Blessed And Unprotected

Emlékek

Leérünk a konyhába, ahol a házimanók dolgoznak.
- Kedves Úrnőm és Uram - köszönt minket Zara - Parancsolnak valamit?
- Ó, semmit, Zara. Csak érdeklődnénk, hogy mikor lesz kész az ebéd.
- Pár perc és készen lesz.
- Rendben, Zara. A kertben leszünk - mondja férjem, azzal kimegyünk.
- Nagyon kedves volt tőletek, hogy meghívtátok anyuékat. Köszönöm - mondja Hermione a lépcsőn felfelé menet.
- Ugyan, ne köszönd, drágám. Tudtam, hogy nagyon szeretnéd, hogy itt legyenek... És amúgy is nagyon régen voltak itt.

Hermione

"Verőfényesreggelre keltem azon a napon. Leendő anyósom parancsára már készen állt arózsaolajos fürdőm, amit Zara készítettel. Nem hittem volna, hogy ez a nap is eljön...Nem hittem volna, hogy Dracóhoz megyek majd hozzá...Ron halála nagyon megviselt és nemtudtam magammal mit kezdeni... Draco volt, aki kihúzott a gödörből és magához ölelt...A fürdő után anyáék segítettekaz általuk választott esküvői ruhátfelvenni... A vásárlástnyugodt szívvel hagytam rájuk... Anyósompontosan ismerte fia ízlését...Anyu meg ismer, mit szeretek... Gyönyörű fehéralapú ruhát választottak, apró, halványbarna díszítéssel és ugyanolyan színű övvel...Ahogy belenéztem a tükörbe,elámultam...

- Köszönöm. Ez... Ez csodaszép - simitottam végig a ruhán, hol anyára, holCissa-ra nézve.
- Ne köszöndd, Hermione. Mindig is akartam egy lányt... És itt vagy... Szívesensegítek... - mosolygott rám, majd anyára.
Minden készen állt a Nagy Napra... Apám vezetett az oltárhoz... Ott állt márDraco... Körülötte a barátai: Crak, Monstro, Blaise... Oldalamon ott állt Ginnyés Luna. Tanúink Blaise és Ginny voltak... Ahogyan mindkettőnk esküje után a gyűrűt Draco az ujjamra húzta,nem hittem el, hogy ez... Hogy ez tényleg velem történik...Anyáék, apósomék, abarátaim itt vannak körülöttem és csakminket ünnepelnek..."

Draco

- Mire gondolsz éppen? - kérdezem feleségemet, látva elmélázótekintetét.

- Hogy mi? Tessék? Mit is mondtál? - térvissza a valóságba.

- Mire gondoltál az előbb, kedvesem?

- Csak az esküvőnkre...

- Igen, az gyönyörű volt... De te voltál a leggyönyörűbb... -mosolygok, miközben én is visszaemlékezem életem legszebb és legboldogabb napjára.

- Köszönöm... Annyira szeretlek - feleségemmegcsókol, mire átkarolom.

Így sétálunk ki a Kúria hatalmas, labirintusra emlékeztető kertjébe. Lia anyámmal beszélget... Mindig is érdekelték avirágok, a kertészet... Ez a másik kedvenc elfoglaltsága a munkája mellett...Apám Neddel társalog.

- Sziasztok! - köszöntjük őket, mikor odaérünk hozzájuk.

- Kedves Leányom! Hol jártatok?

- Csak megnéztük, hogy állnak a manók az ebédde - mondom.

- Ó, Hermione! - jön hozzánk Lia ésanya.

- A gyerekek hol vannak? - kérdeziHermione mindannyiójukat.

- A gyerekek?... Itt vagyunk - harsongja Hugo, Rose és Scorp, szinte egyszerre.

- Na, jól van... Most hogy már mindenki itt van, talán... - kezdem.

- Uram! Az ebéd tálalva van - szakít félbe Colby.

- Nagyon helyes! Akkor mehetünk ebédelni - folytatja párom befejezetlenmondatom.