Egy angyal a szobatársam

Szilveszteri Különkiadás II

Dave szemszöge

Miután végre vége volt a táncnak gyorsan elmenekültem nehogy még többet kelljen táncolnom azzal a szipirtyóval. Ki nem állhatom a sziréneket, mert az angyalokra nincsen hatással az erejük ezért mi az igazi valójukat látjuk. Hát mondhatom nem túl előnyös. Éppen valami üdítőért mentem, hogy csillapítsam szomjam amikor Eden az egyik barátom leszólított.

- Hé tesó, csak nem Liát keresed? - nézett rám. Volt valami a szemében ami nem tetszett - jó tudom, hogy a démonok bírják a piát, de azért szerintem három üveg még neki is megárthat.

- HOGY MENNYI?? - ez a lány teljesen megőrült?! Gyorsan elköszöntem tőle és már rohantam is ki a tornateremből. Benéztem a nyitott osztálytermekbe, a takarítóhelyiségekbe, minden kis eldugott zugot átnéztem, még a lány wc-be is bementem de sehol nem találtam. Egy helyen lehetett még. Gyorsan elkezdtem futni a kollégium felé, hátha volt még annyi lélekjelenléte és ereje, hogy eljusson legalább a szobánkig. Próbáltam felkészülni a látványra. Elképzeltem ahogy a saját hányásában fekszik az ajtónk előtt (csak hogy utána ne érjen váratlanul a látvány), és már azt is elterveztem, hogy hogyan és mit fogok csinálni. Gyorsan összeállítottam egy kicsi listát a fejemben. Már majdnem készen voltam a képzeletbeli listámmal amikor odaértem a szobánk ajtajához. Kicsit meglepődtem, hogy sehol nem láttam Liát, hiszen arra számítottam, hogy nem fog bejutni az ajtón ilyen állapotban, de úgy tűnik alábecsültem őt. Gyorsan kinyitottam az ajtót és ami ott várt az igazán megdöbbentett. Nem egy hullarészeg, vécében fetrengő lányt találtam ott. Lia ott ült pontosan az ajtóval szemben lévő falnak támaszkodva, szemei vörösen izzódtak. De ami még ennél is megdöbbentőbb az a környezete volt. Körülötte majdnem minden lebegett. Lebegtek a könyvek a telefonom, jegyzet lapok, ruhák, képek, poharak, flakonok, üres sörösüvegek, és egyéb holmik.

- Jéé ki van itt! Csak nem Rómeó! Milyen volt a tánc? - gúnyos mosolyra húzta száját majd a kezében lévő üvegből ivott egy kicsit. Ilyen sötétben nem láttam, de el tudtam képzelni mit. Csak a szeme világította be a szobát meg az ablakon beáramló holdfény. Mit ne mondjak egy kicsit kísérteties volt.

- Te meg miről beszélsz? - néztem rá értetlenül.

- Jól tudod te azt! Milyen volt a tánc a királynővel? - megint szájához emelte az üveget te gyorsan mellette termettem és kivettem a kezéből.

- Mára már eleget ittál! - szóltam rá dühösen. Nevetve felállt és kikapta a kezemből az üveget.

- Jó-jó csak még egy picit. - azzal megitta az egészet. Szemei még mindig vérvörösen izzottak. Hirtelen ragadtam meg a kezét és nyomtam neki a falnak, hogy még csak véletlenül se tudjon ellenkezni. Meglepetten nézett rám.

- Engedj el. - mondta nyugodtan.

- Majd ha mindent vissza teszel a helyére! - unottan nézett rám, majd egy sóhaj kíséretével csettintett egyet az ujjával és minden azonnal vissza lebegett a helyére. Megkönnyebbülten engedtem el a kezét és néztem körül. Minden a helyén volt mintha semmi sem történt volna. 
- Most pedig, hogy minden a helyén van örülnék ha lefeküdnénk. Eléggé fáradt vagyok  és te pedig elég sokat ittál ahhoz hogy azonnal elaludj. 

- Ajjjj ünneprontó! - mondta majd egy mosoly kíséretével elfordult tőlem és kivette az ágyam alól az egyik tőrömet. - Szórakozzunk egy kicsit! - ijedten ugrottam oda hozzá, hogy ki tudjam szedni a kezéből azt a tőrt mert a végén még megvágja magát vele. Az pedig nem lenne túl jó mert ezt a fajta tőrt démonok ellen készítették és ebben az állapotban ki tudja mire készül vele. 
Már éppen nyúltam a tőr felé amikor valami nekilökött a falnak. Mire kinyitottam a szemem addigra már teljesen ellepte  az egész testem  valami sötét massza. Megpróbáltam kiszabadítani a kezem sikertelenül.

- Szóval - mondta miközben az ujjai között pörgette a tőröm - milyen volt a tánc?

- Mi? Mivan? - kérdeztem zavarodottan - Inkább engedj el! - mondtam határozottan.

- Majd elengedlek, de még mindig nem válaszoltál a kérdésemre. Milyen volt a tánc Miss Hárpiával? Elcsavarta a fejed? - fordult az ablak felé,nem értem ez miért ilyen fontos miért érdekli ennyire, hogy milyen volt a tánc? Csak nem...

- Te féltékeny vagy? - néztem rá meglepődve. Gyorsan rám nézett majd a szemei visszanyerték eredeti színüket és habár eléggé sötét volt mintha piros lett volna az arca.

- És ha igen? - odaugrott hozzám, megragadta a tarkóm és lehúzott magához. Az erő ami eddig a falon tartott hirtelen eltűnt. - Nem értem ezt az egészet, fáj a mellkasom, úgy érzem majd megszakad és irritál még csak a gondolata is annak, hogy azzal a szirénnel jöjj össze. - minden kérdésemet belém fojtotta egy csókkal amit azonnal viszonoztam is. Miután szétváltunk végig néztem rajta és annak ellenére, hogy fél perccel előbb is ugyanígy nézett ki, most már nem láttam, mást csak egy törékeny kislányt, aki azt hiszi, hogy bárki másért ott hagynám.

- Sajnálom - mondta majd elengedett - tudom, hogy nem szabhatom meg, hogy kivel legyél, csak... - mielőtt még bármit is mondhatott volna megragadtam a kezét magamhoz húztam és egy csókkal elnémítottam. Meglepetten viszonozta majd levegőhiány miatt elváltunk. Gyorsan amíg nem figyelt kivettem a kezében lévő kést és a lehető legmesszebb dobtam. Ő meglepetten nézett a késre majd a kezére. 

- Te ha az a kés arra van hogy démonokat öljön nem kellett volna az elejétől kezdve megégetnie? - kérdezte még mindig a kezét nézve. Én is meglepődve néztem a kezére, de túlságosan fáradt voltam hogy felfogjam a hallottakat. Egyszerűen csak megfogtam a kezét megnyugtattam hogy biztos csak a rajta levő rúna megsérült és majd holnap megnézem és ez után befektettem az ágyba. Hamar elaludt. Legszívesebben egyszerűen csak befeküdtem volna mellé de uralkodtam magamon és inkább saját ágyam felé vettem az irányt. Rá se mertem nézni az órára mert jól tudtam hogy következő nap iskola és már túlságosan is fáradt voltam ahhoz hogy bármivel is törődjek. 

Reggel álmosan keltem ki az ágyból és meglepetten néztem az órára. 
-MÁR MAJDNEM 10 ÓRA VAN????? - Gyorsan felkeltettem Liát aki szintén értetlenül nézett az órára majd rám. Aztán miután felfogta hogy késésben vagyunk méghozzá nem is kicsit ő is gyorsan elkezdett öltözni majd rohantunk a suli felé. Mikor már bent voltunk az órán elkezdtem gondolkodni a tegnap történteken. Nem emlékeztem másra csak arra hogy tegnap táncoltam valakivel azután képszakadás. Furcsa. Úgy érzem valami fontos dolgot felejtettem el...

Sajnálom, hogy ennyit késtem ezzel a résszel. Sajnos nem tudom, hogy a következő mikor lesz kész de amilyen gyorsan csak lehet hozom, habár még neki sem álltam xD
Remélem mindenkinek elnyerte tetszését.