A New Chance [ H.S.AU.]

Szereted őt!

Harry

Menekülnöm kellett...

Reggel amint felnyitottam a szemem, és tudatosult bennem, hogy még mindig Nadia szobájában vagyok, ettől pedig megrémültem. Ami még frusztrálóbb volt, az az, ahogy testünk teljesen egymásba fonódott. Karjaimmal szorosan öleltem a lányt, mintha sosem akarnám elengedni. Arcát szorosan nyakamba rejtette, és halk szuszogása jelezte azt, hogy még mindig alszik. Fejemben többször végigpörgettem a tegnap este történéseit, de sehogy se jutottam előrébb a gondolataimban. Életemben nem volt még ilyen szexben részem, ami miatt görcsös fájdalom nyomta hirtelen a szívemet. Utálnom kellene ezt a lányt, de minél távolabbra akarom lökni magamtól, ő annál közelebb kerül hozzám. Az este folyamán valami történt közöttünk, amiről egyáltalán nem akarok tudomást venni. Nekem nem valók az érzelmek, sosem tudnám neki azt megadni, amire vágyik.

Elcseszett vagyok kívül-belül. Amint egy cseppnyi boldogság is az utamba kerül, azt még csírájában kiírtom. Ez most sem lehet másképp. Mindketten elbaszottak vagyunk, ami rohadtul nem jó párosítás, mert a végen valamelyiküknek szenvednie kell.

Sokáig nem húztam az időt reggel, pár perc alatt leléptem a lakásból. Nem akartam megvárni, amíg felébred Nadia, és elkezdjük a szokásos heves veszekedésünket. Most minden megváltozott, és először rá kell jönnöm, hogyan fordíthatnám vissza a dolgokat az eredeti felállásba.

- Valami történt - állapította meg Louis. Pár pillanatra ránéztem, de inkább figyelmem ismét a poharam tartalmának szenteltem. Amióta visszatértem a bázisra semmi mást nem csináltam, csak ittam. Muszáj volt minden pillanatban ajkaimon éreznem a whisky égető marását, mert amint elmúlt a hatása, csakis Nadia ízét éreztem rajtuk. Az a lány teljesen kifordított önmagamból, és nem hagyott más lehetőséget, hogy bármi másra gondoljak.

- Mindent elintéztél, amit kértem? - Figyelmen kívül hagytam az átható pillantásokat, amiket felém küldött. Louis volt a legjobb barátom, szinte a testvérem, de nem volt szükség rá, hogy tudjon arról ami köztem és Nadia között történt.

- A Devine család megkapta az utolsó emléket a fiúkról - rántotta meg a vállat hanyagul.

- Remek. Akkor ezen a dolgon túl léphetünk.

- Ismét minden úgy alakult, ahogy szeretted volna - közelebb hajolt az asztalon keresztül hozzám és minden mozdulatomat szorgosan figyelte. Felvont szemöldökkel néztem vissza rá poharam emelése közben, mire szája megremegett az italom szagától. - Nem féltél hogy valami balul sül el ?

- Egy cseppet sem - felálltam az asztaltól, a mini bárig sétáltam, hogy újra töltsem poharam. - Igaz nem számoltam Joshal, de a végen ismét nekünk kedvezett az érme. Ilyen az én szerencsém.

- Nem nevezném azt szerencsének, hogy majdnem elrabolták Nadiat. Miért nem gondolkoztál előreláthatóan?

- Gondoltam mindenre Louis - morogtam felé fordulva. Csípőmmel az asztalnak dőltem és minden erőmmel próbáltam olyan gyilkosan nézni barátomra, amitől befogja végre a száját. - Josh meghalt, a tegnapnak vége felejtsünk el mindent, és koncentráljunk az jövőre.