Reggel álmosan kelltem. Már akkor nem akartam felkelni de valakik( Maty és Ádi) nem kezdenek ugrálni az ágyamon. Hogy ezek mekkora barmok. Na mivel fehérneműben vagyok ezért még szorosaban fogtam magamon a takarót. - hagyátok abba !- utasitottam. - A-a- mondta Matyi. - Brühühühühü- nevettem( hörögtem?) - na most komolyan azálytok már le az ágyról. Fel is akkarok öltözni ti vad emberek!!- sipitottam - ok ,de ha nem jössz le 15 perc mulva mi jövünk érted. - fenyegettet. Csak bólintottam és ők nevettve kimentek. Gyorsan kiugrottam az ágyból. A szekrényemhez szaladtam és kivettem az első cuccott ami a kezembe akadt. Ez egy szürke ujjatlan és egy fehér farmer. Magamra kaptam és a fürdőbe mentem. A hajam kifésültem és összekötötem. Sminkem egy szempilaspirálból és egy rózsaszin szájfényből állt. Gyorsan kimentem a szobából és a konyhába mentem. Már mindenki tömte magát kajával. Én is leültem és enni kezdtem. Befelyeztük majd én elmentem ki a kertbe olvasni a Szent Johanna Gimit💖💖💖💖💖. És egyszerüen imádom. Jaj bár csak én lennék Reni és egy olyan jó pasim lenne mint Cortez❤. Gondolom van is csak épp Dávid a neve. Ha ha ha😒. Oké ez fura volt. Mind1 hagyjuk. Épp a 143-dik oldalon tartottam amikor valaki hangos léptekel közeledett felém. Gyorsan megfordultam és a könyvett lettem a fűre. A szivem őrült dobogásba kezdett. Akkor megpillantottam Dávidot. Hú baker. - szia- mosolygott kedvesen - szia- viszonoztam kedveségét. - nos csinálunk is ma valamit vagy csak itt henyélünk?- kérdezte vállalat vontam. Ő megszüntette a köztünk lévő távolságott és ajkait az enyémekre nyomta. Vad csókcsatába kezdtünk. Atyám de jól csókol. Elöntött a mámor. Levegőhiány miatt elváltunk. A szemeimbe nézet. Én szinte azonal elvesztem a barna iriszeiben. Ő még egy puszit nyomot a számra maj letepedet a zöldelő fűre. Én az ölébe ültem és csak ölelve ültünk a néma csendben élvezve egymás társaságát. Aztán egy sikolyt halotunk. Ami Rebeka száját hagyhata el. Gyorsan felugrotunk és Dávid a fülembe súgta ,hogy maragyak itt. Aztán elfutott. Ugy 5 perc elteltével nem birtam tovább. Én is elindultam a hangok irányába. A látvány vérfagyarsztó volt. A vadászok támadtak ránk. Mindenki harcolt. A butorok nem élték túl. Én csak ledermedve áltam az ajó küszöbén majd egy szoritást éreztem a nyakamon. Feleszméltem és a kezem a támadóm kezére tetem és próbátam leszedni onan. Már szinte rúgkapáltam. Egyszer csak egy pisztolyt éreztem meg oldalamnál. Baszki. - add ide a medált és megyünk- mondtam mély hangon- ha nem akkor vége a kis szerelmednek Farkas- mondta. A pisztolyt jobban nekem nyomta. Dávid azonal leált. Ahogy a töbiek is. Mindenki rám nézett. - nincs nálunk- mondta Dávid. - ó dehogynem. Azt hiszed tul járhatsz az agyamon. Hát roszúl hitted. - mondta erélyes hangon. Meghuzta a ravaszt. A szememet behunytam. Éles fájdalom nyilalt
az oldalamba. Minden kezd homályosá válni majd teljes sötétség.
