?
Várj,van még jobb fejlemény is.Rákerestem a neten az új tesitanárunkra.Kiderült, hogy az osztályfőnökünk sem pedagógus.Sőt,még a neve sem Mr Max.Így már mindent értek.Azért néztél rá úgy az első nap,mert te már abban a pillanatban tudtad.
-Hidd el nekem,hogy nincs köztünk semmi.Gőzöm sincs,hogyan kombináltad ezt így össze,de azon kívül,hogy a tanárom és a szomszédom,semmi közünk nincsen egymáshoz.Elismerem,hogy a tanévnyitó napján tényleg elsőre felismertem,de ennyi.-hadartam el a begyakorolt szöveget.
Mert pontosan felkészültem erre a percre.Csak idő kérdése volt,hogy Hanna mennyire lesz figyelmes.
Egy Sherlock rajongó előtt képtelenség titkolózni.
-Mennem kell.Hétfőn találkozunk.További jó bulizást.-mosolyogva intettem neki és kisiettem az épületből.
David és Matt a kocsiban vártak rám.
-Tudja.-elég volt egy szót kiejtenem a számon,csak egyet.
-Mindent ?-Matt kezdett pánikba esni,hiszen elvileg mindketten azért jöttek ide,hogy kerüljék a feltűnést.
-Csak azt,hogy kik vagytok.Egyelőre ennyi,de szerintem idő kérdése és rájön a többire is.
-Nem lesz gond.-vont vállat David.
Rövid utunk csendben telt el,csak a rádiót hallgattuk.
-Hozzánk ?-kérdezte Matt.
-Ha nem gond.-mosolyogtam.
-Soha nem az.-siettek a válasszal.
-Felhívom anyát.Nem szeretném,ha idegeskedne.
-Mit mondasz neki ? Hogy reggelig a szomszédnál leszel ?-nevette el magát David.
-Ki mondta,hogy reggelig nálatok leszek ?
-Én.-vágta rá David.
-Csak sms-t írok.-nevettem én is.
-De most komolyan,mit írsz neki ? Ezt nem nagyon lehet megmagyarázni.-Matt is bekapcsolódott a szívatásba.
Anya,ne aggódj,valószínűleg csak reggelre érek majd haza,tudom,hogy dolgozni fogsz már akkor,mégha szombat van is.
J.
-Ennyi.-elküldtem az üzenetet,amelyre pár perccel később választ is kaptam.Egy rövid oké,meg egy szeretlek állt benne,de nekem ez tökéletesen megfelelt.
-Mehetünk.-kiszálltam a kocsiból és a bejárat felé vettem az irányt.
David és Matt mögöttem haladtak,próbáltunk észrevétlenül felsurranni a negyedikre.
Amint David becsapta maga mögött az ajtót,mindhármunkból kitört a nevetés.
Fáradtan lerogytunk a fotelokba.Matt bekapcsolta a TV-t,valami idióta vígjáték ment éppen,de egyikünk sem törődött a zajjal.Matt egy idő után otthagyott minket és a szobájába vonult,így David és én kényelmesen elfértünk a kihúzott kanapén.
Ez életem legszebb napja.
-Jó éjszakát,Leia.-gyengéden megpuszilta a homlokom,persze én azonnal elpirultam.
-Neked is,David.-nagy ásítások közepette a vállára hajtottam a fejem,ő lazán átkarolt.
Soha nem voltam még ennyire boldog.
Soha.