Blessed And Unprotected

Fél év múlva

Gyönyörű májusi reggelre ébredek. Férjem ölelő karja védelmezőn tart. Visszaemlékszem arra a napra, amikor megtudta, hogy babát várok. Az a boldogság leírhatatlan, amit az arcán láttam. Apám és apósom is hasonlóan érzett. Azóta eltelt egy félév. A gyerekek a Roxfortban hamarosan vizsgáznak, egy hónap múlva jönnek haza. Ők is nagyon boldogan fogadták a kistestvér érkezését.
Visszaemlékszem, amikor Rosie-t vártam. Mennyei öröm volt, ahogy láttam a szeretteim és Ron szeretteinek arcán, hogy osztoznak az örömünkben. Hát még amikor Hugo érkezett...
De ez most más lesz. Rosie-t és Hugót a saját gyerekeiként szereti Draco, én ugyanígy Scorpiust. Nem veszi figyelembe egyik család sem, hogy a gyerekek nem vérszerinti gyermekeink. De most? Amikor életem szerelmétől várok gyereket? Minden más lesz.
Az a földöntúli boldogság és öröm, amit Draco arcán láttam Karácsonykor, amikor tájékoztattam, hogy ikreink lesznek, semmihez sem volt fogható. Nem látott mást, csak engem. Úgy csókolt meg, mintha elveszített volna, ha nem teszi meg a bejelentésem után. Úgy kellett Luciuséknak rászólnia, hogy ők is a közelünkben vannak.

~~~

- Édesem, indulhatunk? - kérdezi Draco.
- Igen , persze - felelem, mire felállokaz ágyról. Mind a ketten a bölcsőkhöz megyünk. Draco kiemeli a lányát, én a fiamat emelem a karjaimba. A nappali felévesszük csöppségeinkkel az irányt.
Amikor az ajtó kinyílik, mindannyian vágyakozó szemekkel méregetik az ikreket:apósomék, szüleim és a gyerekek.
- Fogadjátok nagy szeretettel Allister Nathaniel és Lorana Ewangeline Malfoyt,a legkisebb Malfoyokat! - lép be mellettema férjem.
Anyósomék az elsők, akik a fiamhoz jönnek. Cissa elmosolyodik és átveszi Allistert.
Lucius fölé hajol. Scorpius ragyogó arccal szemléli.
- Csodaszép, Hermione - szólal meg Lucius.
Dracóra nézek. Apám vette át tőle Loranát. Anyám végtelenül mosolyog. Hugo és Rosie nevetgélve becézgetik, majd a lányom karjába veszi a kishúgát.
- Allister olyan, mint te, Draco - mondja anyósom - Ugyanazok a szőke kis tincsek és a sötétszürke szemek...
- Lorana meg a kis Hermione egy kis szőkés árnyalattal - mondja apám.
- Köszönjük szépen - mondjuk a dicsérő szavakra.
Scorpius átveszi Cissától a fiamat. Ahogy így egymás mellett áll a kétlegnagyobb a két kicsivel, középen Hugo, a középső testvér, körülöttük a nagyszüleik,elfog a legnagyobb öröm és boldogság. Dracóra nézek, ő is ugyanígy érez.
Pár perc múlva megszólalok:
- Egy pillanat és visszajövök.
Kimegyek az ajtón és a konyha felé veszem az irányt. Néhány másodperc múlvalépteket hallok.
- Gyönyörűek az ikrek -szólal meg apósom, mire megfordulok.
- Köszönöm, Lucius - mondom és továbbmegyek.
Lucius mellém siet:
- Összetéveszthetetlenül hasonlít rám Allister. Loranában is van valami, amirám emlékeztet... Véletlenül nem az enyémek?
Hüledezve reagálom le a kérdését:
- Lucius, ez mégis hogyan fordult meg a fejedben?
- Velem is voltál. És rá egy hétre a fiammal. Szerintem joggal kérdezhetem meg,hogy nem az én gyerekeim-e...
- Hmm... Ebben teljesen igazad van, Lucius. Meg is kapod a választ. Tudod, azon a napon, amikor megdugtál, az egész ebéd alatt azon tanakodtam magamban, hogymiért is szeretnél velem beszélgetni. Akkor jöttem rá, hogy a céljaid nem csak egy ártatlan kis csevej a menyeddel. Rögtön tudtam, hogy hátsó szándékaid lesznek. Ezért készítettem magamnak egy kis bájitalt, ami az esetleges nemkívánt terhességet elintézi. Ezt ittam meg, mielőtt hozzád bementem. A szer hatására nem tudtak életben maradni a kis sejtjeid bennem. Szóval a rövid és tömör válasz a kérdésedre... - hallgatok elhirtelen, majd közelebb megyek hozzá és halkan a fülébe súgom - Lorana és Allister nem a tieid. Ők Draco gyermekei.