Blessed And Unprotected

Ajándékterv

(Igaz, azt mondtam, hogy a kép az jelzi a szemszöget, de mivel csak az elején van egy kis Lucius és a többi Draco, így jobbnak láttam, ha róla van kép... :3 )

Lucius

"Kedves Ned és Emilia!
Ezennel szeretnénk meghívni titeket gyermekeink második házassági évfordulója alkalmából rendezett ünnepségre, amit jövő csütörtökön tartanánk.

Tisztelettel:
Lucius és Narcissa Malfoy"

Ebéd után az íróasztalomnál ülök a szobámban. Épp olvasom a már megírt levelet, mikor elém áll a házi manónk.
- Uram, szóltam a fiának, ahogy parancsolta.
- Köszönöm, Colby. Hívd be.
Szőke hajú fiam leül a kanapéra.

Draco

    - Fiam, hogy érzed magad? - ül mellém.
- Apám, ha arra gondolsz, hogy Hermione mellett igazán boldog vagyok-e, azt kell mondanom, hogy nagyon is boldog vagyok.
- Draco, nem erre gondoltam. És ezt te is tudod. Szóval mi van veled?
- Igazad van, nagyon is jól tudom, miről van szó. Astoria elhagyott ezelőtt két és fél évvel. Itt hagyott minket Scorpiussal annak az álnok Thomas Harrison szerelméért, pedig mindene megvolt mellettem - felelem, hangomban egy csepp fájdalom sincs.
- De valamit kellene tenned, fiam. Megalázott téged. Egy Malfoy sohasem hagyja magát. Mindig is erre tanítottalak, Draco - méltatlankodik apám.
- Bosszút nem akarok állni. Már Hermione a feleségem. Vele még tökéletesebb az életem, mint amilyen Astoriával volt annak idején. Az életem azt a szakaszát, amit vele együtt töltöttem, kitöröltem és elfelejtettem. Már nem érdekel. Most csak Hermione fontos és a gyerekek.
- Jól van, fiam. Csak érdeklődtem... Anyáddal arra gondoltunk, hogy meghívnánk ide Emilia-t és Ned-et. Régóta nem láttuk őket és Hermione is biztos örülne nekik - veti fel.
- Igazad van, apám. Nagyon régen voltak itt. Hermione a napokban említette is, hogy szeretné már látni a szüleit. Jó ötlet, rendben - helyeslem.
- Itt ez a meghívó. Szeretném, ha átolvasnád.
Átadja a még reggeli előtt megírt pergament. Átolvasom, majd pár perc múlva helyeslően bólintok:
- Rendben - adom vissza.
Kinyílik az ajtó és belép apámék házi manója, Colby.
- Hívattál, Kedves Gazdám.
- Sürgősen vidd el ezt a levelet Ned és Emilia Grangernek.
- Azonnal - mondja, azzal kimegy.
- Apám, szeretném meglepni Hermionét házassági évfordulónk alkalmából - közlöm.
- Mire gondoltál, fiam? - kérdezi apám.
- Valami egyszerű dologra... Olyanra, ha ránéz, rám gondol és eszébe jut, hogy nagyon szeretem.
- Ékszer?
- Jó ötletnek hangzik.
- Egy gyönyörű ékszer: nyaklánc vagy karkötő, esetleg mindkettő és egy csokor vörös rózsa. A nőknél ez mindig beválik, fiam. Hidd el, tapasztalatból mondom - tanácsolja, kicsit elmélázva.
- Én is pont erre gondoltam. Előtörtek a fiatalkori emlékek, apám?
- Igen, fiam. Nagyon régen volt már...
- Ne mondjon ilyet, apám. Hisz még most is fiatal vagy.
- Köszönöm, fiam. De már nagyapa vagyok...
Hirtelen ismét kopognak.
- Ki az? - kérdezi az idősebb Malfoy.
- Hermione. Cissa mondta, hogy akarsz velem beszélni.
- Rendben, gyere be.
Hermione elénk áll.
- Szia, Lucius. Draco! - köszönt minket feleségem.
- Szia, Hermione.
- Szia, drágám. Apám, akkor én megyek is. Nem tartoztatlak fel benneteket - mondom, miközben csókot adok életem szerelmének és bezárom magam mögött az ajtót.