Blessed And Unprotected

2 hónap múlva

    - Szép jó reggelt mindenkinek! - köszönök a tornácra érve az asztaltársaságnak: Narcissának és anyámnak, miközben leülök anyósom mellé. Anyuék az évforduló ünnepség óta nem mentek el... Sőt, kaptak egy takaros lakosztályt tőlünk... Nem nagyon akarták elfogadni, de hát Dracónak és Luciusnak - tekintélyüket és makacsságukat ismerve - nem tudtak, jobban mondva, nem akartak nemet mondani.
- A fiúk? - kérdezem férjemre, apámra és apósomra utalva.
- Azt mondták, hogy később fognak enni... Hogy aludtál? - érdeklődik anyósom.
- Ó, köszönöm, Cissa... Remekül... - mondom, miközben kitöltöm magamnak a szokásos reggeli kávémat. Épp visszarakom a kancsót az asztalra, mikor kissé megszédülök és leverem a csészémet. Tartalma kiömlik a földre, a barna folyadékban ezer darabra törik a drága porcelán...
- Hermione... Hermione, jól vagy? - kérdezi Cissa.
- Persze, persze, csak egy kicsit szédülök... Semmi bajom... Talán csak éhes vagyok... Amiatt lehet... - válaszolom és egy jókora adag péksüteményt rakok a tányéromra.
- Nem nagyon értek veled egyet, Lia. Szerintem rosszul látod a helyzetet - folytatja anyósom a beszélgetést anyámmal.
- Miről beszélgettek?
- A Miniszztérium dolgairól... Édesanyád... - néz rám, majd a tányéromra pillant - Hermione, nem akarlak megsérteni... De ennyit tényleg meg fogsz enni?
- Meg... Nem tudom, olyan furcsán érzem magam... Mostanában nagyon sokat eszek... Több adagot... Van, hogy délutánonként megkívánok valamit, valami sósat vagy édeset... Pedig nem ilyen voltam... - válaszolom.
- Tényleg nem ilyen voltál, Hermione... - mondja anyám anyósom kérdő pillantását látva.
- Nem is tudom, nekem semmi nem tűnt fel. Nem változott semmi.
- Hermione... Volt... Volt mostanában? - kérdezi anyósom.
Ahogy felteszi a kérdést, rögtön érzem, hogy valami nincs rendben...
- Nem... Nem volt... Az évforduló ünnepség előtt volt pár nappal, de... - gyorsan átgondolom a dolgokat - De az óta nem volt...
- Kislányom, nem lehet, hogy... Hogy terhes vagy?
- Dehogyis. Az teljesen kizárt, anya. Szerintem nem... - nézek rá döbbenten.
- Én azért elvinnélek orvoshoz, Hermione... Mert szerintem igaza van Liának... - mondja Cissa.
- De, Cissa... - ellenkezek - Anya, ne haragudj, de nem gondolom, hogy igazad lehet - nézek rá anyámra.
- Hermione, kislányom - aggodalmaskodó szemmel néz rám.
Pár percnyi csönd után megszólalok:
- Rendben...
- Tessék, Hermione? - kérdezi meg Cissa. Valószínűleg elég halkan mondtam.
- Rendben van, menjünk el... - egyezek bele nagy nehezen - Zara!
Pár perc múlva megérkezik a manó.
- Igen, Úrnőm.
- Mindannyian bemegyünk a városba... Ha kérdezi a férjem vagy az apósom, mondd meg nekik, hogy hamarosan visszaérünk.
- Úgy lesz, Úrnőm.