A nap hátra lévő részében csak feküdtünk egymás mellett és minden féléről beszélgettünk.
- Lassan haza kellene mennem! - Fordítom felyem a fiú felé. Hatalmas zöld szemei folyamatosan engem pásztáznak, ami kissé zavarba hoz, de nem nagyon törődöm vele.
- Biztos, hogy haza szeretnél menni? - Ül fel, majd kezem megragadja, és az ölébe von. Fejem combjain pihentetem ő lenéz rám egy csábos mosollyal, majd egy hajtincsemmel kezd el játszani.
- Haza kell mennem! - Sóhajtok fel, majd kezem arcához emelem és puha bőrét kezdem el simogatni. Végig simítok arcélén, majd ajkain is, amik kissé szétnyílnak. Mike egy hírtelen mozdulattal felránt az ölébe, majd minden figyelmeztetés nélkül ajkaimra tapad. A hirtelen jött sokk után arcát kezeim közé veszem és teljesen átlényegülve csókolom.
- Mike itthon vagy? - A bejárati ajtó hatalmas zajjal csapódott be, anyám hangja pedig éles késként szeli át a ház csendjét. Amilyen gyorsan csak lehet kipattanok a fiú öléből, majd várjuk hogy anya felérjen a szobába.
- Mike csak azt akarom mondani, oh szia Page! - Anyám meglepetten állt az ajtóban és felváltva pillantott hol rám hol a kipirosodott fiúra.
- Page, drágám jó látni! - Lép közelebb hozzám azzal a szándékkal, hogy megöleljen de én gyors kitérek előle.
- Michael, nekem tényleg mennem kell! - Veszem fel vállamra a táskám, majd a fiúra nézek.
- Persze, öhm haza kísérem nemsokára itthon vagyok! - Áll fel helyéről, majd ujjait össze fonja enyémmel és már indulunk is. Leérve a lépcsőn gyors magunkra kapjuk cipőinket, majd ismét össze kulcsolja kezeinket és elhadjuk a lakást.
- Page, akkor lenne kedved eljönni velünk színházba? - Néz rám hatalmas boci szemekkel.
- Mike még mindig nem tudom! - Rázom meg a fejem.
- Kérlek, olyan jó lenne, ha nem csak öregekkel lennék körbe véve! - Áll meg előttem kezeit derekamra csavarja, majd amennyire csak tud magához húz és még mindig hatalmas boci szekkel néz rám, aminek már nem igen tudok sokáig ellen állni.
- Aj, ha igent mondok abba hagyod ezt a nézést? - Forgatom meg a szemem, majd felpillantok az arcára, amin egy hatalmas mosoly ült ki. Egy lágy csókot nyom ajkaimra majd ismét folytatjuk az utat haza.
- Köszönöm, hogy haza kísértél! - Állok meg kissé messzebb a házunktól, hogy még véletlen se lásson meg minket apa.
- Igazán nincs mit! Holnap találkozunk! - Mosolyog rám, majd ismét egy szoros ölelésbe von. Nem ellenkezem kezeim nyaka köré fonom arcom pedig mellkasába fúrom. Pár percig így maradunk, majd lábúj hegyre állok és ajkaira tapadok. Mosolyogva vállunk el egymástól, majd mindd a ketten más-más irányba indultunk el. Belépve a lakásba elfog a magány és a bánat. Emlékszem tavaly minden más volt. Amikor haza jöttem anya a konyhában főzött finomabbnál finomabb ételeket, apa pedig abban az időben soha egy kortyot se ivott. Most pedig senki nem vár itthon finom ételekkel csak apám részegen. Vetek rá egy pillantást ahogy a kanapén elnyúlva fekszik a kezében egy üveg sörrel, majd felballagok a szobámba. Ledobom a táskám az egyik sarokba, majd elmegyek venni egy forró fürdőt, miután ezzel is végeztem csak beborultam az ágyba és már el is nyom az álom.
*Reggel
- Kelj már fel az Isten szerelmére! - Apám a vállamnál fogva rázogat, hogy keljek fel. Szemeim hirtelen kipattannak, majd a fali órára szegezem tekintetem, ami épp akkor üt 6 órát.
- Na, végre hogy felkeltél, azt akarom, hogy menj el bevásárolni nincs itthon ismét semmi! - Karjait maga előtt össze fonja, úgy néz rám. Szemeiben a megvetés, utálat, és szánalom csillog.
- Suliba kell mennem! - Állok fel, majd szekrényem elé lépek. Apa hirtelen megragadja bal csuklóm maga felé fordít, és máris egy pofon csattan az arcomon.
- Leszarom, azt akarom, hogy menny el bevásárolni, majd főzz valamit délutánra vendégeket várok! - Ordítja bele arcomba, majd erősen a falhoz lök és kiviharzik a szobámból. Bár még csak most keltem fel fáradtan sóhajtok egyet szekrényemből kiveszek egy sima farmert és egy halvány kék pulcsit. Gyorsan magamra kaptam őket, majd átmegyek a fürdőbe megfésülöm kócos hajam, majd össze fogom egy lófarokba, s neki kezdek eltűntetni a lila foltokat. Gyors vissza mentem szobámba elő kerestem a telefonom, kikeresem Luke-ot, majd írok neki egy gyors üzit.
Én- Szia, ma nem megyek suliba kérlek szólj a tanároknak! x
Lezárom a telefonom bele csúsztatom farzsebembe, majd leballagok a lépcsőn.
- Itt van, amik kellenek! - Nyújt át egy kis papírt, és pénzt. Én csak bólintok egyet, majd elhagyom a házat. A közeli buszmegállóba megyek, ahol nem kell sokat várnom a busz megérkezik én pedig gyors keresek egy szabad helyet, amit el is foglalok. Más tini örülne, ha nem kellene iskolába mennie én viszont, inkább ülnék az unalmas osztály teremben, minthogy otthon legyek az apámmal. Épp egy piros lámpánál állt a busz, mikor kipillantottam a mellettem lévő ablakon, de bár ne tettem volna. Michael egy szőke hajú lánnyal nyalták egymást, ami annyira szíven ütött. Csak néztem ahogy csókolóztak a fiú karjai szorosan a lány vékony dereka köré csavarodott. Nem értettem mért fájt annyira, de fájt a mellkasom elnehezedett a szívem gyorsan kalapált és torkomban egy hatalmas gombóc keletkezett. Tudtam, hogy ezek a sírás elő jelei, amit már hosszú hónapok óta nem csináltam, még akkor se mikor apám megerőszakolt vagy kegyetlenül megvert, de ez jobban fájt ezeknél. Nem tudtam könnyeim vissza tartani engedtem, hogy utat törjenek maguknak
YOU ARE READING
Save me Clifford! ( befejezett)
Fanfiction- Nem tudsz rajtam segíteni Clifford!- Mondom elhaló hangon és könnyeim kicsordulnak oly sok idő elteltével először. - Csak engedd meg, hogy elvigyelek innen!- Lép közelebb, majd fejem megemeli és letörli a könnyeim.
