Egy angyal a szobatársam

8/2 fejezet

- H-hogy... MIIIIIIII?! D-dehát meg akart ölni! - nézett rám kerek szemekkel.

- Ez családi probléma... - néztem félre. Hátrafordultam és ránéztem a testvéremre aki még mindig kerek szemekkel feküdt a padlón. 

- Te pedig.. - néztem a szemébe - Jobb lenne ha elmennél és nem jönnél vissza! Hisz nem lenne jó ha a szüleink fülébe jutna az hogy még mindig élsz... nem igaz? - erre gyorsan felpattant és kiugrott az ablakon. Elment. A gyáva féreg! Lerogytam az ágyamra. Dave pedig leült mellém. 

- El akarod mesélni mi történt? - kérdezte. Kedves tőle hogy meghallgat. Habár én sem tudok túl sokat erről.

- Elkövetett valami szörnyűséget... - kezdtem volna bele de hirtelen minden elsötétült.

Hol vagyok? Vér.. miért van mindenhol vér? El akarok menni innen! Minden vörös... a régebben szép fehér falak most vörösek.. de miért?  -Lia! Ezt soha nem mondhatod el senkinek! Érted? Soha! - ki az? Nem látom. 

- Lia! - valaki engem szólít. De ki lehet az? - Lia! - ekkor kinyitom a szemem és meglátom Dave-et. Az ágyon fekszem. Megpróbálok felülni de elkezd fájni a fejem ezért inkább visszafeküdtem. 

- Meddig aludtam? - kérdeztem Dave-től aki ijedten térdelt az ágy mellet.

- Úgy 10 percig.. - mondta. Megint megpróbáltam felkelni de most csak beleszédültem de nem törődtem a fájdalommal és felültem. Annyira hülye vagyok! Hogy felejthettem el? Sőt ki tud ilyen dolgot elfelejteni? Hát ez is csak én lehetek..

- Mi történt? - kérdezte Dave. A hangjától összerezzentem. El is felejtettem, hogy ő is itt van. Belenéztem tengerkék szemeibe de csak aggódást véltem felfedezni. De miért aggódna ő értem? Hmm csak most vettem észre milyen szépek is a szemei. Gyorsan megráztam a fejem hogy a gondolataim helyreálljanak. 

- Megfeledkeztem a zárról. - mondtam egyszerűen.

- Zárról? - kérdezte.

- Igen a zárról. - rámutattam a fejemre. - Az emlékeim egy részét lezárták és ha megpróbálom felhozni őket akkor ez történik. Habár van hogy álmodok a múltról de amint elkezdek merengeni róla azonnal eltűnik. Mintha ott se lett volna. - néztem a távolba.

- De hát ez hogy lehetséges? Ki tette ezt veled? - nézet rám teljesen komolyan.

- Azt hiszem a nővérem volt. - néztem a most már teljesen összezavarodott Dave-re.

- Neked aztán kedves családod van! A tesód ki akart nyírni a nővéred meg lezárta az emlékeidet... - nézet rám.

- A nővérem csak meg akart védeni! - keltem védelmére. 

- És ezt honnan tudod?! - nézet rám. 

- Meghalt. - mondtam egyszerűen teljesen érzelem mentesen. Dave gyorsan rám nézett. - Sajnálom! É-én nem tudtam... én csak.. - kifújta a levegőt és inkább a padlót kezdte el nézni. Mintha annyira érdekes volna.

- Semmi baj. Ez már régen volt. - felálltam, nyújtózkodtam egy kicsit aztán lenéztem Dave-re aki még mindig a földet bámulta. - Na gyere - mondtam neki. - Farkas éhes vagyok! - és ezzel elindultam az ajtó felé amikor hirtelen Dave mellettem termet megfogta a karom, magához húzott és....

Sziasztok! A mai rész nem lett túl jó.. de amúgy ezt a rész az egyik legjobb barátomnak küldöm. Remélem most már boldog vagy, hisz itt a várva várt rész!!! :P Ja! És bocsi, hogy mostanában nem volt rész csak a suli mellet nehéz volt írni... meg nagyon ötletem se volt... meg egyéb dolgok xD