Blessed And Unprotected

Prológus: A kezdetek

"Drága Szerelmem!
Sohasem gondoltam volna, hogy én, mint a roxforti Griffendél-ház "okos és szorgalmas" boszorkája a Te karjaidban találom meg a boldogságot. A boldogságot, amire oly régóta vágytam már. Ha belegondolok, hogy Ron mellett kellett élnem, felnevelni a kicsiket... Annyi éven át... Csak az évek és a boldog percek múltak el...
Nélküled...

Azok a sötétszürke szemek... Egyszer még... Még harmadikban belenéztem ezekbe a szemekbe... Amikor röhögtél Csikócsőrön, Monstróval és Crakkal... A pálcámat a nyakadhoz tartottam fenyegetésképpen... Majd Harryékkel távoztunk... De valamit visszaszóltál, már nem is tudom, hogy mit... Mert visszarohantam dühösen hozzátok... Csakhogy belenéztem a szemedbe és azonnal megbabonázott... De nem hagyhattam, hogy Harryék gyanút fogjanak, vagy bármit is megsejtsenek... Így hát felpofoztalak... Amit azóta is nagyon bánok... Abban a percben rabja lettem a szemeidnek...

És azok a rakoncátlan szőke tincsek, amik olykor-olykor olyan ellenállhatatlanul is a szemed elé tévelyegtek... Ilyenkor, emlékszem, kezeddel hátra igazgattad... Ujjaid között engedelmesen szót fogadtak, ahogy végig simítottad a hajad és a frizurád ismét tökéletes lett, mint mindig...

Aztán egyszer Ron nagyon rosszul lett... Valami komoly betegsége volt, amibe pár hét múlva bele is halt... Egy nagylány és egy kisfiú özvegy édesanyja lettem... Nem bírtam feldolgozni az elvesztését... Csak hozzád fordulhattam segítségül... Mert... Mert Harryvel nem nagyon tartottuk a kapcsolatot, miután elvált Ginnytől (aki viszont már Blaise hű társa)...

Csak bennetek bízhattam... Hogy ti megértetek... És befogadtok minket... Amit meg is tettetek... Amit nagyon köszönök... Rose-nak és Hugónak a lehető legjobb helye lett a fiatok, Scorpius mellett... És nekem is... Melletted... Így éltünk öten a Kúriában...

Csak hogy történt valami... Amin, akárhogy is akartam, úgy érzem, sehogy sem tudtam segíteni Neked... Mert azt nem lehetett túlélni egyedül, de én mégis egyedül hagytalak ezzel... Astoria elhagyott és csak én maradtam melletted...

De régebben bizonygattad és most is azt mondod, hogy már vége, elfelejtetted és kész... Elhagyott az a nő, akit szerettél és aki Scorpius fiad édesanyja... Azt mondtad, hogy már nem szereted... Hogy csak engem szeretsz...

Két évvel ezelőtt hozzád mentem egy augusztusi napon... Az esküvőn ott volt a két család is... Édesapádék nagyon kedvesek voltak a szüleimmel, akikről később kiderült, hogy két, igen befolyásos és nagy múltú varázslócsalád tagjai... És most itt vagyunk... Heten a kastélyodban... Scorpius és Rose most fogják kezdeni a negyedik évüket a Roxfortban, Hugo a harmadikat...

Szerelmem, szeretlek...

Örökké, míg tart a világ..."

Még egyszer átolvasta, majd aláírta:

"Szerető és hűséges feleséged,

Hermione Jean Malfoy"