Ahogy kiléptem az ajtón, odaszaladtál hozzám, vékony karjaidat a nyakam köré fontad és erősen megöleltél.
- Jaj Ashton, annyira megijedtem! Nagyon sajnálom. - elhúzódtál, így megláttam az arcocskádon végigfolyó könnyeket. A szemeim égni kezdtek, ahogy a sírás engem is a hatalmába kerített.
YOU ARE READING
KIDS
Fanfiction"Mindenki emlékszik, hogy milyen volt gyereknek lenni. Minden pillanatot átéltünk és semmit sem hagytunk elveszni. Senki sem szólt ránk, bármit is csináltunk, mert szabadok voltunk. Fagyit kentünk a hajunkba, mert megtehettük. Dühünkben megdobáltuk...
