Sziasztok! Végre meghoztam a befejezõ részt. Soo. Keveset fogok írni mert ugye suli van és holnap írunk tehát meghalok. Sajnãlom. Próbãlok majd a következõ részben többet írni. Jó olvasást bogyók. Ti lesztek a bogyóim. 😘
Pár másodperc gondolkozás után felvettem.
Telefonbeszélgetés:
Szia- mondta apa
Öh szia- motyogtam halkan.
Lola nézd nagyon sajnáljuk anyádal és most nem azt kérem hogy gyere haza csak nem szeretnénk hogy haragban legyünk egymásal.- mondta. A szivem azonal meglágyúlt és kicsordult az elsõ könycsepp.
Oké. Nincs harag. -mondtam meghatódva.
Oké addom anyádat.- szólt.
Szia kincsem-szólt bele a telefonba
Anyira sajnálom nem akkartalak igy megbántani- még köszöni sem hagyott olyan gyorsan magyarázott.
Szia. És nincs harag. Én sajnálom ,de ez olyan dolog amitt nem értenél meg- mondtam
Hát te tudod. Majd jövõ héten elutazunk visza. Akkor majd látlak- örültem ,hogy végre megint láthatom õket.
Oké, várlak titeket.- mondtam mosolygós hangon.
Jól van szia édesem vigyáz magadra - és lettete. Vigyorogtam mint a tejbe tök. Lefuttotam a konyhába Rebeka ép az asztalnál ült. Odamentem és szorosan megöleltem. - kibékültem a szüleimel- újongtam. - mi ez fantasztikus.- mondta - képzeld majd jövõ héten jönnek meglátogattni- szinte már sikongtam. - neee anyira örülök.- igy megöleltük egymást és beszélgettünk ,hogy mit fogunk fõzni és hol fognak aludni.
