Save me Clifford! ( befejezett)

29.

Lassan két hét is eltelt azóta az este óta. Két hete lakom Mike-al az anyámmal és Gordonnal. Az első pár napban próbálták kiszedni belünk mi okból költöztem hozzájuk, de mindig hárítottunk. Azóta feladták és nem kérdeztek többet. A sebeim már gyógyulnak Mike mindig segít lekezelni őket. Apropó Mike ezalatt az idő alatt össze melegedtünk jobban mint eddig és egy kellemes délután, mikor csak úgy feküdtünk az ágyban és filmeket bámultunk feltette a kérdést, hogy lennék-e a barátnője. Egy percet sem hezitáltam azonnal rávágtam, hogy igen így lassan már 5 napja alkottunk egy párt.

- Page éhes vagyok!- Nyafog mellettem Mike.

- Akkor menny egyél!- Pillantottam rá, de bár ne tettem volna. Hatalmas zöld szemeivel engem vizslatott és próbált minnél édesbben nézni.

- Csinálj nekem kaját, kérlek!- Bújt hozzám közelebb, majd fejét nyakamba fúrta, s orrával cirógatni kezdett. Én csak sóhajtottam, majd kiszálltam az ágyból és leballagtam a konyhába. A szüleink nem voltak itthon minden este későig dolgoznak, így szinte minden nap kettesben lehetünk, amit cseppet sem bántam. Gyors elő vettem a hűtőből a pár órával ezelőtt rendelt pizzának a maradékát. Tányérra pakoltam, majd beraktam a mikróba, hogy megmelegítsem. Míg vártam, hogy a mikró jelezzen csöngettek így sóhajtva mentem ajtót nyitni, mivel tudtam Mike még erre is lusta.

- Szia bogaram!- Mosolygott rám Luke mikor ajtót nyitottam. Csak megforgattam szemem, majd arrébb álltam az ajtóból, hogy betudjanak jönni a fiúk. A mikró épp akkor jelzett mikor becsuktam az ajtót, így vissza mentem, hogy felvigyem a kaját a lustaság királyának. A srácok már a szobában döglöttek, így csak Mike ölébe raktam a tányért, majd vissza feküdtem mellé. Ő egy gyors puszit nyomott az arcomra, majd a pizzát kezdte eltűntetni. Unottan kezdtem el nyomkodni telefonom, miközben hallgattam azt, ahogy a fiúk a megalakult bandájukról beszélgettek.

- Baby eljössz a holnap esti koncertünkre?- Moslyog rám szeretet teljesen Mikey.

- Ki nem hagynám!- Simogatom meg puha arcát. Kedvesen rám mosolygott, majd közelebb hajolva csókot nyomott számra. Egyre jobban mélyült csókunk, amit kezdtem egyre jobban élvezni. Egyik kezét oldalamra helyezte feltűrte a pólóm, majd csupasz bőröm kezdte simogatni.

- Ne itt sexeljetek!- Kiáltott fel Ash. Nevetve elváltam a fiútól, majd a másik háromra pillantottam.

- Csak hogy tudd Irwin, ez az én szobám és azt csinálok benne a barátnőmmel, amit csak akarok!- Ült fel, majd fejét vállamra hajyotta. Ash csak megforgatta szemeit, majd telefonját kezdte el bámulni.

- Na srácok menjünk próbálni!- Állt fel Cal s körbenézett rajtunk. A srácok csak bólintottak felálltak, majd kisétálltak a szobából.

- Te nem jössz?- Dugta be a szőke fejét vissza az ajtón.

- Nem, mennyetek csak!- Mosolyogtam rá. Ő bólintott gyors oda szaladt hozzám egy puszit nyomott homlokomra, majd szaladt is a többiek után. Hallottam, ahogy az ajtó csapódik így arra következtettem elmentek. Sóhajtva vissza dőltem az ágyba, s csak bámultam a fehér plafont. Próbáltam minden gondolatot kizárni a fejemből, de egyre csak az járt a fejemben vajon hogy van apa. Vajon feltűnt neki, hogy eljöttem otthonról, vagy képes magát ellátni, vajon minden nap lerészegedik?! Egyszerre fogott el a bűntudat és a harag. Haragudtam, mert képes volt ezt tenni velem és bűntudatom volt, mert elhagytam őt. Régebben annyit tett értem mindig ő vitt iskolába megtanított biciklizni és a többit, amit egy apa megtanít egy gyereknek. Tudnom kell mi van vele, így kikeltem az ágyból magamhoz vettem a telefonom, majd leballagtam a bejárati ajtóhoz. Bele bújtam cipőmbe, majd kiléptem a napsütéses utcára. Ahogy egyre közeledtem a ház felé az alhasamban egy kisebb görcs alakult ki. Tenyerem izzadni kezdett szám kiszáradt szívem szaporábban vert. Remegő kezem a kilincsre raktam, s egy mély levegő vétel után lenyomtam azt. A házban teljes csend honolt, ami nem volt szokatlan. Sötét volt mint azon a napon. Már csak az emlék képekre gondolva a hideg futkosott a hátamon és már kezdtem megbánni, hogy ide jöttem. Körbe néztem az alsó szinten de apám ott nem volt. Szép lassan felballagtam az emeletre ott is körbe néztem, de mintha a föld nyelte volna el. A ház érintetlen volt mintha évek óta nem járt volna itt senki, pedig csak 2 hét telt el. Sóhajtottam egyet, majd leballagtam, s kisétáltam vissza az utcára. Gyorsan vissza sétáltam Mike-ék lakásába. Lerúgtam magamról cipőm, majd levetettem magam a kanapéra, s bekapcsoltam a TV-t. Semmi érdekfeszítő nem ment benne, így választottam egy random csatornát, amin épp a híradó ment, így elkezdtem azt hallgatni. Volt benne szó erdei tűzről gyilkosságról, autó balesetről, s néhány sztárról is.

- És most élőben kapcsoljuk Rose-t, aki az Opera ház előtti öngyilkosságról fog beszámolni nekünk.- Mondta a kamerába a híradós pasas rezzenéstelen arccal. A fiataln szőke nő a kamerába pillantott vett egy mély levegőt, majd beszélni kezdett. Elmondta, hogy a férfi valahogy felmászott az Opera ház tetejére, majd a mélybe vetette magát. Elszörnyedve hallgattam végig a nőt, s nem értettem hogy képes egy ember véget vetni a saját életének. Ebben a pillanatban hirtelen megcsörrent a telefonom, amin ismeretlen szám villogott. Általában nem szoktam felvenni ismeretleneknek, de most valami azt sugalta, hogy vegyem fel, így hát felvettem.

- Haló?- Szóltam bele.

- Jó napot Page Parker-el beszélek?- Hallok meg egy női hangot a vonal másik felén.

- Igen én vagyok!- Kapcsoltam ki a TV-t.

- Sajnálattal kell közöljem önnel, hogy édesapja Robert Parker ma levetette magát az Opera ház tetejéről.- Szóval az ő volt?! Sokkos állapotban ültem és meredtem magam elé.

- Hogy?- Hangom két oktávval feljebb ugrott és közben egyetlen egy könnycsepp szántott végig arcomon, de több nem követte.