Fáj. Csak ez a szó juttot eszembe. Nem tudom most meg haltam e vagy mi ? Még is ha meg haltam volna nem éreznék semmit. Vagy de? Megpróbálom kinyittni a szemem. De mintha összeragasztoták volna. Még egyszer megpróbálom. Szemem lassan nyiladozni kezdett. Fehér foltok. Azok már kirajzolódtak egy féhér falá. Maj lámpák világittását észlelt a szemem. Olyan mintha kórházban lenék. Próbáltam felemelni a karom. Sikerült is. Megtámasztottam magam a könyökömömön. Dave rontott be a szobába. - uristen Lola- kiáltotta majd szorosan karjaiba font. - végre felkeltél már komolyan megijedtünk,hogy tul késõnhoztunk be. - mondja én meg csak bámulok- medig voltam kiütve?- kérdezem halkan szinte félve a választól. - kb. 2 hétig- mondja én meg eltátom a szám. - gyere menlyünk- mondta. Lábaim leemeltem az asztalró és lassan meni kezdtem. Kimentünk a terembõl. Aztán ahogy körbenéztem feleszméltem. Ebben a házban kórházi szoba is van. Nahát. Na mindegy Dave felkisért a szobámba. Felöltöztem és lementem valamt eni. Ez a nap nem a kedvencem mert a hütõben egy nagy adag tofu volt. Amit én utálok. Bljek. Inkább íszom egy vízet. Na visza mentem. Az asztalon találtam a Szjg könyvem. Rögtön fogtam és rávettetem magam az ágyra és olvasni kezdtem. Juppi. Ohh anyira szeretem ezt a könyvett. Kiss idõ mulva megcsörent a telóm. Felnyitottam a védõzárt és a képernyõn apa neve világittot...
Sziasztok. Hosszú idõ után meghoztam a részt. Majd jön a befejezõ része. Na most az egyik barátnõm Fangir_ kat3 nak a könyvét ajánlom nektek. ( 5sos fanfiction)
