Save me Clifford! ( befejezett)

2.

- Page kelj fel! Menny el vásárolni semmi nincs ebben a rohadt házban! - Ráz vállamnál fogva apa. Remek még csak reggel van, de már részeg! Sóhajtok egyet, majd kinyitom a szemem. Apám fogja, magát majd nagy nehézségek árán, de kitántorog a szobámból. Hát ennyit a délig tartó alvásról! Kikelek az ágyból, majd a szekrényem elé lépek. Kiveszek egy magas derekú farmert és egy fekete pulcsit, hiába süt a nap Sydney-ben a kezemen lévő hegeket el kell takarni. Lábaimat egy sima fekete tornacipőbe bújtatom, majd a fürdőbe megyek. Arcot és fogat mosok, majd hajam kifésülése után össze fogom, fejem tetejére egy gombócba smink minek az nem segít a kinézetem, így nem is bajlódóm vele. Visszamegyek a szobámba, majd a hátizsákomba dobálom a szükséges dolgaim, ami a telefonom és a pénztárcám. Leballagok a konyhába, hogy magamhoz vegyek egy almát reggeli gyanánt és egy üveg vizet. Miután megkapom apától a bevásárló listát már el is hagyom a házat. A közeli buszmegállóba megyek, szerencsémre nem kell sokat várni, ugyanis amint oda érek, már jön is a busz. 10 perc buszozás után leszállok, majd besétálok a hatalmas bevásárló központba. Elveszek egy bevásárló kocsit, majd magam előtt tolva elindulok bevásárolni. Épp a húspultnál nézegetem a húsokat, mikor ismerős hang ütötte meg fülem.

- Page drágám te vagy az? - Fejem a hang irányába fordítom, de amint szembe találom magam az ismerős arccal alig akarok a szememnek hinni. Anyám az egy férfivel és egy fiúval, akit a suliban már annyiszor láttam, azt hiszem Michael-nek hívják, felettem jár egy osztállyal. Testem kővé dermed, szívem hevesen kalapál. Talán futni kéne minél messzebb annál jobb.

- Anya! - Hangom kimért. Nem szól semmit, csak karjai közé von, szorosan ölel, én pedig esetlenül állok ölelésében karjaim magam mellett lógnak. Nem viszonzom a gesztust. Nem tudom és nem is akarom.

- Drágám annyit változtál! - Tol el magától, majd jól szemügyre vesz. Nem szólok semmit, csak egy vállrándítással elintézem. Mit is mondhatnék neki? " Héj anya, jó ujra látni! Milyen az élet az új családoddal? " Talán ez megtenné.

- Jaj, milyen udvariatlan vagyok Page ők itt Gordon és a fia Michael! - Mutat a mellette ácsorgó emberekre.

- Örülök a találkozásnak, anyukád már nagyon sokat mesélt rólad! - Mosolyodik el a férfi, s közben kezét nyújtja.

- Nos, én se önről nem hallottam, se  anyámról lassan több mint 1 éve! - Mondom hevesen, majd sarkon fordulok, és ott hagyom őket. Most mit kellett volna csinálnom? Boruljak anyám nyakába sírva, mondjam neki azt, hogy mennyire hiányzik és, hogy szeretem? Hát nem az ilyen nem anya, aki ott hagyja a lányát 1 éven keresztül az sem érdekelte, hogy élek vagy halok-e! Idegességemben gyorsan megvettem még azokat a dolgokat, amik fel voltak írva a listára, majd elhagytam az épületet. Haza érve gyorsan mindent elraktam a helyére, majd felmentem az emeletre, hogy megcsináljam a leckém.

*Hétfő

Reggel fáradtan nyomom ki telefonom ébresztőjét. Veszek egy nagy levegőt, majd kiszállok az ágyból. Szekrényemből kiveszek egy farmert és egy fehér pulcsit, miután magamra kaptam őket a fürdőbe mentem. A tükörbe nézve kisebb sokk ül ki arcomra. Hát igen tegnap rendesen elbánt velem az apám kezének nyoma még mindig ott éktelenkedik arcomon, nyakamon és kulcscsontomon kisebb-nagyobb lilás zúzódások. Elő veszem a rég használt alapozóm, majd eltűntetem a nyomait a tegnapi napnak. Hajam egy szoros copfba fogom, majd visszasétálok a szobámba. Bal vállamra kapom az iskolatáskát, majd már robogok is le a lépcsőn, nagy örömömre apámat sehol nem találom, így nyugodtan mehetek iskolába. Mióta apámmal lakom azóta minden létező barátom ellöktem magamtól nem akartam, hogy bárki is tudomást szerezzen ezekről a dolgokról, így nincs az, mint tavaly, hogy legjobb barátom Luke várna rám a házunk előtt. Sóhajtok egyet, majd a suli felé veszem az irányt. Beérve a hatalmas kapun úgy érzem, hogy valaki engem figyel, de mikor körbe pillantok senkit nem látok, aki engem nézne. Felsétálok a második emeletre, majd bemegyek a terembe, ahol már nagyban folyik az élet. Belépve az osztályba nagy meglepetésemre Luke és a haverjai ott bandáznak az asztalánál, ami igazából csak azért olyan nagy meglepetés, mert általában ő szokott menni a többiekhez. Mióta megszakadt, a barátságunk ezzel a három fiúval lóg köztük ezzel a Michael gyerekkel is. Elsétálva mellettük elcsípek néhány mondatot, amit a színes hajú mondd.

- Haver, az apám a lány anyjával jár! - Mondja hitetlenkedve. Én csak megforgatom a szemem, majd helyet foglalok két paddal a szőke fiú mögött. Luke hátra néz, és mélyen az én tekintetembe fúrja övéit. Szemeiből sugárzik a sajnálat és a döbbenet, ugyan is soha nem meséltem neki arról, hogy anya elhagyott. Már épp készült az asztalom felé jönni, a csengő szerencsémre megmentetett. A három fiú távozott az osztályból, majd őket követve a kémia tanár lépett be. Remek, ez a napom arról fog szólni, hogy kerüljem el Luke Hemmings-et! A percek lassan teltek ez a 45 perc több évnek tűnt, de amikor megszólalt végre a csengő azonnal felpattantam helyemről, majd meg sem vára, hogy a tanár elmondja a házit kiviharoztam a teremből. Nem néztem hátra, ugyan is tudtam jól, hogy szorosan mögöttem jön. Hirtelen egy erős kéz ragadta meg bal csuklóm ezzel visszarántva engem.

- Végre hogy megvagy! - Lihegte a fiú.

- Luke engedj el! - Mondtam elhaló hangon, ugyan is nagyon fájt szorítása. Nem tett eleget a kérésemnek tovább szorongatta a kezem.

- Ha elengedem, a kezed nem futsz el? - Kérdezte és közben végre lazított fogásán. Nem mondtam neki semmit, ugyan is az volt a tervem, hogy amint elenged futásnak eredek. Amint elengedte a kezem-fordultam is meg, de nagy pechemre a göndör azaz Ash utam állta. Megadóan sóhajtottam egyet, majd visszafordultam Luke felé, akinek egy önelégült mosoly terült szét az arcán. Legszívesebben úgy letörölném onnan! Néhány perc elteltével Michael és Calum is csatlakozott a „bandához".