- Ez után is ugyan úgy barátok, ugye? - vékony hangod reménykedve csengett a folyosó csendjében. Egy ideig csak néztem a fejed búbját, mivel egyfolytában csak a földet bámultad, de mikor már soknak érezted a hallgatásomat, felpillantottál. Elmosolyodtam csillogó íriszeid láttán, mire vörös szemöldököd a homlokod közepéig szaladt.
- Örökké. - suttogtam végig a szemeidbe nézve.
YOU ARE READING
KIDS
Fanfiction"Mindenki emlékszik, hogy milyen volt gyereknek lenni. Minden pillanatot átéltünk és semmit sem hagytunk elveszni. Senki sem szólt ránk, bármit is csináltunk, mert szabadok voltunk. Fagyit kentünk a hajunkba, mert megtehettük. Dühünkben megdobáltuk...
