Elsírtam magam. Előtted.
Ahogy az első könnycsepp végigszántotta kipirult arcomat, abbahagytad a kiabálást.
Nem mondtál semmit, csak szorosan megöleltél és arcodat a mellkasomba fúrtad.
- Sajnálom, Ashton. - suttogtad és tudtam, hogy komolyan gondoltad.
YOU ARE READING
KIDS
Fanfiction"Mindenki emlékszik, hogy milyen volt gyereknek lenni. Minden pillanatot átéltünk és semmit sem hagytunk elveszni. Senki sem szólt ránk, bármit is csináltunk, mert szabadok voltunk. Fagyit kentünk a hajunkba, mert megtehettük. Dühünkben megdobáltuk...
