Egy angyal a szobatársam

20. fejezet

Már elgondolkoztam azon, hogy mi lenne ha csak egyszerűen beleharapnék.. nem kéne a próbával, és a többi kellemetlen dologgal foglalkozni.. és itt maradnék ezen a gyönyörű helyen ezzel a fehér hajú sráccal. Ám hirtelen valami szürkeség jelent meg előttem. Mintha tollak lettek volna... lehetséges hogy ez..

- Lia.. jól.. vagy? - kérdezte Dave miközben alig kapott levegőt. Szegény biztos nagyon sietett. Láttam ahogy a fehér hajú srácnak a keze lehanyatlik és a szeme sötétebb színekre vált. Rám nézett és csak ennyit mondott:

- Lia maradj velem! Itt nem érnek el téged a gondok! Itt boldogan élhetsz! Csak itt kell maradnod! - megpróbált közelebb jönni de Dave vissza lökte őt. 

- Te csak maradj ott! - szárnyait még jobban kitárta így már egyáltalán nem láttam a fehér hajú srácot. Nem értem..  mit csinálok én itt?? Komolyan jobb lenne attól minden ha elmenekülnék? Nem, egyáltalán nem.. és amúgy is vannak barátaim.. nem sok de azért vannak akik visszavárnak. Dave is biztos azért jött mert aggódott miattam... aggódott azért mert elfutottam. Felnéztem és láttam ahogy Dave fél szemmel engem néz, pattanásig feszült idegekkel. Úgy nézett ki mint egy vadállat aki bármelyik pillanatban képes lenne szétmarcangolni az előtte álló srácot. Döntöttem. Félretoltam Dave jobb oldali szárnyát. Mikor hozzáértem meglepően puha volt, ezért egy ideig döbbenten néztem a szárnyait miközben kezemet még mindig rajta tartottam. Gyorsan észbe kaptam és elrántottam a kezemet, éreztem hogy a fejem tűzpirosra vált majd felnéztem Dave-re és láttam, hogy ő is pont ugyanúgy döbbenten és zavartan néz rám mint én rá. Gyorsan megráztam a fejem, hogy egy kicsit kitisztuljon a ködtől ami most telepedett rá és ránéztem a fehér hajú srácra aki dühösen méregette Dave-et.

- Sajnálom... de nem maradhatok. - ezután odafordultam Dave-hez. - Menjünk. ezzel megfogtam a kezét és mielőtt még ellenkezni tudott volna leugrottam és természetesen őt is magam után húzva leugrottam a fáról. Gyorsan én is előhívtam szárnyaim és már repültem is Dave-vel át az erdő felett. Innét fentről tisztán látszik milyen messze is jöttem el. Alig láttam az iskolát pedig nekem nagyon jó szemem van! Persze az se segített, hogy a nap már majdnem teljesen lement. Éreztem, hogy valami meleg szorítja a kezemet és csak ekkor jutott eszembe hogy még mindig Dave kezét fogom. Gyorsan ránéztem de ő csak előre nézett. Mintha egy kicsit piros lett volna az arca de ebben nem voltam biztos hiszen eléggé sötét volt már. Én is inkább visszafordultam előre és mosolyogva repültem tovább az iskola felé. Vagyis remélhetőleg arrafelé.

Hello mindenki! Hát ömm... elég rég volt rész tudom de meg tudom magyarázni! Vagyis azt hiszem meg tudom.. szóval ugye itt a suli ami valljuk be őszintén nem könnyű főleg ha jó jegyeket akarsz és nem akarsz megbukni.. ezért remélem mindenki meg tudja érteni! Jól tudom milyen rossz várni hiszen én is emberből vagyok és nekem is vannak természetesen kedvenc könyv sorozataim és én is mindig szomorúan látom hogy hát beza megígérte hogy lesz rész de még sincs!! Ezért tényleg nagyon sajnálom :( ezt a részt is gyorsan most összedobtam (ez azért szerintem meg is látszik rajta mivel szerintem eléggé összecsaptam ezért bocsi :D) hogy legyen legalább egy új fejezet :) remélem mindenkinek tetszett ez a rész is! Sziasztok és mivel hamarosan karácsony (3 hét múlva) előre is Boldog Karácsonyt! :D