Egy angyal a szobatársam

10. fejezet

...most meg benned keresem a biztonságot.

- Inkább bennem mint valami hazugban, mint abban a kutyában. De inkább ne is beszéljünk róla, mert már, csak ha rá gondolok is ideges leszek.

- És amit miattam tettél... köszönöm - mosolyogtam rá halványan.

- Szóra sem érdemes. Viszont most jobb lenne, ha pihennél, nehogy megint előtörjenek az emlékeid.

- Oké - mondtam halkan. Befeküdtem az ágyba, és már aludtam is.

- Lia, még fent vagy? - kérdezte suttogva Dave.

- Igen, de... - fordultam felé és kezdtem bele a mondatomba, amit befejezni már nem tudtam mert odahajolt hozzám és megcsókolt.

Csak halványan láttuk egymást mert sötét volt, de ez nem is baj, mert teljesen zavarba jöttem. Nem mondtunk egymásnak semmit, és szerintem egyikőnk sem tudott volna megszólalni, úgy hogy csak egyszerűen a falfelé fordultam, magamra húztam a takarót és hagytam, hogy elnyomjon az álom.

Mikor felkeltem Dave ott térdelt mellettem fejét és kezét az ágyra téve aludt. Lehet, hogy ezt az egészet csak álmodtam?

- Dave - szólítottam meg mire felkapta a fejét. Ezek szerint mégsem aludt.

- Igen? Figyeltem!

- Nagyon aranyos vagy, de nem kellett volna mellettem lenned egész este. - mosolyogtam rá. - és ami a tegnap estét illeti, nem is tudom, hogy mit mondjak.

- Csak vigyáztam rád miközben aludtál - viszonozta mosolyom. - A tegnap estét már meg köszönted, és tényleg szóra sem érdemes, tettem amit tennem kellett.

Gyorsan kikeltem az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Mivel tegnap a bulizós ruhámban aludtam el ezért a szekrényemből kivettem egy melegítő pólót és gatyát. Bementem a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Gyorsan lefürödtem, felöltöztem és ránéztem az órára. 09:15. Hmmm reggeli előtt elmehetnék futni... Kimentem mondtam Dave-nek hogy elmegyek futni és hogy körülbelül fél óra múlva menjünk el reggelizni. Kimentem a szobából és elkezdtem futni. Kirohantam a kollégiumból és a gyalog utakon futottam. De Dave-t nem tudtam kiverni a fejemből. Nem tudtam elhinni, hogy tényleg megcsókolt-e vagy csak álmodtam. Nem tudom. Úgy beszélt mint aki nem emlékszikrá, vagy esetleg megsem történt. Lehet hogy tényleg csak álmodtam! És vajon miért fáj ennyire a szívem ha erre gondolok? Lehet hogy... szerelmes vagyok belé? Nem biztos nem... már vagy fél órája futhattam amikor úgy döntöttem, hogy visszafelé veszem az irányt, épp a sarkon fordultam be és megpillantottam a kolit. Még gyorsabban futottam, hogy minél előbb odaérjek. Hogy miért akartam előbb odaérni azt nem tudom. Lehet hogy Dave miatt? Miközben ezen gondolkoztam nekimentem valakinek és mivel elég gyorsan rohantam ezért mind a ketten a földre estünk.

- Bocsánat! Az én hibám! Nem figyeltem. - Gyorsan felálltam és már épp nyújtottam volna a kezem amikor megláttam, hogy kit taroltam el. Ezt nem hiszem el! Miért pont őt?!

- Á! Szia Lia. - mondta a földön fekvő James. - Csak azt akarom mondani, hogy sajnálom amit tegnap tettem, de tudod, hogy milyenek ezek a kollégiumos bulik. Mindenki csináltmár ilyet.

- Rohadj meg! - mondtam neki talán kicsit hangosabban mint kellett volna. - És hagyj békén, ne is gyere a közelembe! - ki akartam kerülni de gyorsan felugrott és utamat állta.

- Ne már Lia! Én azt hittem van köztünk valami. - nézett rám dühösen.

- Alig ismerlek! - kiáltottam rá most már ingerülten mert semmi kedvem nem volt vele veszekedni. Megint megpróbáltam kikerülni de megint elém állt.

- Lehet, de láttam ám hogy néztél rám! - fonta karba a kezét. Basszus, kezd dühös lenni, még csak az kéne, hogy átváltozzon farkassá! Gyorsan le kell ráznom! Kikerültem és elkezdtem rohanni az ajtó felé ahogy csak tudtam. Ha bemegyek akkor még lehet egy kis esélyem! Ki akartam nyitni az ajtót de valaki hátulról nekitámaszkodott ezért bárhogy is próbáltam nem tudtam kinyitni az ajtót. Gyorsan megfordultam, hogy szembe tudjak nézni James-el. Ahogy gondoltam. Sárgák a szemei. Ez nem jó!

- Egy Farkas elől nem lehet elmenekülni. - mosolyodott el. Másik kezével is neki támaszkodott az ajtónak így teljesen elzárta az utamat. Jól tudtam, hogy nem érdemes futni. De hát volt más választásom?

- Azért egy próbát megért. - erőltettem magamra egy műmosolyt.