A New Chance [ H.S.AU.]

Csak jóvá akarom tenni, amit elrontottam

Sziasztok!
Ismét meghoztam az új részt bár, kicsit késtem vele.
Remélem mindenkinek tetszeni fog és véleményeitekkel ki is fejtitek. :)

Nadia

Izzadtan forgolódtam az ágyban, miközben szörnyű rémálomból ébredtem ismét. Anne vallomása óta kísértenek minden este a régi emlékeim képei. Azok után, hogy anyám elhagyott minket, apám rajtam töltötte ki haragját. Frissen él még emlékeimben, ahogy a székhez kötöz a pincében, majd sorozatos pofonja közben mindenféle ócska ribancnak elhord. Anyához hasonlít, és őrült módjára ordibál velem. Minden egyes szavából csöpög a gúny, ahogy látja szenvedő arcom, és még több ütést kap testem. Szinte látom magam, ahogy a földre zuhanok, amikor kioldotta köteleimet és otthagy egyedül szenvedni a mocskos padlón. Órákig feküdtem mozdulatlanul, hol tudatomnál voltam, hol elvesztettem eszméletem. Kínkeserves emlékek ezek, amiket szívesen kitépnék elmém elrejtett zugából, de sajnos nem tehetem. Minden egyes emlék kell ahhoz, hogy tudjam, merre akarok tartani és arra is, hogy miket nem akarok ismét átélni. Ezek segítenek küzdeni annak érdekében, hogy próbáljak változtatni az életemen.

Nem hallgattam meg Annet, nem engedtem meg neki, hogy végigmesélje a történetét. Egyszerűen nem voltam kíváncsi arra, miként segített anyának egy jobb életet élni, miközben engem otthagyott teljesen egyedül. Eljátszottam a gondolattal is, hogy ha segített neki megszökni, akkor azt is tudnia kell, hol bujkál már 8 éve. Viszont nem tudtam volna anyám elé állni. Nem tudtam volna úgy a szemébe nézni, mint régen és talán magamat sem tudtam volna kontrollálni, akkor pedig iszonyatos nagy bajban lett volna ő is, és én is. Így hát tovább léptem ezen a történeten és megfogadtam magamnak, hogy semmit sem akarok tudni az anyámról. Elhagyott és ezzel kiölt belőlem minden olyan érzelmet, amit egy lány érez az anyja iránt. Ő új életet kezdett valahol, amibe én nem tartozom bele.

Még javában éjszaka volt, amikor kikeltem az ágyból és a konyhába igyekeztem egy pohár tejért. Reménykedtem benne, hogy egy kis séta segít majd lenyugodnom, és talán aludhatok rémálmok nélkül pár órát. Halkan nyitottam ki a szobám ajtaját és lábujjhegyen léptem át a küszöböt. Louis ma nem tartózkodott a házban, Eleanoral töltötte az éjszakát. Ketten maradtunk Harryvel a házban, ami miatt rohadt ideges voltam. Amióta visszahoztak Axeltől, sosem maradtam éjszakára egyedül a fiúval. Louis mindig mellettem volt. Ezért is osontam a lehetetlennél is halkabban a folyosón, amikor az emelet felől csodás dallamok ütötték meg a fülemet. Amióta itt vagyok, nem jártam sohase a felső szinten. Az a rész volt Harryé, így én nem mehettem arra. Csendben lépdeltem az első lépcsőfok elé és fülemet hegyeztem, hogy többet halljak a zongora játékból. Reflexszerűen csuktam be a szemem és a hangokra koncentráltam. Valahogy gyönyörű, harmonikus és szenvedélyes hangzás volt. Testem minden pontját átjárta egy szebb és vadabb érzés, ahogy a dallamokat hallgattam. Lábaim automatikusan indultak fel az emeletre, és a hang forrását keresték. Halkan csoszogtam a dallamok irányába és a tágas szobába kukkantva megláttam őt. Barna tincsei most fürtökben lógtak vállára és elhagyta a megszokott felgumizott stílusát. Fél sötét volt a szobában, de arca minden pontját kitudtam venni. Csukott szemekkel suhantak ujjai a billentyűkön, arca teljes megnyugvást árasztott. Ha nem tudnám ki ő, és milyen ember, akkor most azt mondanám, egy tökéletes férfit látok magam előtt, aki játékával megbabonázta az elmém. Hirtelen odaadó játéka megváltozott és egyre több billentyűt ütött félre. Idegesen nyomkodta le a billentyűket és hatalmas tenyerével idegesen rájuk csapott végül. Fejét két keze közé temette, és a zongora tetejére emelte könyökeit.