Először csak nevettünk. A nyelvemet kidugva megkóstoltam a krémet, majd egy-két másodpercig ízlelgettem.
A következő pillanatban pedig már nem éreztem se a nyelvemet, se az arcomat. Próbáltam megszólalni, de nem ment. A szemed sarkában megcsillantak a gyémántszerű könnycseppek, de már nem volt időm arra, hogy megnyugtassalak.
ESTÁS LEYENDO
KIDS
Fanfic"Mindenki emlékszik, hogy milyen volt gyereknek lenni. Minden pillanatot átéltünk és semmit sem hagytunk elveszni. Senki sem szólt ránk, bármit is csináltunk, mert szabadok voltunk. Fagyit kentünk a hajunkba, mert megtehettük. Dühünkben megdobáltuk...
