Twice és a Got7

10.rész

Mina POV

Még mindig nehezen fogtam fel, hogy Mark megkért, hogy legyek a barátnője.  Nagyon nehéz, még most is felfogni, hogy ez az álom pasi szeret engem. Végre nem kell titkolnom elötte az  érzésemet. 

- És mikor mondjuk el a többieknek?- Néztem fel rá.

- Hát.... nemsokára meg kéne nekik mondani, de várjunk egy kicsit, mert még igazából BamBamék kapcsolatát sem dolgozták fel teljesen, láttam az arcukon. Nehéz megszokni egy ilyen nagy dolgot. - Mondta, miközben derekamat fogta(Amibe őszintén szólva kicsit belepirúltam.)

- Tudom. - Bólíntottam. 

- De igazán megmondva szivathatnánk is őket. - Mosolyodott el pimaszan, majd végigdőlt az ágyon. 

- Szivatni? 

- Igen, mondjuk, azzal, hogy utáljuk egymást, és amikor, már magukat hibáztatnák, mert ott hagytak minket az ügynökségnél elmondjuk nekik? 

- Szerencséd van, hogy nem tudok ellenállni a szivatásoknak. - Nevettem el magam, miközbe leültem, pont úgy, hogy az arcára tökéletes rálátásom nyíljon. Erre ős is elkezdett nevetni, majd felölt, és adott egy puszit  az arcomra.  Rámosolyogtam, mir ő is rám.

- Akkor kezdhetjük?- Kérdezte vigyorogva.

-  Kezdjük.

Felálltunk, majd kimentünk a szobából. Direkt jóval előrébb mentem, hogy ne legyen feltünő, hogy csak megjátszuk az utálatunkat egymás felé.

- Naa, hogy ment összejöttetek? - Kérdezte kaján vigyorral Jackson.

- Dehogy fúj. Egy ilyen taplóval soha nem jönnék össze. - Tettem undórt a képemre, amin mgamban el kellett vigyorodnom, de a valóságban nem mutathattam ki. 

- Nekem mondod, én se jönnék össze egy iyen hisztis,akaratos ripaccsal.

- Ujjujj, mi történt köztetek, múltkor, még olyan jóba voltatok. - Pillantott felénk Sana aggódóan.

- Igen, jóba voltunk, a mai napig, amikor is valaki nem hogy segített volna nekem, még ki is nevetett, hogy úgy nézek ki, mint egy ázott kutya.

- Mert úgy is néztél ki. - Nevetett Mark, de látszott rajta, hogy nem gondolta komolyan.

- Mert, mintha te nem. - Morrantam rá. A többiek bekapták a horgot. Mindegyik olyan bűnbánóan néztek egymásra.

- Sajnáljuk, hogy ez történt veletek.- Hajtotta le fejét Jinyoung.

- Nem ti tehettek róla, hogy kicsi volt a kocsi, és nem fértünk el mind benne. - Huppantam le a kanapéra.  

- De a mi hibánk, hogy ott hagytunk titeket. - Szomorodott el Tzuyu.

- Hát sajnos a múltat nem lehet  megvátoztatni. - Mondtam ridegen.

Szegényeket sajnálom, de szivatni szeretek, és nem szeretném, már most lelőni a poént. Remélem, azért fajulnak messze a dolgok. 

- Nézzétek, el állt az eső. Akkor mi most megyünk, mert a levegő egyre kínosabb kezd lenni. - Állt fel BamBam, majd megölelte még Tzuyut.

- Igazad van hyung. - Állt fel Yugyeom is a helyéről, majd a többiek is szépen lassan felkeltek, és elmentek felvenni a cipőiket.

- Köszönjük, hogy itt lehettünk, amig az eső el nem ment. - Hajolt meg JB tisztelet tudóan, és legyintett a fiúknak, hogy ők is csinálják. Persze egyből szót fogadtak Leaderüknek, és illdelmesen előre hajoltak.

- Igazán nincs mit, szerintem ti is megtettétek volna értünk ezt a kis szivességet. - Felelte Jihyo. 

- Nos, akkor holnap, ha minden igaz találkozunk a kiadónál. Sziasztok. - Köszönt el Youngjae, majd a többiek, és elmentek a saját Dormjuk felé.

Mikor becsuktuk az ajtót, a lányok szomorúan pillantottak rám, én, meg csak semmit mondó fejjel néztem rájuk.

- Mina, annyira sajnáljuk. - Ölelt meg Sana és Momo.

- Hey Unnies, nem kell sajnálni, nem is baj, hogy nem jöttünk össze.

- De az, olyan cukik letttetek volna. - Nézett rám Sana, szinte könnyes szemekkel.

- Felmegyek a szobába.- Mondtam, majd levettem a két legjobb barátnőm kezét magamról, és felsétáltam az emeletre. Mikor bementem Momo unnie és Sana unnie- val közös szobámba, ledöltem az ágyra, és megírtam Marknak, hogy elkaptuk, őket. Azonnal visszaírt, amibe elmondta, hogy szegény  Yugyeom kicsit szomorú a történtek miatt. Sajnálom őket, de nemsokára mindent megtudnak rólunk. Rólunk. Még most is nehéz megszokni, hogy nem vagyok szingli, de ez boldogsággal tőlt el. 

Nem történt a nap további részében semmi érdekes, csak úgy tettem, mintha, azért csalódott lennék, persze kicsit se vagyok az, pont ellenkezőleg, majd kivirulok a boldogságtól. 

Este gyorsan megvacsoráztam, megfürödtem, me még kicsit beszéltem szobatársaimmal,  majd lefeküdtem aludni.

Annyeong! Sajnélom, hogy nem volt rész, nagyon rég, csak az ihlett hiány, és a tanulás az utamba állt.  Remélem azért tetszett a rész,bár nagyon szétszórt lett, érzem a zsigereimben. Ha tetszett hagyattok nekem egy csillagot visszajelzésképpen.  A következő részben találkozunk. Addig is Sziasztok!

By: Dina2323