Egy angyal a szobatársam

18. fejezet

~Lia szemszöge~

-HAGYD BÉKÉN AZT A TÜNDÉRT! - kiáltotta valaki. Ez nem Dave hangja volt... de akkor kié lehetett? Nagyon közelről jött. Hirtelen megláttam egy fehér hajú fiút kilépni a fából. Nem viccelek tényleg a fából jött ki! Felnézett rám és akkor láthattam gyönyörű szemeitt. Nem tudnám leírni milyen színe volt.. mert amikor rám nézett akkor rózsaszín volt ám, amikor Dave kiabálni kezdett akkor a szeme elsötétült és a gyönyörű rózsaszínt felváltotta a fekete..

- KI VOLT AZ?! - kiáltotta Dave. Őt még mindig nem láttam de hirtelen az ágak szétváltak és a fehér hajú srác kiment, majd miután kiért újra visszazárultak. Ki lehetett ő? Egész végig a fában volt? Megpróbáltam lemászni a fáról de az ágak körém csavarodtak és nem engedtek el. 

- Hé! Engedj el! - megpróbáltam lefeszegetni de csak annál jobban erősödött a szorítás. 

~Dave szemszöge~

Kihez tartozhatott ez a hang? Akármerre néztem sehol nem volt senki, csak a kis tündér volt ott. 

- Nem kellett volna előjönnöd mester! - Ez meg kihez beszél? Arra néztem amerre ő és egy fehér hajú srác állt pontosan előttem. Ez meg mégis mikor került ide?! Gyorsan hátraugrottam, eléggé megijedtem. Ez meg mikor kerülhetett ide? És egyáltalán, hogy nem vettem észre, hogy itt áll előttem. Nem tűnt veszélyesnek de azért mégis csak a semmiből jelent meg előttem, ezért a biztonság kedvéért az angyalpengét nem raktam el. 

- Tedd el azt a fegyvert. - mondta nyugodtan - Ne félj nem foglak bántani. - ezen elgondolkoztam de végül úgy tettem ahogy kérte, de előtte még gyorsan végigmértem, hogy nincs e nála mondjuk egy kés vagy valami. Csak egy sima fehér póló meg egy farmer volt rajta. Mivel fegyvertelennek tűnt ezért engedtem, hogy a penge visszatérjen eredeti formájába, ami egy gyönyörű ezüst zsebóra volt. Egy kis ideig néztem a rajta levő díszeket, hogy egy kicsit összeszedjem magam, majd zsebre vágtam, és egyenesen a fekete szempárba néztem. Próbáltam úgy tenni mintha nem is zavarna az hogy teljesen fegyvertelenül állok itt előtte.

- Mit keresel itt? - kérdezte nyugodtan.

- Egy lányt keresek. - kicsit bizonytalanul de elkezdtem neki sorolni, hogy körülbelül, hogy néz ki Lia. Mikor befejeztem vártam, hogy majd elkezd gondolkodni vagy valamilyen reakciót de semmi. Az arcáról nem lehetett semmit sem leolvasni. Olyan volt mintha csak egy báb volna, hiszen semmi arckifejezése, mimikája nem volt. 

- Mi dolgod vele? - kérdezte.

- Szeretném ha vissza jönne velem az iskolába.

- És pontosan miért is? 

- Mert.. - ledermedtem. Pontosan miért is jöttem ide? Miért is kezdtem el keresni? Miért vagyok ilyen nyugtalan? Miért kezdtem el aggódni amikor nem találtam sehol? Sok-sok miért amikre nem tudom a választ.. vagy talán ezt mind azért érzem mert..

- Mert kedvelem.. őt.. - mondtam ki döbbenten és hirtelen én magam sem tudtam, hogy miért mondtam el ezt egy vadidegennek. Olyan volt mintha csak úgy kicsusszant volna a számon.. 

- Értem. - mondta majd hirtelen előttem termett és hideg ujjait a homlokomra nyomta. 

- Mi.. a... - majd hirtelen minden elsötétült.  

Ömmm.. sziasztok! Naaagyon régen nem volt rész.. és ezt tényleg nagyon sajnálom! Csak a suli mellett nagyon nehéz volt írni meg ötletem sem nagyon volt szóval.. igen... ömm igazából ez a rész szerintem egy kicsit fura lett de léci nézzétek el nekem :S
Most pedig megyek a sarokba és várom az ítéletet! :D