Nagyon boldog voltam mikor felkeltem. Dávid már nem volt melletem. De éreztem a konyhából a palacsinta illatát. Njam Njam.
Dávid nagyon jól főz. Imádom. Főleg most, hogy tudom ő az enyém. Najó egy picit a falkáé is. Léptelet hallotam és akkor belépett Dávid. Egy hatalmas tálcával. Rajta volt négy piritós , két almalé. De igazi magyarországi és vaj. Ja meg kés. Leült hozzám. A tárcát közénk helyezte. - egyél hercegnőm- mondta majd megcsókolt. A pompás reggeli után a kanapén fetrengtünk. Igen összebujva. Majd estefele Rebeka elhozta vacsorára a legjobb barátját. Mikkor belépet. Egy elegánsan öltözöt fiú lépet be. Egész vacsora alatt engem bámult. Azután kimentem a kertbe és ő utánam jött. Aztán beszélgettni kezdtünk. A neve is kiderült. Jack. Nagyon jó beszélgető társ. Alváshoz készőlődve Dávid benyittot a szobámba. - szia - mondtam neki. - Szia. Figyelj mi van közted és Jack között? Anyira jól összemelegedtetek.- az utolsó szót nagyon gunyosan mondta ki.- Mivan mi csak beszélgettünk.- szóltam idegesen- Ja persze belészeretél ugye?- kérdezte- mi Nem dehogy. Én téged szeretlek- mondtam a sírás határán állva. - nem ugy néz ki-
- Tudod mit ha enyire nem bizol meg bennem akkor ...- nem tudtam befejezni mert a szavamba vágott- jó szakitsunk és te mehetsz a barátod hoz.- mondta és kiviharzott a szobából. A földre roboldogés sirni kezdtem. A fájdalom a szivemben kegyetlen volt. ...
