Rám ne nézz, ki ítéletet hozol rólam!
S, terjeszted azt, te tudatlan!
S, mikor kérdésedre kedvesen feleltem,
akkor most miért fordultál ellenem?
Mellém lépsz, mit érzek megvetés.
Tekinteted kést döf belém.
Hozzám nem is szólsz, csak távolról nekem kiabálsz,
Pedig nem csináltam semmi mást, mit nem tett volna meg már más!
De nekem mégsem szabad.
elém húzod a fálaszfalat.
S, szaladsz tekintetem elől.
Mindenki csak kerül.
Rajtam te soha nem segítesz.
Hisz Te vagy, ki kirekeszt,
ki miatt szenvedek.
Miért ítélkeztek?
Nem vagyok rosszabb nálatok!
Csak rossz a meglátásotok.
Hisz mi szemetek elé tárul,
amiatt sok ajtó bezárul!
Kevés az mit befogadtok,
így engem sötét foltnak láttok.
Hajamat előre veszem hát,
s, hordom tovább a fekete ruhát.
Nem látjátok arcomat,
azt a könnyharmatosat.
Szememből bús könny csurdul,
de nem látjátok hajamtól.
Abban a tudatban, hogy hozzám nem szóltok.
Folyton a kényszeres magányba futok.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Hajamat előre
ŞiirKitaszítottnak lenni, mert kicsit más vagy, esetleg viszafogott személyiséggel rendelkezel. S ezért taszítanak ki maguk közül, téged meg nem ismerve, és téves információkkal felszerelkezve fordulnak ellened. És egyedül maradsz. De, hogy magányodban...