Ki vagy te?

Milyen volt?

Chase

A farkam olyan kemény volt, mint egy kibaszott kőszikla. Pedig még csak meg sem csókoltam a csajt! Nem értettem, hogy mitől indultam be ennyire. A kezemben tartottam az irányítást. Én vezettem. Egészen addig, amíg a szemembe nem nézett. Istenem, az az ártatlan tekintet!

Felnyögtem. Rydel már vagy fél órája elment, pontosabban kiviharzott a könyvtárból, én pedig ott maradtam. Dühösen. Lógva.

A fejemet a kormányra hajtottam, és mély levegővételekkel próbáltam kontrollálni magam. Nem ment. Az illata még mindig körülöttem volt. Mint a frissen szedett málna, és a vaníliás fagyi keveréke. Teljesen megbolondított. Pont mint akkor este. Bár ez most más volt. Az a Rydel akkor tudta, hogy mit csinált. Kihívóan nézett rám, szemérmetlenül hívott fel keringőre. Magabiztosan. Ez a mostani félénk volt és ártatlan. Úgy húzott fel, hogy közben fogalma sem volt arról amit csinált. Vagy pedig pontosan tudta, és csak játszott velem.

Hátradőltem az ülésen, lepillantottam. A nadrágom még mindig kidudorodott a gyanús helyeken. Nem volt ez így jó. Egy csajra volt szükségem... Sürgősen.
A hajamba túrva vizslattam a suliból kiáramló diákokat. A legtöbbje fura hajú szemüveges gyík volt, de hirtelen megpillantottam az egyik Simpson ikert. Mit kereshetett itt? A csaj nem volt valami IQ bajnok. Ő meg a könyvtár... egészen különbözött a kettő. De nem hagyhattam futni a lehetőséget azzal, hogy elmélkedtem. Lehúztam az ablakot, és kihajoltam a kocsiból.

- Hé, Simpson! - kiáltottam oda. A lány megtorpant és érdeklődve fordult felém. Amikor felismert, elmosolyodott. Miközben felém tartott, lustán végigmértem. Magassarkú, rövid, de annál dögösebb pompon egyenruha. Tetszett amit láttam, és ezt ő is tudta.

- Igen? - vonta fel a szemöldökét, mikor mellém ért.

- Be akarsz szállni? - tértem a  lényegre.

- Van autóm, egyedül is haza tudok menni. - vont vállat.

- Ki mondta, hogy haza akarlak vinni? - vontam fel a szemöldököm. Próbálta játszani a nehezen kaphatót, de tudtam, hogy akar engem. - Nos? - néztem rá várakozón. Úgy tett, mint aki gondolkodik, de már azelőtt tudtam, hogy be fog szállni, még mielőtt ő döntött volna.

- Jól van.- bólintott végül. A győztesek vigyorával kanyarodtam ki a parkolóból, csakhogy egy kihalt utcába hajtsak. A csaj azelőtt rám vetette magát, mielőtt egyáltalán leállíthattam volna a kocsit. Kicsit úgy éreztem, mintha ő egy hajléktalan lett volna, én pedig egy svédasztal, amiről kedvére fogyaszthat. Kezemmel belemarkolt a csípőjébe, és hagytam, hadd tépje szét az ingem. Úgy tűnik azt az ikret sikerült kifognom, amelyik durván szereti. Áthúztam a fején az egyen toppot, ami nevetségesen keveset takart belőle, és beletemetkeztem természetes bájaiba. Csípője kicsit előrelendült, gondoltam így akart felizgatni, de nekem már nem volt szükségem előjátékra. A zsebemből előkaptam egy óvszert (nem nagyképűségből, de eddig mindig használnom kellett, ha nálam volt) és rekord sebességgel görgettem magamra. A lány időközben lehámozta magáról a maradék ruhát, én pedig magamra engedtem.

- Ó Istenem. - nyögött fel. Egyet értettem. Ennél nem volt jobb érzés a világon. A Simpson iker lecsapott a számra, és úgy csókolt, mintha egy sivatagi szomjazó lenne, én pedig a hőn áhított oázisa. Hát igen. Megdugtam. Ott a kocsim első ülésén, a város szélén a kihalt út mellett. Mégsem éreztem megkönnyebbülést. Testileg kielégültem ugyan, erről a még mindig rajtam lihegő lány is árulkodhatott, de valahogy nem volt rendben a dolog. Tudtam, mi nem stimmelt. Nem azzal a lánnyal voltam, akit akartam. Lehunytam a szemem. Haver, neked a kocsi miatt kell megfektetned Rydelt, nem azért, mert akarod!