Fehér Tigris és Rémkatica fáradtan térnek vissza Halálfejhez. - Cserben hagytatok! - mennydörgött Halálfej, mikor két csatlósa visszatért.- De Mester...Mi mindent megtettünk. Minden jól ment, míg Időmester rajtunk nem ütött a csapatával - próbált magyarázkodni Rémkatica. - Elég! - szorította ökölbe kezét Halálfej, miközben Fehér Tigris térdre rogyott a fájdalomtól. És most pedig hozzátok el nekem a Denevér gyűrűjét! - parancsolta Halálfej. - Igen, Mester, ezúttal nem fogsz csalódni bennünk - állt fel a Halálfej szorításából kiszabaduló Fehér Tigris. - Abban egész biztos vagyok, ugyanis ezúttal lesz egy társatok is - nevetett Halálfej ördögien, miközben a sötétből előbukkanó fekete ruhás férfira mutatott. Az új gonosztevő éjfekete overálját vörös villámok díszítették, arcát orráig lelógó maszk takarta. - Még is miben segít nekünk ez a fekete ruhás bohóc? - kérdezte megvetően Rémkatica.Alighogy kimondta, a férfi egy szempillantás alatt előtte termett, és Rémkatica döbbenten fedezte fel, hogy a férfi arca vibrál, és szintén vibráló jobb kezét pedig a testében érezte a szíve környékén. - A nevem Savitar, és ha most megállítom a kezem, meghalsz - mondta a fekete ruhás torz hangon. - Re-Rendben van, meggyőztél - mondta ijedten Rémkatica, erre Savitar eleresztette társát. - És most menjünk a talizmánért, mielőtt a Mester dühös lesz - vetette fel Fehér Tigris. Azzal kimentek egy, a falban lévő titkos ajtón.Eközben a legendák a főhadiszálláson próbálták kitalálni Halálfej következő lépését. - Hm...Ezek szerint Halálfej az elveszett talizmánokra pályázik - mondta Adrien. - És miért olyan különlegesek? - kérdezte Max. - Évtizedekkel ezelőtt Halálfej erősödni kezdett, ezért az eredeti talizmánok őrzője úgy döntött, védelmezőket küld a kiválasztottak mellé. A védelmezőknek a hősökénél erősebb talizmánjai vannak. Hollétük azonban ismeretlen - mondta Adrien. - Az nem olyan biztos, úgy tűnik az egyik talizmán egy Rachel Agreste nevű lánynál van, és Halálfej ráküldte a csatlósait - jött be Időmester. - Ezt honnan tudod ilyen biztosan? - kérdezte Lora csodálkozva. - Hát az legyen az én titkom - mosolygott Időmester. Eközben Rachelre szokásos nap virradt az otthonban, és fogalma sem volt semmiről. Felkelt, felöltözött, és elindult az iskolába. Közben, mint mindig, bement a pékségbe, és Marinette-tel folytatta az útját. Miközben a copfos lány magyarázott neki, unottan forgatta a gyűrűjét.Időmester és a legendák a Dupont iskola elé érkeztek, és úgy gondolták, hogy megint beépülnek, és diáknak tettetik magukat. Ennek a fordulatnak nem igazán örültek, de a jó célért mindent. Meg kell keresniük Rachel Agreste-et, aki elvileg a Denevér Talizmánt birtokolja.- Már megint... - füstölgött Max. - Pedig szerintem jó buli lesz - próbálta a hangulatot oldani Jenny, miközben bementek órára. Marinette és Rachel, megint késve estek be az órára. - Elnézést a késésért! - lihegték a vörös osztályfőnökükre nézve. Csodálkozva látták, hogy a tábla előtt áll pár velük egykorú diák. A tanár feléjük nézve csak fáradtan legyintett, és kérte, hogy menjenek a helyükre. A két lány összesúgott. - Nem is tudtam, hogy új diákok jönnek. - suttogta Rachel. - Én sem, ne aggódj - válaszolt halkan Marinette, majd leült a helyére a második padba, Rachel pedig hátra ment az utolsó padba. A tábla előtt lévők összenéztek. Max még mindig dühös volt, amiért újra diáknak kell álcáznia magát. - Szóval - kezdett bele a tanárnő. Csere diákok érkeztek hozzánk, és pár napig itt fognak tanulni. Bízom benne, hogy kedvesen fogadjátok őket, és segítetek nekik, ha szükséges. Igen, még te is Chloé - nézett szúrósan az első padban ülő szőke lányra, aki erre sértődötten húzta föl az orrát. A tanár Chloéval nem törődve, folytatta a szent beszédét. - Akkor számítok arra, hogy kedvesek és segítőkészek lesztek. Most pedig mutatkozzatok be - fordult az újak felé. James bemutatkozását követően Adrien és Rachel köpni-nyelni nem tudtak. Adrien betudta egyszerű névrokonságnak a dolgot, Rachelt azonban nem hagyta nyugodni a furcsa véletlen."- Ez már nem lehet véletlen. Lehet, hogy az itteni Adrien a rokonom... és egyben Fekete Macska is. (Bár ebben nem vagyok teljesen biztos.) De ez... Még is mi folyik itt?" - kérdezte magától Rachel. - "Valahogy muszáj kiderítenem."Mindenki sorban bemutatkozott, majd a tanár megkérte őket, hogy üljenek le az üres helyekre.Az egyik új Rachel mellé ült, de már nem emlékezett a nevére. - Most, hogy mindenki bemutatkozott, és kiderült, hogy immár három Agreste van az osztályban, kezdhetnénk az órát. A "három Agreste"-re mindenki összerezzent. Különösen a hősök, Időmester, és a legendák.Az óra gyorsan eltelt. Chloénak igencsak szúrta a szemét, hogy helyette a cserediákok voltak a figyelem középpontjában. Főleg, hogy szinte mindig őket szólította fel a tanár.James szerinte ódivatú öltözködését egyenesen polgárpukkasztónak találta. Természetesen óra után ezt szóvá is tette neki, James azonban higgadtan kezelte a dolgot. - Lehet, hogy divatos az öltözéked, de vajon ki mersz-e menni esős időben azzal a kilónyi vakolattal az arcodon? - kérdezett vissza James Chloé megjegyzésére, mire a szőkeség Sabrinát maga után rángatva dühösen elviharzott.Rachel vigyorogva nézett Chloé után. A szőke lány neki már nem mer beszólogatni, mert megtanulta, hogy vele nem érdemes packázni. A legtöbb ember félt tőle, főleg, hogy ő volt a polgármester "egyetlen kicsi lánya". Örült, hogy van még valaki, aki vele együtt vissza mer szólni neki.Új padtársa felé fordult. - Max - mutatkozott be szűk szavúan. - Rachel - ráztak kezet. Max szeme felcsillant. "Csak nem ő Denevér?" - gondolta. - "Ekkora szerencsém lenne, hogy pont mellé ültettek?"- Hm..Szép gyűrű - jegyezte meg Max Rachel gyűrűjére mutatva.- Kösz. Családi örökség - hazudta a lány. Utált hazudni, de nem mondhatta el, hogy ő Denevér.Persze Max sejtette, hogy ez nem igaz, de nem tette szóvá.Lassan eltelt a nap, eljött az utolsó óra is - kémia. Az óra elején a tanár az első két padsorba ültette Chloét, Rachelt, és az új diákokat több osztálytársukkal együtt órai csoportmunka céljából. Rachel utálta a kémiát, és nem is ment neki.Balszerencséjére a tanár kihívta, ráadásul kísérletet bemutatni. Chloé, ezt meg is jegyezte. - Miért pont veled kell együtt dolgoznom? Semmit sem tudsz kémiából. - Mondja ezt az, aki mindent Sabrinával csináltat meg, mert ő túl lusta hozzá. - vágott vissza Rachel. De a lánynak amilyen szerencséje van, persze, hogy neki kell bemutatnia a kísérletet. Segélykérően nézett a többi csapattársára, tudta, hogy Chloéra nem számíthat. Chloé persze az asztalra nézve már is aljas tervet eszelt ki.Az asztalon ugyanis volt borszeszégő, pár szódás patron foglalatba szorítva és különböző vegyületek.
Rachel kiment az asztalhoz, meggyújtotta az égőt, és elkezdte melegíteni az egyik kémcső tartalmát. Chloé az első sorban ülve nézte Rachel szerencsétlenkedését, majd a táskájába nyúlt a hajlakkjáért. Rachel félve nézett körül. Magát ismerve szinte biztos volt benne, hogy felrobbantja a tantermet.És amint meglátta, hogy Chloé kezében hajlakk van, sejtette, hogy a lány készül valamire ellene.Már előre félt, hiszen tanórán van, nem tudja megállítani a gonosz lány mesterkedését.James összehúzott szemmel nézte Chloét: - Mit csinál ez az idióta? - súgta a mellette ülő Lorának, miközben Chloé levette a hajlakkos palack kupakját, és egyenest a borszeszégő felé tartotta, majd lassan lenyomta a kieresztő szelepet. - Rachel, vigyázz! - kiáltott James, majd kabátzsebéből kikapott 3 töltőtollat, és halálpontosan a szódás patronok zárófóliáira dobta. A sűrű köddé változó szén-dioxid eloltotta a borszeszégőt, mielőtt a hajlakkpermet lángra kaphatott volna. Rachel kikerekedett szemmel nézett Jamesre. Hálás volt neki, de most már biztos volt benne, hogy valami nem stimmel az újoncokkal. A régimódi öltözködésük, a viselkedésük...Óra után gyorsan felpattant, beszélni akart a kwamijával. A holmiját gyorsan besöpörte a táskájába, és felpattant. Elsőként rohant ki a teremből, és bezárkózott a mosdóba, és előhívta a kwamiját. - Batty, mégis mi folyik itt? Kik ezek? - Nem tudom, Rachel. De furcsa energiát érzek körülöttük, és egy kwami jelenlétét. Szerintem vigyázz velük - mondta a kis lény. Az se lehetetlen, hogy az ellenségeink. Rachel komoran bólintott, majd visszatette a kis lényt a táskájába, és kilépett a mosdóból.James és társai messziről követték. Eközben Nino és Alya Adriennel és Marinette-tel tárgyalták Chloé kémia órai akcióját. A szóban forgó személy pedig a kémia tanárral együtt Mr. Damocles irodája felé tartott. Rachel a szekrényéhez vette az irányt, de beleütközött valakibe. - Bocs... - motyogta, majd felnézett a nála jóval magasabb fiúra. - James, ugye? - Igen - bólintott. - Te pedig Rachel, ha nem tévedek. - Talált, süllyedt. Kösz, hogy segítettél kémián. - Semmiség volt. Viszont Chloé átlépett egy határt. Meg is sérülhettél volna. Rachel bólintott, és idegesen forgatta a gyűrűt az ujján. - Szép gyűrű - jegyezte meg a fiú. Rachel elvörösödött. - Kösz - vakargatta zavartan a tarkóját. Majd megpillantott egy furcsa medált a srác nyakában. Biztos volt benne, hogy nem egyszerű, közönséges nyaklánc. - Szép medál - mondta, majd gyorsan kikerülte a fiút, és a szekrényéhez ment, utána a barátaihoz.- Hé, Csajszi, jól vagy? - kérdezte Alya. - Igen - válaszolt, bár csak fél füllel figyelt rájuk. Igyekezte kihallgatni az újak beszélgetését. Mióta Denevér lett, emberként is javult a hallása.- Chloé átlépett egy határt - morogta Nino. Meg is sérülhettél volna.Csak azt nem tudták, hogy Rachelnek nem árt a tűz. Rachel bambán bólintott.Ha koncentrált, hallotta miről beszélnek James-ék. Róla.James kinyitotta a medált, ami ezúttal ametisztszínűen világított. - Ez nem jelent jót - mutatta a medált a Jenny mellett álló laborköpenyes srácnak. - Hm...Ametist...Gondolod ő is Rachel talizmánját akarja? - kérdezett vissza a laborköpenyes. - Lehet, de lehet, hogy nem. Mindenesetre jobb lesz vigyáznunk. Rachelt, bár hallotta, miről beszélnek Jamesék, nem túlzottan izgatta a dolog, hisz a kwamija úgy is szól neki, ha valami baj van.Sejtette, hogy minden új jövevénytől tartania kell. Bár kedvelte Jamest, igyekezett távol maradni tőle. Bár teljesen nem tudja elkerülni őket, mert az egyikük, Max, mellé ült. - Hé, Rachel, hol jársz? - lengette meg a kezét Adrien a lány arca előtt. Rachel felkapta a fejét. - Bocsi... Miről is volt szó? - Rachel, biztos minden oké? - kérdezte aggodalmasan Marinette.- Biztos...motyogta Rachel. - Na, meghívlak a pékségünkbe egy süteményre, mit szólsz hozzá? - kérdezte Marinette.- Aha, az lehet, hogy jó lenne - erőltetett magára mosolyt a szőke. - És velünk mi lesz? - tette csípőre a kezét Alya. - Gyertek ti is - mondta Marinette, majd elindultak. Vidáman beszélgettek, de Rachel szokatlanul csendes volt. Ha kérdezték, csak egy-egy szóval válaszolt. A barátai aggódtak érte, de nem faggatták, amiért ő hálás is volt.Nem régóta voltak úton, mikor Fehér Tigris és Rémkatica rajtuk ütöttek.- Nee, csak ne most! - motyogta Rachel. A barátait beterelte a pékségbe, és az orrukra kötötte, hogy maradjanak is ott. Persze tudta, hogy Marinette és Adrien nem fog, de a látszat kedvéért őket is rávette. - Veled mi lesz? - kérdezte Nino. - Miattam ne aggódj, mindjárt jövök - hazudta, majd gyorsan keresett egy helyet, ahol átváltozhat. - Batty, ez nagyon nem az én napom - motyogta. - Igen, ma nagyon összejött neked. De most át kell változnod. - Rendben - sóhajtotta. - Batty, szárnyakat ki! - és átváltozott.Persze Adrien és Marinette is követték a példáját.Rémkatica és Fehér Tigris mindent összerombolt, ami csak az útjukba került. Denevér nagyon rossz kedvében volt, mikor előttük landolt. - Ááá, végre itt vagy, Denevér - vigyorgott gonoszan Fehér Tigris. - Már vártunk. - Igen? Az érzés nem kölcsönös - morgott Denevér.Nem sokkal később megjelent Katica és Fekete Macska is. - Ideje ezt a túlméretes cicust visszazárni a ketrecbe - mondta Fekete Macska Fehér Tigrisre mutatva, és erejét felhasználva rögtön támadásba is lendült. Azonban Fehér Tigris páncélján egy karcolás sem esett a Macskajaj ellenére.-Mi a...? - kérdezte meglepően Fekete Macska, miután botját Fehér Tigris karmainak egy suhintásával miszlikbe aprította.- Hol az Akuma? - kérdezte Katica. - Nem hinném, hogy ezek Akumatizáltak lennének - mondta Denevér. Szerintem ezek Halálfej szövetségesei. - Jókor szólsz - morgott Fekete Macska a botját hiányolva.- Túl erősek! - mondta Katica, miután a gonosz alteregója könnyedén hárította a támadását.Alighogy kiheverték az első rohamot, a három hős hirtelen hanyatt vágódott egy vörös villámtól. - Ez mi volt? - nyögött Denevér.- Fogalmam sincs - motyogta Macska. A hősök nagy nehezen feltápászkodtak, és keresni kezdték az újabb támadójukat.De pár pillanattal később egy csuklyás, ametiszt színű ruhát viselő köpenyes alak jelent meg, kezében ametiszt színűen izzó energiabottal, ami Fekete Macska szerint egy kétvégű lézerszablyára hasonlított.Hirtelen akumák serege tűnt fel, és megjelent Halálfej személyesen.- Na jó... Én már elvesztettem a fonalat - motyogta Denevér, és várta, mi fog történni.-Mindent nekem kell csinálnom? - kérdezte morcosan Halálfej.Az előző villám tüzet okozott, és ez segített Denevérnek visszanyerni az erejét, így most már megújult erővel lépett az idegen mellé. - Nem - mondta, és kihegyesítette a botja végét.A vörös villám megint lecsapott, ezúttal Denevér botját törve ketté.Katica és Fekete Macska értetlenül nézték az események folyamatát. Nem értettek semmit.Denevér dühösen felkiáltott, majd a bot hegyes felével próbálta támadni az ellenségeit.Halálfej elkapta Denevért hátulról. Miközben húzta volna le a gyűrűjét, az ametisztruhás fickó egy energianyalábot lőtt feléjük, amivel Halálfejet leterítette, de Denevér is súlyos sebet kapott.Denevér felkiáltott fájdalmában, és a tűzből próbált erőt nyerni.De sajnos az túl messze volt. Segélykérően nézett társaira.- Ametist, te hogy kerülsz ide? - kérdezte dühösen Halálfej. - Nem emlékszel, barátom? Hiszen Savitar is az én világomból való - hangzott a válasz.Eközben Ametist ütésre emelte botját, hogy végezzen ősi ellenségével, miközben Savitar és társai a három hőst támadták szüntelen. Denevér próbált kiszabadulni Halálfej szorításából, de túl súlyos volt a sérülése. Vért köhögött fel, és teljesen elgyengült.Dühös volt a gyengesége miatt, és segíteni akart társain. Savitar kezét rezegtetve nyúlt Fekete Macska felé. Elég legyen! - kapott hátulról egy rúgást Savitar. - Macska felnézett, és nem hitt a szemének. Ott álltak az új cserediákok.- Tűnjetek... innen... - próbált megszólalni Denevér. -Túl... veszély... veszélyes... - mondta, és megint vért köhögött fel. James aggódva nézett a lányra, nagyon rosszul nézett ki. - Mit tudnátok ártani nekem, bolond halandók? - kérdezte Savitar gúnyosan. A következő pillanatban villant a laborköpenyes srác medálja, és a fényből előléptek a legendák. - Szerintem többet mint hiszed - mosolygott baljósan Időmester, és fegyverével kétszer lábon lőtte Savitart, amitől az összerogyott.
Időmester odarohant Denevérhez, és a medáljával feltérképezte a sérüléseit. - Jól sejtettem... jól sejtettem, hogy nem egyszerű, közönséges medálod van... - motyogta Denevér, és a szeme lecsukódott.
-Lánglovag, Jéghercegnő és Volpina, tiétek Fehér Tigris, Rémkatica és Savitar, Ezüst Róka és én ellátjuk Denevér sérüléseit, és elintézzük ezt a kettőt - mutatott Időmester Halálfejre és Ametistre.
A laborköpenyes srác megfogta Jenny kezét, és kettejükből egy ezüstös aurájú rókaszellem szerű lény lett. A rókaszellem szerű lény egyetlen érintéssel begyógyította Denevér sérülését.-Időmester, hát megint az utamba állsz? - emelte támadásra botját Ametist. Mielőtt azonban támadhatott volna, Időmester ellőtte a kezét, így elejtette a botot. Eközben Lánglovag és Jéghercegnő aktiválták páncéljukat és könnyűszerrel bántak el Fehér Tigrissel és Rémkaticával. Savitar lába azonban regenerálódott, és már támadott volna, Jéghercegnő azonban megfagyasztotta előtte a talajt, amitől elcsúszott. Ezután lehűtötte körülötte a levegőt, megakadályozva ezzel Savitart képessége használatában. - Átkozottak! - kiáltott a már-már jégkockává váló Savitar. Ametist közelharcban próbálta Időmestert legyőzni, aki azonban felkapta Ametist botját és támadója felé tartotta, aki saját fegyverének eset áldozatául.Halálfej akkorra felkelt, és botjával Időmestert célozta, Ezüst Róka azonban könnyűszerrel lefegyverezte.Halálfej ismét fenyegetően emelte botját a feléje forduló Időmesterre, aki elővette fegyverét, és egy lövéssel összetörte a kristályt Halálfej botján - Meg nem öllek, de megmenteni sem foglak - mondta, és vészjóslóan Halálfejre szegezte pisztolyát.Miután belátta, hogy nincs esély a győzelemre, Halálfej csatlósaival együtt meghátrált. - A csatát megnyertétek, de a háborút közel sem! - fenyegetőzött Halálfej, miközben botjának egy érintésével akumák hadává változtatta a jéggé fagyott Savitart. Mikor vége lett a harcnak, Denevér dühösen megfordult, és amilyen gyorsan csak tudta, elhagyta a harc színhelyét. A botja darabjai a kezében, és olyan messzire ment amilyen messze csak tudott. Mindenki értetlenül meredt utána, senki sem értette mi baja. Ő nem tudta hova megy, csak messze a harc színhelyétől, távol az emberektől. Egy ház tetején landolt, és olyan erővel bokszolt bele a kéménybe, hogy a kezén kiszakadt a kesztyű, és az ökölbe szorított kezéről lehorzsolta a bőrét, és vér szivárgott belőle. Gyűlölte magát, amiért nem tudott segíteni a többieken. Tombolt, tört, zúzott. Akár egy kamaszlány. Viszont ezért senki sem vádolhatta, hiszen az volt. Egy elkeseredett, dühös, magányos kamaszlány. Majd leült a kémény elé, fölhúzta a térdeit, és átkulcsolta rajta a kezét. - Elbuktam... - suttogta maga elé meredve, majd James jelent meg mellette.- Nem igaz. - mondta James, és leült a lány mellé. - De igen. Elbuktam. Nem tudtam megvédeni Katicát, és Fekete Macskát. Nem tudtam teljesíteni a feladatom, megsérültem, és gyengén segítségre szorultam. Én vagyok a hősök szégyene. Meg sem érdemlem a talizmánom. Lehet jobban jártam volna ha elveszik tőlem. Egyáltalán... miért pont az enyém kell nekik?- Azért, mert Halálfej az elveszett talizmánokra pályázik - válaszolt James.- De miért? Miért pont ezek kellenek neki? Nem rég még Katicáéra és Fekete Macskáéra pályázott! - Ez a Halálfej egy másik idősíkból érkezett. És nem fog leállni, amíg le nem állítják, vagy amíg meg nem szerzi amit akar. - És ne emészd magad. Halálfej mindig egyre erősebb. Tőlem több társamat is elvette már. - Ez nekem nem mentség! - A vereség arra való, hogy tanulj belőle, és erősebbé válj - mondta Időmester, majd egy ékkővel díszített karkötőt adott Rachelnek. - Ez mi? - kérdezett vissza Rachel. Ekkorra odaértek a többiek is. - Ha aktiválod, a képességeidhez alkalmazkodó páncélzatot kapsz, amely nemcsak plusz védelmet ad, de a támadásaidat is felerősíti - válaszolt a laborköpenyes srác, miközben Időmester odament hozzá. - Vigyázz a társaidra, Rachel Agreste, kemény harcok várnak rátok - búcsúzott Időmester és odadobta Fekete Macskának a megjavított botját, majd mindketten kinyitották medáljukat, azzal a legendák egy villanás kíséretében eltűntek. - Hát ezt nem szeretném megismételni - mondta Fekete Macska. - Én sem - csatlakozott Denevér.
