Miután visszatértek a főhadiszállásra, Max ígéretéhez híven elmesélte Lorának és a többieknek a Vörös Sárkány legendáját, amit még a cirkuszi társulat egyik tagja,egy kínai késdobáló mesélt neki. Mindenki kíváncsian hallgatta Max történetét,kivéve Tyler professzort, Ezüst Rókát és Időmestert, akik Időmester szobájába mentek megbeszélni a történteket. – Hm...Vulturis és Ametist sokkal erősebbek lettek, és pontosan tudták, hogy mit, kinél és hol keressenek – mondta homlokát ráncolva Adrien. – Ezek szerint bárki is a vezetőjük, pontosan tudja, hol vannak a szilánkok – csatlakozott Időmester. – Éppen ezért, mostantól, mindig kell valakinek lennie a főhadiszálláson– vetette fel Jenny. – Legyen a professzor, túl veszélyes a képessége ahhoz,hogy éles harcban, csapatban használja – javasolta Adrien. – Nem. Ha valóban olyan veszélyes az ellenség, a professzorra szükségünk van – válaszolt James.Eközben beesteledett, és a többiek aludni mentek. Időmesterék beszélgetése az éjszakába nyúlt. Egyszer csak Volpina nyit be Időmesterékhez Ladybug és Chat Noir társaságában. – James, beszélnünk kell. Most – mondta Jack, miközben a sokkos állapotban lévő Ladybugot próbálta megnyugtatni. – De hát mi történt? – nézett Adrien csodálkozva talpig felfegyverzett társaira. – Valaki...Valaki rám támadt az éjjel – mondta elcsukló hangon Ladybug. – De Mia, rajtad kívül senki sem volt a szobádban. Amikor bementünk, csak téged láttunk, és a szétvert berendezést – mondta Jack. – De én láttam őt! – kiáltotta sírva Ladybug. – Na jó... - állt fel Időmester. Adrien, Jenny, Ladybug, ti maradtok, a többiek menjenek ki – utasította James a társait. –James, had maradjak vele – mondta Chat Noir. – Nem nyitok vitát! Kifelé! Most! –emelte fel a hangját Időmester, miközben Adrien és Jenny felöltötték Ezüst Róka alakját. Chat Noir duzzogva kiment és becsapta maga mögött az ajtót. Eközben Ezüst Róka telepatikus úton belenézett Ladybug elméjébe és vitte magával Időmestert is. Az asztrál síkon Ladybug elméjében meglepő látvány fogadta őket:egy rókajelmezes férfival találkoztak, azonban a narancssárga rókajelmezt néhol sötétlila csíkok tarkították. – Közeleg a vég, Időmester. Halálfej ismét felemelkedik – szólalt meg a férfi, majd hirtelen eltűnt. Miután Időmester és társa visszatértek az asztrál síkról, Ladybug rémülten nézett társaira. – Ne félj,Mia. Elment. Egyelőre – nyugtatta meg Időmester. – Ti hisztek nekem? – nézett hálásan Adrienre Ladybug. – Igen, mi is láttuk őt, épp úgy, ahogy te – mondta James. –A többiek azért nem látták, mert az elmédet támadta meg rémálom formájában –csatlakozott Jenny. Ekkor Időmester medálján egy vörös piramis jelent meg. Időmester és a többiek azonnal a gyülekező terembe mentek, ahol Adrien az asztalra tette a saját medálját. Egy holografikus kivetülésen látszott, ahogy egy egész seregnyi akumatizált szolga élén Ametist, Vulturis és egy ismeretlen gonosztevő egy piramisba készülnek behatolni. – Ladybug, Chat Noir, Volpina és Hópárduc: ti itt maradtok és őrzitek a szilánkokat, a többiek velem jönnek Egyiptomba – adta ki a parancsot Időmester és már nyitotta is a medálját. A csapatot érkezésekor egyből körbevette az ellenség. – Nocsak, újra találkozunk, Időmester?Ezúttal nem lesz olyan szerencsétek – nevetett gúnyosan Vulturis, és egyből támadtak is. – Lánglovag és Ezüst Róka, ti akadályozzátok meg, hogy bejussanak a piramisba, és elvigyék a szilánkot, mi elintézzük Ametistet és Vulturist! –adta ki a parancsot Időmester. Ádáz harc vette kezdetét, egy ideig egyik fél sem bírt felülkerekedni a másikon, azonban Ametist hirtelen az akumatizáltak egy részét erősítésül hívta, társukat pedig a sereg másik felével a piramis felé küldte. – A francba, ez nem lesz így jó – mondta Lánglovag, amikor hosszú küzdelmet követően Vulturis egyik pengéje kárt tett páncélja mozgatórendszerében, használhatatlanná téve Lánglovag jobb karját. – Még az én fegyverem sem elég. Túl sokan vannak! Ezüst Róka, nálatok mi a helyzet? – kért jelentést társától Időmester telepatikus úton. Azonban helyette Jéghercegnő válaszolt: -Beszorítottak, úgy tűnik Vulturisék társa gyémánttá tudja változtatni a testét,és ebben az állapotban immunis Ezüst Róka támadásaira. Ezüst Róka szétvált, és Jenny ájultan esett össze. – Mi történt? – kérdezte kétségbeesetten Jéghercegnő. – Jenny túl sokat használta az erejét, és már nem bírta fenntartani az egyesült formát – válaszolt Adrien, majd miután Jéghercegnő kristálypajzsot emelt, elővette fegyverét és egyesével próbálta az ellenséget leszedni. Vulturisék társának gyémántlövedékei azonban gyorsan amortizálták a pajzsot. Amikor odaért, karjaiból kétkezes gyémánt pallost formált, és áttörte Jéghercegnő kristályfalát. A következő kardcsapás az ájultan fekvő Jennyt érte volna, azonban egy elmosódott alak elsuhant előttük és a gyémántkard darabokra törve hullott a földre. – Jéghercegnő, kristálypajzsot, most! – kiáltott valaki. Lora maga se tudta miért, de szó nélkül engedelmeskedett, és a következő pillanatban a gyémánttestű gonosztevő egy hanghullám hatására darabokra tört. Eközben Időmesteréknél Lánglovag tűzgátat emelve próbálta a túlerőt visszaszorítani, de egyre előrébb törtek. Ekkor Időmester medálján egy orosz felirat jelent meg, ami annyit jelentett „Támadjatok". – Lánglovag, vond vissza a tűzgátat – mondta Időmester. Társa vonakodva ugyan, de engedelmeskedett. A szerzetesi csuklyát viselő Tyler professzor előlépett Időmester mögül és levette csuklyáját. – Nocsak, önként átadjátok nekünk a vénembert? – nevetett Vulturis gúnyosan. – Az nevet, aki utoljára nevet – mosolygott baljósan a professzor, majd valamilyen ősi nyelven – Lánglovag szerint keltául – kiáltott valamit, mire az ég elsötétült, és hatalmas robaj kíséretében két villám csapott le, az egyik Vulturist érte, amitől azonnal összerogyott, a másik pedig Ametist botját égette porrá. – Átkozott! – üvöltötte Ametist füstölgő kezére, majd földön fekvő társára nézve. Amint a bot kettétört, a megidézett akumatizált szolgák is mind egy szálig eltűntek. – Átkozott vénember! Ezért még megfizetsz! – kiáltotta Ametist, majd társával együtt lilás köd vette őket körül és eltűntek. Miközben Lánglovag és a professzor odamentek Jennyékhez, Időmester bement egy romos épület mögé, ahol egy fehér alapon fekete mintázatú páncélt viselő, tigrismaszkos férfi várta. – Rég láttalak barátom – köszöntötte a férfi oroszul. – Én is örülök, hogy látlak, Fehér Tigris – mondta Időmester, majd medálját villantva eltűnt.
