A New Chance [ H.S.AU.]

Leomlott falak

Sziasztok!
Bocsánat a rengeteg késésért, de ezen a nyáron nagyon kevés időm jut az írásra. Folyamatos munka mellett kicsit nehéz lépést tartani az írással. Igyekszem nem hónapokat késni a következővel, és remélem szívesen olvastok még tőlem. :)

Nadia

Szótlanul vesztem el csokoládé barna szempárok  között. Hosszú napokon és heteken keresztül imádkoztam azért, hogy újra láthassam őt. Viszont a napokat és heteket felváltották a hónapok és évek, bennem pedig az ellenszenv egyre csak gyűlt és gyűlt. Sosem hittem, hogy eljön az a nap, mikor undorodva fogok visszagondolni erre a fiúra, de bármennyire ellenkeztem az érzés ellen, sikerült hatalmába kerítenie. Minden szeretetteljes gondolat, amit éreztem iránta, feledés merült, helyét felváltotta a düh és keserűség.

- Nadia - felém tett egy lépést, viszont én kettőt léptem hátra. - Ne zárja ki, kérlek.

Hitetlenkedve felnevettem, miközben megráztam fejem. A szobába minden szempár minket figyelt értetlenül. Egyedül Perrie kísérte figyelemmel minden mozdulatom, ő ismerte a közös múltunk. Emlékszik még azokra a mondatokra, amik akkor hagyták el számat, mikor a fiú lelépett. Ismeri minden tervem, minden gonosz gondolatom, amivel eltudnám érni, hogy örökre eltűnjön a föld felszínéről.

- Ne zárjalak ki? - csaptam össze két tenyerem nevetve. Kissé őrültnek tűnhettem, de pont leszartam mások véleményét. - Te megtehetted, Zayn Malik? - erőt vettem magamon és a fiú elé sétáltam ördögi mosollyal arcomon.
- Mit keresel itt? Csak nem azt akarod mondani, hogy miattuk hagytál ott engem? - mutattam körbe a társaságon.

- Azt mondtad nekem, segítesz elmenekülnöm Apa elől, de túl naiv voltam.

- Nem tehettem mást - ragadta meg bal felkarom, míg barna íriszeit enyéimbe fúrta -  Volt tervem, ki akartalak hozni onnan.

- De bassza meg - löktem el magamtól -, mégis otthagytál.
Styles értetlenül kapkodta közöttünk fejét résnyire nyitott szemeivel próbált rájönni ismertségünkre. Úgy látszik,, Zayn nemigen avatta be a múltjába.

- Mi a franc folyik itt? - kezei ökölbe szorultak, miközben Zaynre, majd rám pillantott. Tekintete izzott, ahogyan szemeimbe meredt. Napokkal ezelőtt megriadtam volna ettől a nézéstől, de most ebben a pillanatban, cseppnyi félelem sem volt bennem, ahhoz túlságosan is zubogott ereimben az adrenalin. Gyűlöletem Zayn iránt határtalan volt, semmi másra nem tudtam gondolni csakis a bosszúra.

- Harry, van egy két dolog, amit azt hiszem, nem mondtam el - fordult a fiú fele Zayn.

- Valóban? - morogta, még mindig arcomat vizslatva. - Szerintem nem éppen apró dolgot titkoltál el.

- Semmi közöd a múltamhoz - álltam tekintetét. - De annyit megjegyeznék, hogy vigyázz kit veszel be a bandádba, mert Zayn egy tipikus áruló - dühösen fordítottam hátat a társaságnak, majd sietős léptekkel a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Felkaptam Harry kulcsait és semmivel sem törődve rohantam ki az ajtón. Nem számított, milyen lavinát indítottam el a bent levők között. Haragom hatalmas volt, irtózatos erejű, amitől megrémültem. Ha még maradok egyetlen egy percet is Zayn társáságban félő volt, hogy olyan dolgot teszek, mint amit pár órával ezelőtt.

Amint kinyitottam a Rover ajtaját, erős kezek emeltek magasba. Ijedten kapálóztam a kezekben, hirtelen pánik lett úrrá rajtam.

- Én vagyok az, Nadia - mérhetetlen haragot vártam Harry irányából azok miatt, amik ma este történtek, de helyette igazán meglepő nyugodtság uralkodott rajta.