My Teacher (DT.ff) -Book One

2.fejezet

Szeptember 1.

Ép ésszel ezt lehetetlen lesz kibírni.Lehet,hogy pszichológus segítségét fogom kérni.De mégis mit mondanék ? A kedvenc színészem a kedvenc sorozatomból,aki mellesleg irtózatosan jól néz ki,a tanárom lett ? Hülyeség.Inkább nem.Anyának egy szót sem fogok szólni,szerencséri gőze sincs a Doctor Whoról,tehát nem valószínű,hogy felismerné ,,Mr Maxet".

Időközben beléptünk a kinyitott ajtón,majd rögtön egy hosszú folyosón találtuk magunkat.Velünk szemben volt a büfé,mellette pedig egy újabb ajtó nyílt,valószínűleg a tornaterembe.David balra indult  a folyosón,(mindig,ismétlem,mindig BALRA kell fordulnia egy whovainnak)majd intett a többieknek, hogy felmehetnek az osztályba.Én is csatlakozni akartam Hannához,de szólt,hogy várjam meg itt,mert alá kell írnom néhány papírt.Leültem egy székre a tanári előtt és vártam.Percekkel később leült mellém és a kezembe nyomott két nyomtatványt meg egy tollat.
-Itt írd alá,ha megkérhetlek.-mosolygott.
Annyira szép a mosolya.
Bólintottam,majd ráfirkantottam a nevemet a kért helyre.
-Nem beszélsz túl sokat.
-Elnézést,nekem ez egy kicsit furcsa helyzet.-sütöttem le a szemem.
-Zavar ez téged ?-kérdezte egy árnyalatnyi félelemmel a hangjában.
-Nem,dehogyis,csak furcsa.Mármint nem rossz,meg örülök,hogy megismerhettem,tényleg,de ezt nekem elég nehéz feldolgozni.
Minek fecsegek össze-vissza ? Nem vagyok normális.
-Kérdezhetek valamit,Jane ?-annyira szépen ejtette ki a nevemet,hogy muszály volt ránéznem.
Megint csak bólintottam,mire elnevette magát. Nekem is sikerült összehoznom egy apró mosolyt.
-Ne haragudj,ha nem így van.De ha jól sejtem és valószínűleg jól,akkor te nem csak egyszerűen felismertél.Így van ?
Mi a francért talál ki mindent ? Mégis mit kéne válaszolnom ? Azt,hogy öt éve szeretlek ? Nincs jó válasz erre a kérdésre.
-Így van.Én....Öt éve nézem a Doctor Whot.-vallottam be,szándékosan kerültem a pillantását.
Hallottam,ahogy kifújta a levegőt,ezer százalék,hogy erre a válaszra számított.
-Ideje felmennünk az osztályba.-pattant fel a székről.
-Tanár úr ?
-Tessék,Jane.-fordult felém a lépcső előtt.
-Gond ez magának ?
-Nem.Kicsit sem.Tetszik a helyzet.Olyan,mintha mi ketten régi ismerősök lennénk.Valljuk be,elég rosszul érzem magam itt.Van olyan érzésem,hogy te is.-magyarázta.
Lélekben megnyugodtam,majd mikor felfogtam,hogy mit is mondott,válaszoltam egy ,,igennel".
Két emeletet másztunk meg,majd kinyitotta előttem a tőlünk balra lévő ajtót.
-Mindig fordulj balra.-motyogtam.
-Nagy igazság.-suttogta vissza,majd kacsintott egyet.
Beléptünk a terembe,a többiek már régen ücsörögtek és beszélgettek.Az ablak felőli padsor harmadik sorában Hanna ült,egyedül.Integetett,hogy nekem foglalta a helyet.Hálásan elmosolyodtam és levágódtam a székre.
-Mit akart ?-meg sem várta,amíg kiszedem a jegyzetfüzetemet meg egy tollat.
-Csak alá kellett írnom pár papírt.-suttogtam.
-Ez tartott eddig ?-okos egy lány,nem lesz könnyű hazudni neki,ha arra kerül majd a sor.
-Igen,ez.Miért ?
-Mert amikor először találkoztunk vele az udvaron, úgy néztél ki,mint aki felismer egy régi ismerőst.-hadarta.
-Ez nem így van.Azt sem tudom,hogy ki ő.-rendbe szedtem a vonásaim és erőltetetten vigyorogtam.
-Oké...-vont vállat,látszólag feladta,hogy bármit is kiszedhet belőlem.
Az óra hátralévő része jegyzeteléssel telt,beszéltünk a szalagavatóról,a ballagásról a fényképezkedésről és így tovább.Vagyis David és én beszéltünk,a többiek hallgattak,amíg nem fordítottam.Ez így ment körbe-körbe.Egyébként klassz volt a termünk,kicsi,de otthonos.A falakat különféle poszterek borították, amikor megláttam a Sherlock sorozat plakátját,azt hittem szívrohamot kapok.Ha valaki nézi a Sherlockot,annak már csak egy apró lépés a Doctor Who.Reménykedtem,hogy ez a valaki Hanna,ő tűnt az egyetlennek a társaságból,aki képes titkot tartani.
Interaktív tábla is rendelkezésünkre állt,csakúgy,mint egy laptop,amely a tanári asztalon csücsült.David kb két perce jelentette ki,hogy foglaljuk el magunkat,mert neki van egy kis papírmunkája.Egyre csak írt és írt,fel sem emelte a fejét.Nem számítottam rá,de egészen kellemes volt a többiek jelenléte.Beni és Fecó (ők ültek előttünk) végig szórakoztattak engem és Hannát,ebből kiderült,hogy ők az osztály mókamesterei.Előttük Dóri és Viki irigykedve pislogtak hátra,mert a fiúk velünk voltak elfoglalva.Mellettünk Niki és Barbi is kíváncsian füleltek,néha megmosolyogtak egy-két beszólást.A jobb oldali második sorban Ash és Ricsi feltűnően unatkoztak és a telefonjukat nyomkodták, előttük Dani és Alex ugyanezt csinálták, csak ők firkálgattak is a füzetükbe valamit.Mögöttünk Peti és Tomi amőbáztak.
-Pakoljatok össze és menjetek haza.-szólt David olyan 10 perccel később,ránk sem nézett,csak tovább töltögette a nyomtatványokat.A többiek köszönés nélkül kiviharzottak a teremből,én elmotyogtam egy ,,viszlátot" és én is követtem az osztálytársaimat.
-Fura egy fazon.-vont vállat Hanna,amikor már a suli előtti udvaron ácsorogtunk.
-Ja az.-hagytam rá.
Ezek után még beszélgettünk egy kicsit a sok semmiségről,Ash és Ricsi is csatlakoztak hozzánk.
Versengve szidták előttem a töritanárt,állítólag annyira el van foglalva saját magával,hogy csengetés után úgy kell őt kizavarni az osztályból.
-Én megyek,ha nem gond.El kell érnem a buszt.-nézett az órája Hanna.
-Ne hülyéskedj,hazaviszlek.-s azzal már indultam is a BMW-m felé.
A fiúk ámuldoztak,hogy mennyire menő a kocsim.
Hanna gyorsan beült az anyósülésre,én meg bepattantam a kormány mögé.
-Merre lesz a fuvar ?
-Majd út közben irányítalak.-mondta csendesen.
Kiderült,hogy Hanna tőlünk egy utcával arrébb lakik,valószínű sokat fogunk találkozni sulin kívül is.
-Holnapra is csak így kell készülni,ugye ?-kérdeztem meg a biztonság kedvéért.
-Persze.Köszi,hogy eldobtál.
-Nincs mit.Holnap negyed nyolckor várj itt.
Mehetünk együtt a suliba.
-Oké.Akkor reggel.Szia.-intett még egy utolsót.
-Szia.-köszöntem el én is,majd továbbhajtottam ideiglenes otthonom felé.
Leparkoltam a kocsival,anya autója még nem állt a helyén,Pesten este nyolcig kell dolgoznia.
-Jane ?-hallottam meg az ismerős hangot.
Miért szívat engem az Úr ? Mi rosszat tettem ?
-Jó napot,tanár úr.-fordultam meg és fájdalmasan nehezen,de sikerült összehoznom egy mosolyt.
-Itt laksz ?-lépett közelebb egy fél lépéssel.
-Igen,a harmadik emeleten.
-Én a negyediken.Micsoda véletlen.-mondta.
-Véletlenek nincsenek.Csak az univerzum lusta.-szaladt ki a számon,mire David elnevette magát.
-Gyere,mutatok valamit.-lépett be az épület ajtaján.
Komótosan felgyalogoltunk a negyedik emeletre, majd David belépett a lakásába és becsukta mögöttem az ajtót.A lakás ízlésesen volt berendezve, a kis előszobából szépen ráláttam a nappalira és a konyhára.A nappali szélén egy igen kényelmesnek bizonyuló fekete kanapé foglalt helyet,mellette egy asztalka is volt,vele szemben a TV lógott a falon.A falak a fehér és a barna árnyalataiban pompáztak.Neki is volt egy kisebb terasza,ahol két szék helyezkedett el.A konyha szinte ugyanolyan volt,mint a miénk,a barna színű bútorokkal és a hűtővel együtt tökéletesen nézett ki.
-Szép lakása van,tanár úr.-biccentettem elismerően.
-Ha ketten vagyunk,nyugodtan tegezz.-mosolygott.
-Szia.-nyújtottam kezet nevetve.
-Szia.-fogadta el a kinyújtott jobbot.
Besétált a konyhába és töltött mindkettőnknek egy pohár narancslevet.
-Köszi.
-Ülj csak le.-kortyolt egyet a hideg italból,majd ő is letelepedett a kanapéra.
Egy darabig csendben szürcsölgettük a folyadékot.
-Mesélj magadról.-szólalt meg hirtelen.
-Nincs bennem semmi érdekes.Teljesen átlagos vagyok.-nevettem el magam.
-Engem érdekelne a sztorid.-erősködött.
-Na jó,de csak mert szépen kérted.5 éves koromban költöztünk ki Londonba,anya és apa jó munkát találtak maguknak.Először nem értettem,hogy miért kellett elmennünk,de aztán minden jóra fordult és megszerettem Londont.A mai napig imádom, úgyhogy eléggé hiányzik.Hát kijártam az alapsulit, barátaim persze nem voltak,mindenki utált,mondjuk soha fel nem fogtam,hogy miért.Na mindegy.Lássuk csak,15 éves voltam,amikor elkezdtem nézni a Doctor Whot és a Sherlockot,azóta körülbelül életem sincs,de nem számít.Itt nem kell érettségit tennem, mert már otthon mindenből kitűnőre végeztem. Jövőre valószínűleg egyetemre megyek,terveim szerint pszichológia szakra,de a színészet is érdekel.Azt hiszem ennyi.-hadartam el,közben egyszer sem néztem a szemébe, valamiért fontosabbnak tűnt a cipőm orra.
-Bántott,hogy utáltak az osztálytársaid ?-kérdezte együttérzőn.
-Nagyon.Rengeteget sírtam otthon,néha még most is rosszul érzem magam miatta.-suttogtam.
-Nekem úgy tűnt,hogy itt kedvelnek.-szólt bíztatóan.
-Egyelőre igen.Ki tudja,mi lesz később ?
-Minden rendben lesz,ígérem.-veregette meg a vállam.
-Köszi,de tényleg.Egyébként a többi tanár tudja,hogy neked egy kicsit sem szabadna itt lenned ?-váltottam témát a lehető leggyorsabban.
-Senki nem tud semmiről és ez így van jól.Ha kiderülne,hogy itt vagyok,akkor ez az egy év sem telne úgy,mint ahogy elterveztem.
-Szerencse,hogy anya se fog megismerni.-bukott ki belőlem a mondat.
-Miért is ?
-Mert nem nézi a Doctor Whot.Hihetetlenül örülök ennek.Mondjuk kérdéses,lehet,hogy tudná ki vagy, mert kb húsz pólómon rajta van a képed.-nevettem el magam.
-Megmutatod ?-nevetett ő is,én meg egy kicsit elszégyelltem magam.
-Majd egyszer talán,most biztosan nem.De ezt aláírhatnád.-vettem elő a táskámból a TARDIS-naplómat és a kezébe nyomtam egy szónikus csavarhúzós tollal együtt.
-Jó barátok leszünk.-vigyorgott egyet a tollamon,majd ráfirkantotta a nevét a borítóra.
-Még valami ?-kérdezte.
-Mindig is nagy álmom volt,hogy találkozzak veled. Ennyi elég.-válaszoltam,s közben megint a cipőmet fixíroztam.
-Állj fel.
-Miért ?-de azért felpattantam a kanapéról.
-Add ide a telefonod.-nyújtotta a kezét.
Kivettem a zsebemből az iPhone-omat és odaadtam neki.
-Ez tetszik.-mosolyogta meg a hátlapot,én meg szokás szerint elvörösödtem,ugyanis az Allons-y felirat volt olvasható a tokon.
-Mit akarsz vele ? -kérdeztem gyanakvóan.
-Csak csinálunk egy képet,ha nem baj.-vont vállat.
Úristen.Megtörténik.Egész életemben ezt a pillanatot vártam.Százezerszer elképzeltem,hogy milyen lesz,ha egyszer meglátom őt az utcán. Most meg az osztályfőnököm.Ekkora véletlent.
-Oké.-bólintottam,majd bevágtam a legszebb mosolyomat a fotó kedvéért.
David felvont szemöldökkel bámult a kamerába,olyan ,,Doktorosan",bennem meg megakadt a levegő,de semmi komoly.Utána csináltunk egy viszonylag normális képet,ahol mindketten őrülten vigyorogtunk.A második fotót rögtön beállítottam a kezdőképernyőm hátterének.
-Köszi.Most már mennem kell,anya fél kilencre otthon van.-néztem az órámra,amely 17:35-öt mutatott.
Jól elszaladt az idő.
-Várj,még mutatok valamit.-szólt,majd eltűnt a szobájában.
Pár másodperccel később egy könyvvel jött ki,ami igazából egy füzet volt.
-Na mit szólsz ?
-Jézusom.Ez komoly ?-annyira izgatott lettem,mint még soha.
A füzet borítóján ez állt:Doctor Who:50.évfordulós különkiadás-tervek.
-Nem hiszem el.-csóváltam a fejemet.
-Pedig igaz.De ezt senkinek nem árulhatod el. Azért vagyok itt egy évig,hogy ne nyaggasanak az újságírók.Jövő júliusban kezdünk forgatni,hogy novemberre kész legyen.-magyarázta vigyorogva, annyira élvezte a helyzetet.
-Köszönök mindent.Holnap találkozunk.
-Ne vigyelek el reggel ?-ajánlkozott.
-Már megígértem Hannának,hogy megállok érte. Talán majd legközelebb.Szia.-intettem egy utolsót.
-Szia.-köszönt el ő is,majd becsukta mögöttem az ajtót.
A délután hátralévő részét sorozatbámulással töltöttem, (a Hannibalt lehetetlen megunni) majd lezuhanyoztam és megvacsoráztam.Anya csak kilenckor ért haza,főztem neki egy teát és csakúgy,mint reggel megint kiültünk a teraszra.
-Hogy telt a napod ?-érdeklődött.
-Tűrhetően,mind kedvesen fogadtak.Egy lány,Hannának hívják,itt lakik tőlünk egy utcányira, eddig úgy alakul,hogy barátok lehetünk.Az ofő is szimpi,kiderült,hogy ő is Londonból jött,de egy szót sem tud magyarul,így én tolmácsolok.Kb ennyi.-vázoltam fel tömören a nap eseményeit.
-Várj.Az ofőd nem véletlenül az a szexi pasi a szomszédból ?
-Mi ?-színészkedtem.
-Felettünk lakik egy emelettel.Reggel láttam őt aktatáskával rohanni a kocsija felé.Kék ingben volt.
-anya álmodozva pislogott,szerencsére nem vette észre az arckifejezésemet.
-Akkor biztosan ő az.
-Na menj aludni,holnap is korán kelsz.-zavart el anya,ő még biztosan dolgozni fog itthon is.
-Jó éjszakát.
-Jó éjt,kicsim.
A szobámban rögtön befeküdtem az ágyba,
beállítottam a TV-t,oldalra fordultam,majd lassan mély álomba zuhantam.