Egy angyal a szobatársam

17. fejezet

Épp a kollégium felé tartottam amikor egy sikolyt hallottam. Térdre rogytam. Olyan volt mintha csak a fejemben lenne. Körülnéztem és a gyanúm beigazolódott. Csak én hallottam, mivel senki még csak meg sem rezdült. Ugyanúgy ültek vagy beszélgettek, mint eddig. Mikor a sikoly elhalkult és nem éreztem azt, hogy mindjárt összeesek felálltam és megfordultam. Az erdő irányából jött. 

--~*~--

Dave ott állt a tisztás szélén és a fát nézte. 

- LIA!! - kiabálta, majd körbenézett a réten. Nem lát... hirtelen több tündér jelent meg előttem. Dave megindult a fa felé de közben ide-oda fordult, hátha felfedez valamit amit eddig nem látott. Egyik kezében tartott valami.. fényeset. Megijedtem. Elkezdtem gyorsan kapkodni a levegőt és összekuporodtam. Féltem. Nagyon féltem.

- N-ne.. - csak ennyit bírtam kinyögni mert utána a fának az ágai eltakarták a kilátást. Egy kicsit megnyugodtam. Most, hogy nem látom őt nem félek annyira.

- LIA ITT VAGY? - kiabálta még mindig. Egyre közelebbről jött a hang. Aloe aggódóan nézett a szemembe

- Ne aggódj nem hagyjuk hogy bántson. - majd egy bólintással kirepült a biztonságot nyújtó fa alól. 

--~*~--

Sehol nem láttam Liát. Pedig biztos vagyok benne, hogy innét hallottam a sikítást. Nagyon fura ez a rét. Főleg a középen lévő fa. Az előbb mintha megmozdultak volna az ágai. De nem a szél mozgatta, mert az ágak természetellenesen töltöttek be egy üres helyet és aztán meg sem mozdultak.

- LIA ITT VAGY? - kiabáltam. Ez teljesen hiábavaló. Lehet hogy tényleg a koli szobánkban van? Már elég közel voltam a fához. Hirtelen valami kis lény röppent ki a falevelek közül. Megijedtem ezért már reflexszerűen emeltem fel az angyalpengét amit eddig a kezemben tartottam. 

- Távozz idegen, nem látunk itt szívesen!  - harsogta a furán vékony kis hang. 

- Egy démon lányt keresek. Nem láttad véletlenül? - kérdeztem. Nem felelt. - Hé! Csak segíteni akarok neki! Meg természetesen hazavinni..  szóval ha bármit tudsz a honlétéről akkor kérlek mond el nekem! - erre a kijelentésemre már igazán dühös lett. 

- És ha nem akar vissza menni? Nem tudom kit keresel, de nem láttam erre egy démont sem! -  mondta, majd megfordult és megpróbált visszarepülni a fa levelei közé. Nem hagytam neki, gyorsan felrepültem és elkaptam a szárnyait. Próbált kiszabadul, de nem sikerült neki. Akárhogy kapálózott erősen tartottam.

- Azonnal engedj el te Bűnös Angyal! -  amint meghallottam ezt az elnevezést, még erősebben szorítottam a szárnyát. Erre felkiáltott és megint megpróbált kiszabadulni. Már nagyon idegesített ez a kis kotnyeles kis szárnyas lény, mit tudhat ő rólam?! Semmit az ég világon!!
De most erre nem érek rá. Lia megtalálására kell koncentrálnom. Minél hamarabb meg kell őt találnom.

- HAGYD BÉKÉN AZT A TÜNDÉRT!!!!!

Tudom ez a rész egy kicsit rövidre sikeredett de nem tudok ezzel mit tenni xD Valami kell a kövi részhez is :D Remélem mindenkinek tetszik így egy kicsit több szemszögből. Csak azért mert ha nem tetszik akkor sem tudok ez ellen mit tenni mert ezeket a részeket csak így tudtam jól megírni :D Szóóval remélem mindenkinek tetszett ez a rész :3 Írjátok le kommentbe hogy szerintetek ki az aki rákiabál Dave-re? :D
Jó éjszakát Démonkák :P Igen megint éjszakáztam és elmondom nektek hogy 1:37 van úúúgy hogy eléggé fáradt vagyok xD Addig is jó éjszakát/ reggelt xD kinek melyik :)