Csak Egyetlen Szó/befejezett\

10. rész

Lassan és nehezen nyitottam ki a szemem. A látásom homályos volt. De aztán kitisztult. Ez a folyamet kb. 30 másodpercig tartott. Kinyílott az ajtó és Dave lépett be rajta. A szemében szomorúságot véltem felfedezni. Közeleb lépett az ágyhoz. - többet ilyet ne csinálj értve vagyok? - kérdezte tömör mérges hangon. - j jó- dadogtam.Pff nemár , hogy én is a többi lányhoz hasonlitsak. - ugy értem igen- mondtam erőteljes hangon. Erre elmosolyodott- Mindanyian agódtunk érted- mondta. - igen tudom csak elvesztettem a fejem és olyat mondtam amit nem kellet volna Rebekának. Ezutá kirohantam az erdőbe majd a fájdalom. És már át is változtam. Futottam tovább de nem érdekelt semi és senki csak az lebegett a tudatomban h megbántottam Rebekát. Aztán újra a fájdalom és már rogytam is a föld...- ekkor tudatosult benefájdhogy látott khm.... A fejem vörös lett és a szemem lesütöttem. - örülök, hogy átváltoztál.- de annak nem örültem mikor azt mondtad , hogy el akarsz meni. Mi falkak ként együt lakunk. Haza csak ruháér viszlek el ma. Elvégre nem csövelhetsz az én ruháimban örökre. - fejezte be. Ha belegondolok nem is lenne rosz külön az ősöktől. Igy csak bòlintottam. - Gyere segitek- ajánlota fel a kezét. Én meg elfogadtam. Felhuzott. Én próbáltam a lábaimon maradni. Teljes sikerel. - gyere. Most elmegyünk Rebihez. Bár valószinüleg már a közelünket is érzi. - mondta. Oh ne. Hogy nézek ezután Rebi szemébe? Dave mogfogta a karom és elkezdet húzzni Rebinek a szobája felé.Majd megált az ajtó előtt és bekopogot. - gyertek- szólt ki Rebi. Dave benyitott és Rebi az ágyán ült. A könyeim eleredtek és odaszaladtam hozzá majd átöleltem - anyira sajnálom ahmit monhtam nehek...- nem tudtam befejezni a mondatott mert már anyira sírtam. Ő vissza ölelt. - megbocsájtok. De ugye itt maradsz?- kérdezte. - igen- válaszoltam. -Igen ugy döntöttem itmaradok.- mondtam mégegyszer. Majd még szorosabban megölelt.- khm khm- zavarta meg a pillanatott Dave. Brr , hogy tudom én olykor utálni. Najó nem. Mind a ketten rá néztünk. - csak szeretném ha Lolának adnál ruhát. - mondta - jó Dave menj ki én addig adok ruhát Lulunak. - jelentette ki Rebi mire Dave röhögni kezdet a LULU becenéven. Á hagyjük. Szóval Dave kiment és Rebi már ugrott is a gardróba felé. Elővett egy hosszabb ujjú pulcsit. Na persze melltartót nem tudot adni mert hát nekem nagyobb. Pff. Meg egy csőnadrágot. Ami nagyon tapadt a testemhez. Mellé még kaptam hajgumit. Meg egy cipőt. Mind a ketőnknek 37 a lábunk. Viiiiii. Na igy mentünk le a lépcsőn és leértünk a konyhába ahol Dave ép beszélgetett Szebivel. Aztán elfordittota a fejét felénk és látványosan méregetni gezdet. Egy kis idő elteltével felkelt a székből és elindult felénk. - mehetünk? - kérdezte - persze- válaszoltam. Kimentünk és egy autò felé mentünk. Van autójuk. Fura akkor mikor kimentem nem is vettem észre. Beültünk és Dave elhajtott.

***A háznál***

Kiszáltunk a kocsiból és én félve lépdeltem előre. Majd csengettem. Anya nyitott ajtót és amikor meglátott rögtön átölelt. - kincsem hol voltál. - agodalmaskodott. - a barátaimal mert nem akartam egyedül leni. - mondtam. Ezután bementünk a nappaliba. Leültünk a kanapéra - Apád elköltözöt Amerikába a munkája miatt én itt maradtam de nekem is utána kell mennem. Te is jösz - jelentette ki - anya én a barátaimmal fogok lakni és nem veletek oké?- kérdeztem - Nem nem lakhatsz velük. - háborodott fel. - anya akarod vagy sem velülk fogok lakni és pont.- háborodtam fel én is.- jó fogd a cuccaid és menj el- orditott. Én felpattantam és a szobámba rohantam.

Sziasztok!!! Meghoztam a kövi részt.😀